Hidrológiai Közlöny 2012 (92. évfolyam)

5-6. szám - LIII. Hidrobiológus Napok: „A hidrobiológia szerepe a víz-stratégiákban” Tihany, 2011. október 5–7.

18 HIDROLÓGIAI KÖZLÖNY 2012. 92. ÉVF. 5-6. SZ. Folyami szitakötők (Odonata: Gomphidae) populációinak exuviumokon alapuló felmérése a Tisza jándi szakaszán Farkas Anna

1, Jakab Tibor

2, Dévai György

1 'Debreceni Egyetem, TEK, TTK, Hidrobiológiái Tanszék, 4032. Debrecen, Egyetem tér 1. 2Kossuth Lajos Gimnázium, 5350. Tiszafüred, Baross Gábor út 36. Kivonat: 2008-ban a folyami szitakötők (Odonata: Gomphidae) populációinak felmérését végeztük el Jándnál, a Tisza jobb parti szakaszán, az exuviumok mennyiségi gyűjtésén alapuló módszerrel. Célkitűzéseink között szerepelt az itt előforduló folyami szitakötők menynyiségi viszonyainak, fenológiájának, kirepülési dinamikájának, ivararányának és kirepülést megelőző viselkedésének feltárása. Célkitűzéseink megvalósításához összesen három, egyenként 20 m hosszú partszakaszon gyűjtöttük össze az exuviumokat. Adataink szerint a Tisza jándi szakaszán négy faj alkot populációs szinten stabil együttest. A kirepülést a Gomphus vulgatissimus kezdte, tipikus tavaszi típusú fajként viselkedve. Ezt követte az Ophiogomphus cecilia és az Onychogomphus forcipatus csaknem egyidejű és a szakirodalmi véleményektől eltérően szintén inkább tavaszi típusú fajokként történő kirepülése, majd a sort a nyári típusú fajként viselkedő Gomphus flavipes zárta. Eredményeink igazolták a folyami szitakötőkre jellemzőnek tartott protandriát, de a szintén jellemzőnek vélt nősténytöbblet egyik faj esetében sem volt statisztikailag kimutatható. A kirepülést megelőző viselkedés (aljzatválasztás, vízszegélytől megtett távolság) tekintetében jelentős eltérések mutatkoztak az egyes fajok között. Kulcsszavak: folyami szitakötők (Gomphidae), kirepülési dinamika, fenológia, ivararány. Bevezetés A szitakötők exuviumainak rendszeresen végzett mennyiségi gyűjtésével viszonylag egyszerűen sok értékes információhoz juthatunk, miközben elkerülhető az élő állatok befogása, így ennek a módszernek az alkalmazása a folyami szitakötők, mint védett fajok esetében természetvédelmi szempontból is indokolt. Az exuviumok mennyiségi gyűjtése a nemzetközi gyakorlatban általánosan elterjedt módja a szitakötők vizsgálatának, ugyanakkor a hazai szakirodalomban meglehetősen kevés példát találunk rá. Mindeddig egy szamosi (FARKAS et al. 2009b), egy közép-tiszai (JAKAB 2006) és két felső-tiszai folyószakaszon (FARKAS et al. 2009a; MÁTYUS 2006) került sor ilyen típusú vizsgálatokra, ezek viszont kivétel nélkül folyami szitakötőkre vonatkoztak. Dolgozatunkban egy újabb helyszínen, a Felső-Tisza jándi szakaszán végzett felmérés eredményeit adjuk közre. Az exuviumok gyűjtése révén célul tűztük ki, hogy feltáljuk a folyami szitakötőegyüttes fajösszetételét, a fajok mennyiségi viszonyait, fenológiáját, kirepülési dinamikáját, ivararányát és kirepülést megelőző viselkedését. Anyag és módszer Céljaink megvalósításához összesen három (egy kőszórásos és két nem kövezett), egyenként 20 m hosszú partszakaszt jelöltünk ki a Tisza Jánd közigazgatási területéhez tartozó jobb partján (687-689 fkm). A kijelölt szakaszokon az exuviumokat 2008-ban gyűjtöttük (FARKAS és JAKAB 2011), eleinte (04.23. és 07.05. között) napi rendszerességgel, majd a kirepülés végéhez közeledve, amikor már kevesebb volt az exuvium, hetente kétszer (07.06. és 08.13. között). A gyűjtések során a mintavételi helyeken a part menti 4-5 méteres sávban a talajt és a növényzetet kétszer alaposan átvizsgálva szedtük össze az exuviumokat. Eközben feljegyeztük a kirepüléshez választott aljzat típusát, valamint az exuviumok vízszegélytől vízszintesen és függőlegesen mért távolságát. Az összegyűjtött exuviumok faji azonosítása és nemük megállapítása sztereomikroszkóp segítségével történt, ASKEW (2004), valamint GERKEN és STERNBERG (1999) munkái alapján. A kirepüléskori ivararány elemzéséhez a folyami szitakötők hímjeinek és nőstényeinek számát /

2-próbával hasonlítottuk az 1:1 ivararány esetében várható értékekhez. A statisztikai elemzéshez PAST programcsomagot (HAMMER et al. 2001) használtunk. Eredmények és értékelésük A teljes kirepülési időszak alatt a három gyűjtőhelyen összesen 68 Gomphus vulgatissimus (LINNAEUS, 1758), 56 G. flavipes (CHARPENTIER, 1825), 41 Ophiogomphus cecilia (FOURCROY, 1785)] és 29 Onychogomphus forcipatus (LINNAEUS, 1758) exuviumot gyűjtöttünk, így 20 mes partszakaszra vonatkoztatva az exuviumok átlagos száma összesen 64,67, melyből 22,67 a G. vulgatissimus, 18,67 a G. flavipes, 13,67 az O. cecilia és 9,76 az O. forcipatus (1. táblázat). így a Tisza jándi szakaszán négy faj alkot populációs szinten stabil együttest, ami meglehetősen ritka hazánkban (JAKAB és DÉVAI 2008). A jándi folyószakasz a faj összetétel és az összexuviumszám alapján a Kisar és Tivadar közötti (703-706 fkm) Tisza-szakaszhoz hasonló, ugyanakkor a fajok relatív gyakoriságai még ehhez a nagyon közeli folyószakaszhoz képest (ahol például az O. forcipatus részesedése 49% volt!) is merőben eltérőnek bizonyultak. A jándi szakasz folyami szitakötőegyüttese a többi, eddig vizsgált szakasztól pedig mind fajösszetétel, mind mennyiségi viszonyok alapján markánsan különbözött (vö. FARKAS et al. 2009a, 2009b; JAKAB 2006; MÁTYUS 2006). Megjegyzendő, hogy mivel mind a lárvális, mind a kirepüléskori mortalitás igen nagy lehet (SUHLING és MÜLLER 1996), exuviumadatainkhoz viszonyítva a lárvák valós denzitása minden bizonnyal nagyobb, míg az imágóké valószínűleg kisebb. 1. táblázat A folyami szitakötők exuviumainak átlagos száma és egymáshoz viszonyított aránya a Tisza jándi szakaszá

n 20 m-re 20 m-re ^ Taxon számított számított össz. arany exuviumszam exuviumszam G. vulgatissimus 22,67 35,05 G. flavipes 18,67 64,67 28,87 O. cecilia 13,67 64,67 21,13 O. forcipatus 9,67 14,95 Az exuviumszámok a gyűjtőhelyek között esetenként nagy mértékben különböztek (1. ábra). A 3-as, kőszórásos parttal jellemezhető gyűjtőhely bizonyult a leginkább kedvezőnek a G. vulgatissimus lárvái számára, egyúttal a leginkább kedvezőtlennek a másik három faj lárváinak. Utóbbiak közül a legjelentősebb eltérés a G. flavipes esetében mutatkozott, ennél a fajnál a kőszórásos partszakaszon talált exuviumok száma hatoda, ill. hetede volt a nem kövezett partszakaszokon találtaknak. Az exuviumok számbeli különbségeit magyarázhatja a gyűjtőhelyek különböző mértékű kövezettsége, de emellett más tényezők, mint például az üledék szemcseösszetételében, a mederalkatban vagy az áramlási sebességben fennálló különbségek ugyancsak felelősek lehetnek. A Tisza vizsgált szakaszának folyami szitakötői közül a kirepülést május közepén a G. vulgatissimus kezdte (2. táblázat; 2. és 3. ábra). Ezt követte - az előbbit mintegy váltva - az O. cecilia és az O. forcipatus június elején kezdődő és