Hidrológiai Közlöny 2012 (92. évfolyam)

5-6. szám - LIII. Hidrobiológus Napok: „A hidrobiológia szerepe a víz-stratégiákban” Tihany, 2011. október 5–7.

29 Efippium Az efippiumok rajzolatának (8. ábra) leírásában eddig a Goulden (1968) rendszerében leírtak voltak a mérvadóak, aki a Moina genuson belül az efíppiumoknak két fő típusát különíti el. A Moina brachiata efippiuma a sokszögletes sejtekből álló efippiumok csoportjába tartozik. Azon belül is az egypetés efippiumok közé soroljuk. Goulden (1968) szerint a hálózatosság a periférián jelen van, de a kidomborodó gömb felületéről, ami az efippium központját képezi, hiányzik a brachiata esetében, ill. micrura esetében nehezen kivehető. Gulyás és Forró (1999) ill. Margaritora (1985) szintén homogén centrumról írnak. Habár Flößner (2000) (8. ábra) és Negrea (1983) (6. ábra) könyvében az ábrákon tisztán látszódik a hálózatosság, mégsem tesznek róla semmi említést. Alonso (1996) könyvében az ábrán, ahogy Goulden (1968) nevezi, a nem tisztán kivehető hálózatosság látszik, amit Goulden (1968) a M. micrura tulajdonságának tulajdonít. Habár Goulden (1968) után 1976-ban McNair is ír az efippium struktúrájának fontosságáról a Moina taxonómiában, ennek ellenére a későbbiekben kevés szó esik az efippiumokról, kevésbé vizsgálják. Valószínűleg az érdeklődés hiányának tulajdonítható, hogy korábban nem írták le a Moina brachiata efippiumán általunk megfigyelt három eltérő mintázatot a központi részt képző kidomborodó gömb felületén: 1. homogén, 2. elmosódott, nehezen kivehető mintázat, 3. jól látható hálózottság. Az efippiumok mintázottságának különbözőségei Goulden (1968) szerint a reproduktív izolációban fontosak, a hímek az efippium mintázottsága alapján azonosítják az azonos fajba tartozó nőstényeket. FésOt alkotó fogak számának eloszlása 36 1 5 6 7 8 9 10 11 12 13 14 15 16 17 18 fésűt alkotó fogak száma 3. ábra A végkarom tövén található fésűt alkotó fogak számának eloszlása a vizsgált egyedeken belül (STATISTICAL). Utópotroh A végkarom tövén található fésűt alkotó fogak számáról (9. ábra) is eltérő adatok találhatóak a szakirodalomban, bár eltérés csekélyebb, mint a fentebb tárgyalt héjszegélyi tüskék esetében. Flößner (2000) közép-európai minták vizsgálata során 8-14 fogról, Margaritora (1985) olaszországi egyedeknél 11-14 fogról (Goulden (1968) szintén), Alonso (1996) spanyolországi mintákban pedig 10-15 fogról számol be. Ez az erőteljes fésű a Moina brachiata egyik legfontosabb elkülönítő bélyege. Az általunk számolt fésűt alkotó fogak száma 6 és 17 között változott (3. ábra), tehát szélesebb tartományt mutat valamennyi szakirodalomban fellelhető adatnál. Konklúzió: A bélyegek esetén általánosságban elmondható, hogy nem különíthetők el sem szalinitás, sem pedig mintavételi helyek szerint, tehát egy populáción belül is keverten fordulhatnak elő. A magyarországi populációkból származó egyedek bélyegei szélesebb tartományt fednek le, mint bármelyik földrajzi régióból leírt morfometriai érték esetében. Szalinitásbeli eltérést egyedül a szűrőfésűk számában találtunk a 3. és 4. lábon, amit a környezeti feltételeknek tulajdonítunk. Köszönetnyilvánítás: Köszönet illeti, Dr. Buczkó Krisztinát, Dr. Dányi Lászlót, Dr. Murányi Dávidot és Dr. Kontschán Jenőt, akik a kritikus-pont szárítás és a pásztázó elektronmikroszkóp használatának elsajátításában segítettek. Valamint köszönjük Kovács Katalin munkánk során tanúsított segítőkészségét. A munka a TÁMOP-4.2.1/B-09/1/KMR-2010-0005 anyagi támogatásának segítségével készült. Irodalom Alonso, M., 1996: Crustacea, Branchiopoda. Fauna Iberica, 7: 1-486. (Museo National de Ciencias Naturales, Consejo Superior de Investigaciones Cientifícas, Madrid). Dumont, H. J., Negrea, S. V., 2002: Introduction to the class Branchiopoda. Backhuys Publishers, Leiden. 398. Flößner, D., 2000: Die Haplopoda und Cladocera (ohne Bosminidae) Mitteleuropas, Backhuys Publishers, Leiden, pp. 1-24., 98-100. Goulden, C. E., 1968: The systematics and evolution of the Moinidae. Transactions of the American Philosophical Society, Philadelphia, 58: 1-101. Grzesiuk, M., Mikulski, A., 2006: The effect of salinity on freshwater crustaceans. Polish Journal of Ecology, 54 (4): 669-674. Gulyás, P., Forró, L., 1999: Az ágascsápú rákok (Cladocera) kishatározója 2. (bővített) kiadás. Vízi Természet- és Környezetvédelem, Budapest, 7-40, 87-94. Kotov, A. A., Elías-Gutiérrez, M., Granados-Ramírez, J. G., 2005: Moina dumonti sp. nov. (CLADOCERA, ANOMOPODA, MOINIDAE) from southern Mexico and Cuba, with comments of Moinid limbs, Custaceana 78 (1): 41-57 Margaritora, F. G., 1985: Fauna D

1 Italia, Cladocera, Edizioni Calderini Bologna, Bologna, 168-171. McNair, J. N., 1976: Sexual forms and phylogenetic positions of Moina reticulata Daday an Moina minuta Hansen (Cladocera: Moinidae), Proceedings of the Academy ofNatural Sciences of Philadelphia, 128 (3): 41-48. Negrea, S., Botraniuc, N., Dumont, H. J., 1999: On the phylogeny, evolution and classification ofthe Branchiopoda (Crustacea). Hydrobiologia, 412: 191-212. Morphological Supplements in the Case of Moina brachiata (JURINE, 1820) N.Flórián, J. Nédli, J. Török, L.Hufnagel, L.Forró Abstract:Afoma brachiata (Jurine, 1820) is a typical Cladoceran species of astatic waters. The most cited reference works regarding its functional morphological description are Goulden's monographs (1968). Although the species is present in almost every forthcoming book on Cladoceran taxonomy, the authors refer to Goulden's original volumes when demonstrate the morphological traits of the species. Since the allozyme studies, performed during the last few years on the Hungarian populations revealed two different lineages within Moina brachiata suggesting that it is a cryptic species, intensive morphological investigations have started in order to refine its morphological traits, confusing and inaccurate in the literature. Scrutinizing various published results obtained from geographically distinct populations, we found deviations in discrete traits like the number of the claw pecten, the number of setae on the posterior shell rim, the number of sensory setae on the first antennae and the number of the lateral feathered teeth on the postabdomen. The values of the above listed traits measured in the Hungarian populations cover the whole range published in the literature. Further taxonomic characters also proved to be inaccurately described, like the surface of the ephippium, the supraocular depression, the extent of depression between the head and the body and the hair on the postabdomen. We provided more specified refinements to these latter traits, too. Our data support the hypothesis of Grzesiuk and Mikulski (2006) on the possible differentiation of the filtering apparate according to salinity differences, but a sufficient proof requires further experimental research.