Hidrológiai Közlöny 2012 (92. évfolyam)

5-6. szám - LIII. Hidrobiológus Napok: „A hidrobiológia szerepe a víz-stratégiákban” Tihany, 2011. október 5–7.

28 HIDROLÓGIAI KÖZLÖNY 2012. 92. ÉVF. 5-6. SZ. 1. ábra Az első csápon lévő érzékszőrök számának eloszlása a vizsgált egyedeken belül (STATISTICA 6.0). A szakirodalomban, a határozókban vagy az áll, hogy az Moina brachiata fején csak az első csáp tövén van szőrözöttség, vagy teljesen kerülik ezt a témát. Olyan cikket eddig még nem találtunk, amelyben arról lenne szó, hogy a fejen nincs szőrözöttség. A fej szőrözöttségének hiánya egy levezetett bélyeg, csak kevés Moina fajnál fordul elő (pl. Moina micrura, M. reticulata) (Goulden 1968). Jelen esetben a vizsgált rákok közel felénél nem találtunk szőrözöttséget. Egyes populációkon belül is keveredhetnek a formák, nem mutatnak elkülönülést sem szalinitás, sem földrajzi régiók alapján. A szőrözöttség Goulden (1968) szerint a detritusz megtapadását gátolja. Elképzelhető egy másik magyarázat is, amely szerint a vedléshez közeli állatok esetében már lekophat a szőrözöttség és azt emiatt nem észleltük. A szem feletti, avagy supraocularis bemélyedést (3. ábra) eddig Moina brachiata esetében közepesnek írták le. Gulyás és Forró (1999), ill. Goulden (1968) azt íiják, hogy nem annyira kifejezett, mint M. micrura esetében. Vizsgálataink során találtunk szinte teljesen szem feletti bemélyedés nélküli egyedeket is, amire a szakirodalomban eddig nem találtunk példát. Mivel ezt a bemélyedést a belek és a labrum között tapadó izmok okozzák, felmerülhetne, hogy egyszerűen csak vedlés közben láttuk az állatot. Ez a fejforma mind partenogenetikus, mind pedig efippiumos nőstények esetében megfigyelhető volt, szalinitás és mintavételi helyek szerint vegyesen. Ha a bemélyedés nélküli forma egy populációban jelen volt, akkor az egyedek zöme, kb. 90 %-a ilyen formát mutatott, ezért bár nem lehetetlen, hogy a vedlés szinkronizáltan történik, valószínűtlennek tűnik, hogy egyszerre vedlő egyedek lennének. Biztosat csak élő egyedek megfigyelésével lehetne mondani. A másik hipotézisünk kicsit merészebb, míg Goulden (1968) szerint ez a szem feletti bemélyedés, mely egy levezetett bélyeg, a tájékozódásban van segítségére az állatnak, nagyobb látószöget biztosít az állat alatti víztérre. Ahogy Forró (1997) szerint az efippiumok esetében a tapintási ingerek a Moina brachiata által benépesített zavaros vizekben előtérbe kerülnek a vizuális ingerekhez képest, a szem feletti bemélyedés eltűnésénél is a rossz látási viszonyokhoz történő adaptációról lehet szó. Törzs bélyegei A héjszegélyen lévő egyedülálló nagy szőrök (6. ábra) száma tekintetében igencsak eltérő adatokra lehet bukkanni a szakirodalomban. Goulden (1968), valamint Gulyás és Forró (1999) 35-41, Alonso (1996) spanyolországi populációknál 30-40, Margaritora (1985) olasz mintákban 30-41, míg Negrea (1983) romániai mintáiban 42-47, hosszú erős sörtét állapított meg. Az általunk vizsgált egyedeken efippiumos nőstényeknél 23-48, partenogenetikusak esetében pedig 16-38 nagy szőrt számoltunk (2. ábra). Köztük nem volt szignifikáns elválás szalinitás alapján, és földrajzilag sem különültek el. Látható hogy ezek az adatok szélesebb tartományt fognak át, magukba foglalva mind a spanyol, mind pedig a romániai értékeket. Negrea (1983) adatai erősen eltérnek a többitől. Goulden (1968) több európai minta vizsgálatával állapította meg ezeket a számokat, míg Alonso (1996) adatai valószínűleg csak spanyolországi állatokra vonatkoznak, bár ezt nem jelzi. Valószínű, hogy Goulden romániai mintákat nem vizsgált. Nem ismert, hogy a szerzők azonos generációs típust (partenogenetikus, efippiumos) vizsgáltak-e. Sem Goulden (1968), sem pedig Negrea (1983) nem tesz róla említést, bár az első szerző partenogenetikus, míg az utóbbi efippiumos nőstény-ábráján mutatja be a héj szőrözöttségét. A teljesség kedvéért hozzá kell tenni, hogy Alonso (1996) könyvében is efippiumos nőstény ábrázolása szerepel. A héjszegélyen lévő nagy szőrök eloszlása <=15 (15;20] (20:25] (25:30] (30:35] (35,40] (40:45] (45:50] >50 nagy szőrök száma 2. ábra A héjszegélyen lévő egyedülálló nagy szőrök eloszlása a vizsgált egyedeken belül (STATISTICA 6.0). Partenogenetikus nőstényeknél mind a 3. lábon, mind pedig a 4. lábon lévő szűrősörték száma (7. ábra) esetén szignifikáns eltérést tapasztaltunk az alacsony és magas szalinitású vizekből vett egyedek értékei között. Kotov és mtsai. (2005) Moina dumonti esetében azt tapasztalták, hogy a szűrősörték száma a faj különböző populációi között is változhat. A szűrési képesség (hatékonyság), adaptív válasz a táplálék minőségével - mennyiségével összefüggésben. Grzesiuk és Mikulski 2006-os munkájukban azt valószínűsítik, hogy a szalinitás változására is képesek létrejönni módosulások a szűrőkészülékben. Leíiják, hogy a megnövekedett só-koncentráció megváltoztatja a víz fizikai tulajdonságait, például növeli a sűrűségét, változtatja a viszkozitását és az áramlási sebességét is, ezek alapján feltételezik, hogy változhat az állat alakja és a szürőszerv struktúrája is. Feltételezésüket adatokkal azonban eddig még nem támasztották alá. Az általunk vizsgált anyagokban a szűrősörték számának szignifikáns eltérése az alacsony és a magas szalinitású vizek között mind a 3., mind a 4. lábon, jól illeszkedik a hipotézishez. Felmerülhet azonban, hogy csupán a szalinitás változására módosult táplálék összetétel (a méreteloszlás megváltozásával), okozza a szűrőapparátus változását. Ismert tény, hogy a szalinitás változás hatására változnak az alga-együttesek is, de az újonnan megjelenő fajok révén a méreteloszlás nem tér el szignifikánsan az előző együttesbenjelenlévő fajok méretétől (Ács Éva szóbeli közlése). A 3. torlábon 27-47, 4. torlábon 19-34 szűrősörtét számoltunk, beleértve a közepes szalinitású vizekből származó példányokat is. Korábbi adatot ezek számáról egyedül Alonso (1996) munkájában találtunk, ott is csupán a 4. torlábra. Alonso (1996) 30-35 szürősörtét figyelt meg e torlábon. Adataink új elemmel bővítik a morfológiai bélyegek listáját.