Hidrológiai Közlöny 2012 (92. évfolyam)
5-6. szám - LIII. Hidrobiológus Napok: „A hidrobiológia szerepe a víz-stratégiákban” Tihany, 2011. október 5–7.
23 és összes foszfor (TP), valamint a kémiai oxigénigény (KOIcr) változását. A vízminták vételére minden esetben délelőtt 11 és 11,30 óra között került sor. Az elsődleges termelés és a társulás légzés in situ mérése a tavak vizének oldott oxigénmérésen alapult. Mivel a kísérleti rendszer levegőztetve volt, ezért napközben 8, 12, 16 és 20 órakor, illetve naplementét követően 45 perces időszakra a tólevegőztető kikapcsolásával mértük az oxigénszintek változását. A naplementét követő időszakban mért oxigénszint csökkenés képezte a légzés, míg napközben mért oxigénszintek növekményének átlagából kaptuk meg a termelés mértékét. Eredmények Halhozamok Az 1. kísérleti évben az élőbevonat vizsgálatakor az intenzív részben elért nettó halhozamokban nem volt lényeges különbség a különböző élőbevonat sűrűségek között (CV % = 2 %). Az intenzív részben a halak relatív növekedési sebessége 1,23 és 1,27 % között, míg a takarmányértékesítése 1,59 és 1,66 kg takarmány/nettó halhozam között változott. Az extenzív részben elért nettó halhozamok a közepes (100 %-os) élőbevonat arány esetében volt a legmagasabb, míg a legalacsonyabbat a magas élőbevonat aránynál kaptuk (1. táblázat). A második évben a kiegészítő gabona, mint szerves szén adagolása esetében az extenzív részben a legmagasabb nettó halhozamot az 1%, vagyis a legmagasabb gabona kiegészítés esetében kaptuk, ezt követték a mérsékelt, majd a gabona kijuttatás nélküli beállításkor elért halhozamok. Az intenzív részben az előző évhez hasonlóan nem volt lényeges különbség a nettó halhozamok tekintetében (CV%=3%). A relatív növekedési sebesség lényegében meggyezett az előző évivel (1,23-1,26 %), a takarmányértékesítés pedig 1,37 és 1,45 takarmány/nettó halhozam között változott az intenzív egységben nevelt halak esetében. Vízminőségi paraméterek alakulása Különböző élőbevonat arányok alkalmazásának vizsgálatakor a halhozamokhoz hasonlóan a legkedvezőbb vízminőséget, a legalacsonyabb szervetlen nitrogén-tartalmat a közepes sűrűségű (100 %) élőbevonat esetében kaptuk. Az élőbevonat alkalmazása nem növelte az elsődleges termelés és társulás légzés intenzitását (1. táblázat). A kiegészítő szénforrás bejuttatása a haltermelő rendszerbe kissé, mintegy 30 %-kal csökkentette a víztest szervetlen nitrogén tartalmát, illetve növelte a víztest szervesanyag-tartalmát (KOI). A kiegészítő szénforrás növelte mind az elsődleges termelés, mind a társulás légzés mértékét. Következtetések - Az élőbevonat alkalmazása során a közepes (100 %os) sűrűség esetén kaptuk a legjobb eredményeket, mind a vízminőség, mind a halhozamok tekintetében. - A szerves szén adagolás kismértékben csökkentette a víztest szervetlen nitrogén tartalmát, valamint fokozta az elsődleges termelés mértékét. - A C/N arány 30 %-os emelése csak kis mértékben befolyásolta vízminőséget, valószínűleg a vízminőség további javításához, a szervetlen nitrogénformák további csökkentéséhez a C/N arány további növelésé szükséges. - Az élőbevonat alkalmazásával jelentősebb mértékben emelhetőek a járulékos halhozamok az extenzív egységben, mint a C/N arány szabályozásával. Összefoglalás A tavi haltermelő rendszerek fejlesztésének új iránya a különböző termelési technológiák összekapcsolásával létrehozott ún. kombinált haltermelő rendszerek kialakítása. A kombinált rendszerek működésének kulcsa az extenzív rész vízkezelő, tápanyag-feldolgozó képessége, ami különböző technológiai elemek alkalmazásával tovább fokozható. A kísérleteink során eddig tisztáztuk az élőbevonat alkalmazásának hatását az extenzív tó tápanyagfeldolgozó-képességének növelésére. A legújabb vizsgálatokban a kiegészítő szerves szén adagolás hatását vizsgáltuk a kombinált rendszer működésre, annak vízminőségére és a tápanyagok halhozamok formájában történő hasznosítására. Az 1 rrf élőbevonat felület 1 m 2 tófelület esetében kapuk a legmagasabb halhozamokat, valamint a legkedvezőbb vízminőséget élőbevonat alkalmazása esetében. A kiegészítő szénforrás adagolása javított a haltermelő rendszer vízminőségén, és magasabb halhozamokat eredményezett az extenzív részben. Ugyanakkor a halhozamok tekintetében az élőbevonat alkalmazásával jelentősebb mértékben emelhetőek voltak a járulékos halhozamok az extenzív egységben, mint a C/ N arány szabályozásával. Irodalom Avnimelech, Y. (1999) Carbon/nitrogen ratio as a control element in aquaculture systems. Aquaculture 176: 227-235. Diab, S.,Kochba, M., Mires, D., Avnimelech, Y. (1992) Combined intensive-extensive (CIE) pond system A: inorganic nitrogen transformations. Aquaculture 101: 33-39. Pintér K. (2010) Magyarország halászata 2009-ben. Halászat 103(2): 43-48. Gál D. (2006) Környezetbarát, kombinált tavi haltermelő rendszerek fejlesztése. Doktori értekezés. Debreceni Egyetem 149 pp. Gál, D., Pékár, F., Kosáros, T., Kerepeczki, E. (2011) Potential of nutrient reutilisation in combined intensive-extensive pond systems. Aquaculture International (in press) A szerzők levélcíme Név: Fekete Szabolcs (blackszab69@hotmail.com) Cím: Szent István Egyetem Víz- és Környezetgazdálkodási Kar, 5540 Szarvas, Szabadság út 1-3. Név: Dr. Gál Dénes ( gald@haki.h u ) Cím: Halászati és Öntözési Kutatóintézet, 5540 Szarvas, Anna-liget 8.
