Hidrológiai Közlöny 2012 (92. évfolyam)
5-6. szám - LIII. Hidrobiológus Napok: „A hidrobiológia szerepe a víz-stratégiákban” Tihany, 2011. október 5–7.
52 HIDROLÓGIAI KÖZLÖNY 2012. 92. ÉVF. 5-6. SZ. Effects of the underw ater light climate on the autotrophic picoplankton in shallow lakes A.Kürthy, B. Somogyi, B.Németh and L. Vörös Abstract: Within the water column, both the colour and the intensity of the light change simultaneously with depth because of the selective absorption of coloured substances (mainly dissolved brown-coloured substances, but also the phytoplankton). The phototrophic communities within the water column must adapt to the changing light climate both in lakes and oceans. The spectral characteristics of the light field in Hungarian shallow lakes are largely unknown. Therefore, we aimed to characterize the underwater light climate in our shallow lakes (Lake Balaton, Lake Fertő, turbid soda pans in the Danube-Tisza Interfluve) and the effects of the underwater light climate on the composition of the autotrophic picoplankton. Based on the obtained results, the underwater light field of Lake Balaton was characterized by green and red wavebands, while polyhumic waters showed red or deep red light dominance. The composition of the phytoplankton, namely the ratio between picocyanobacteria and picoeukaryotes altered simultaneously with the changing light field: picoeukaryotes have selective advantage over picocyanobacteria in polyhumic lakes having red/ deep red light dominance. This selective advantage was verified with laboratory growth measurements of isolated strains. Keywords: underwater light field, spectral composition, chromatic adaptation, autotrophic pikoplankton Hazai és osztrák kis szikes tavak különleges jellemzői és kovaalga flórája Lengyel Edina*, Buczkó Krisztina, Stenger-Kovács Csilla Pannon Egyetem, Környezettudományi Intézet, Limnológia Intézeti Tanszék, 8200 Veszprém, Egyetem u. 10., Veszprém, Pf. 158. *email: lengyele@almos.uni-pannon.hu Kivonat: Szikes tavak Magyarországon három nagyobb térségben jellemzőek: a Duna-Tisza közén, a Fertő-tó környékén és a Tiszántúlon. Ezen típusú tavak nagyon különleges fizikai és kémiai paraméterrel rendelkeznek, s ezáltal hatalmas stresszt jelentenek az élőlényekre. Kutatásunk során hazai és osztrák kis szikes tavak kovaalga flóráját és összetételét vizsgáltuk 2005-ben, 2006-ban és 2008-ban összesen 30 tóban. 90 mintát gyűjtöttünk, melyekben 103 kovaalga fajt sikerült azonosítani. A minták fajszáma átlagosan 13, míg a diverzitás 2,1 volt. A Duna-Tisza közi tavak vizében a Na + és a S04 2 +, míg a Fertő zugi tavaknál ezek mellett a Mg + ion is dominál. A fajok konstanciáját vizsgálva megállapítható, hogy a Nitzschia frustulum és a Navicula veneta négyes, a Halamphora veneta, Craticula buderi, Nitzschia palea és Nitzschia aurariae hármas konstanciájú volt. 21 faj, köztük a Navicula pygmaea, Anomoeoneis sphaerophora, Ctenophora pulchella a kettes, míg a maradék 76 faj csak egyes konstanciával jellemezhető. Kutatásunk során eltéréseket tapasztaltunk a Duna-Tisza-közi és a Fertő zugi területek között, valamint egyes esetekben a Fertő-tó körüli tavaknál a két országrész között is. Emelett különbségek adódtak a mintavételi idők (évek, évszakok) és a különböző szubsztrátról vett minták típusa (iszapról, nádról) között is, amelyek eredményezik a tavaknak az egyedi, sajátos flóráját és kovaalga összetételét. A vizsgált szikes tavak alacsony fajgazdagságúak voltak, az egyes tavaknál pedig ennek megfelelően alacsony diverzitású közösségeket találtunk. A munkánk során számos olyan taxont azonosítottunk, melyek a külföldi és a magyar Vörös listán egyaránt szerepelnek (pl. Achnanthes excilis, Craticula halophila). Kulcsszavak: kovaalga, sekély, szikes tavak, flóra, fizikai és kémiai paraméterek. Bevezetés és célkitűzések Szikes élőhelyek Amerikától egészen Ázsiáig, a Föld minden kontinensén előfordulnak. Közép-Európában jelentős számban képviseltetik magukat a Kárpát-medencében. Magyarországon három nagyobb területen találhatunk szikes tavakat: A Fertő-tó környékén, a Duna-Tisza közén és a Tiszántúlon (Boros és mtsai, 2006; Williams, 2005). A szikes tavak körében számos nagyobb kitetjedésű tavat (pl. Fertő-tó) is találhatunk, de a többségük sekély, időszakos élőhely, melyek igen különleges tulajdonságokkal rendelkeznek. Az egyedi kémiai és fizikai jellemzőik között említhetjük a magas vezetőképességüket, mely akár a 30000 (iS cm' 1 értéket is elérheti, vagy a magas turbiditást. Ezen területek kiváló pihenő és táplálkozó helyet biztosítanak a vízimadarak számára, mely a tavaknak magas TP (összes foszfor) terhelést jelent. Sekélységük miatt a nappali és az éjszakai hőmérséklet között nagy az eltérés és a legtöbb tó késő nyárra teljesen ki is száradhat. Ezen tavak víztömege a csapadék és a felszín alatti vízviszonyok függvénye, általában nem rendelkeznek kifolyóval, illetve befolyóval (egyes esetekben magasabb területekről hozzáfolyások előfordulhatnak), így a tavak vízszintjét erősen befolyásolja az emberi tevékenység és a klímaváltozás. A kis szikes tavak az említett tulajdonságaiknak köszönhetően hatalmas stresszt jelentenek az élőlényeiknek, az időnként kialakult szélsőséges körülményeket csak kevés faj képes elviselni (Padisák és mtsai, 2006; Garcia és mtsai, 1997). Anyag és módszer A mintavételek 2005-ben, 2006-ban és 2008-ban zajlottak, összesen 30 hazai és osztrák kis tóból sikerült mintát gyűjteni (1. táblázat). A tavak hidrológiai ciklusának megfelelően (Garcia és mtsai, 1997) egy ősz és egy késő tavaszi időszakban is mintavételeztünk, mely során 15 Duna-Tisza közi, 15 Fertő-tó környéki tóból (melyből 8 osztrák és 6 magyarországi területről származik) 90 bevonatmintát gyűjtöttünk nádról és iszapról. A bevonatmintákat etil-alkohollal tartósítottunk, majd forró hidrogén-peroxidos roncsolást (Ács és mtsai, 2004) követően Pleurax gyantába ágyaztuk, a preparátumokat ezután Zeiss Axio Imager AI fénymikroszkóppal vizsgáltuk. A fajok pontos meghatározásához elektronmikroszkópos vizsgálatokat is végeztünk (Hitachi S-2600N). Minden mintában 400 fajt határoztunk meg a Süßwasserflora von Mitteleuropa (Krammer és Lange-Bertalot, 1997, 1991, 1999a, 1999b), az Iconographia Diatomologica (LANGE-BERTALOT, 2000, 2004, 2008) és a Diatoms of Europe (LANGEBERTALOT, 2000a, 2001, 2002, 2003, 2009) határozó kötetek segítségével. 1. táblázat: A mintavételi helyek Table 1. Sampling sites of the small saline lakes Duna-Tisza köze Fertő Ausztria Magyarország Bába-szék Albersee Borsodi-dülő Bíbic tó Fucklochlacke Legény-tó Böddi-szék Herrnsee Nyéki-szállás Büdös-szék Kirchsee Pap-rét Csárda-szék Neubruch Cikes Fehér-szék Obersee Új lakói-rétek Fülöp-szék Untersee Hattyús-szék Zicklacke Kardoskúti Fehér-tó Kelemen-szék Kis-rét Ősze-szék Szappan-szék Szívós-szék Zab-szék I 15 E 8 16 A fajok relatív gyakorisága mellett meghatároztuk azok konstanciáját is. Ötös konstanciájú fajok voltak azok, amelyek a minták 80-100%-ban, négyes konstanciával rendelkeztek azok, amelyek a minták 60-80%-ban, hármas, amelyek 40-60 %-ban, kettes azok, amik 20-40 %-ban és egyes konstanciájú fajok voltak, amelyek a minták kevesebb, mint 20 %-ban voltak megtalálhatók (Ács és mtsai, 1991).
