Hidrológiai Közlöny 2012 (92. évfolyam)

1. szám - Dénes György: A titokzatos Yrmeg potoka

DÉNES GY.: A titokzatos Yrmegpoloka 33 hogy "hihetőleg a rajta termő ürömről neveztetett el". A Jászkunság helységeiből Pestyhez érkezett jelentésekben Kisújszálláson Ürmöshát, Karcagon pedig Ürmös ér vízfolyásnév [!] szerepel, mellette meg Ürömrét is, azzal a hozzáfűzéssel, hogy ott sok üröm terem. — SZEREMLEI SAMU a 19. sz. végén egy Hódmezővásárhely határában emelkedő Ürmös-halom-ró\ ír (Hódmezővásárhely története. I, 120). — BÁTKY ZSIGMOND (MNy. 23, 216) PESTYre és jANKóra hivatkozva Kővágóőrsről említ Ürömfő helynevet, azzal, hogy a név valószínűleg a bárányüröm kedvelte száraz, köves hegyoldalt s annak fejét jelöli. — Egy cím és év nélküli, föltehetőleg 19. sz. végi térképlapon az akkori Kraszna megyei Zovány község határában, a Berettyó jobb partján bukkantam Ürömhegy földrajzi névre. . SZABÓ T. ATTILA Erdélyi történeti-helynév gyűjtése hatalmas anyagából csak három megyéből említek néhány adatot. Szilágy megyében (SzTA. 3) Vérvölgy határában több 18 sz.-i irat is említ szántót az Ürmes kosárban. Torda- Aranyos megyében (SzTA. 5) Mezőbodon határában Üröm hegy (1727), Szinfalván egy szántó az Ürmesben (1798) szerepel. Maros-Torda megyében (SzTA. 7/B) Nagyernye határában több 18-19. sz.-i iratban is olvasunk Ürmes nevű szántóról, Szentgelicén egy 1797. évi iratban szerepel szántó a Fekete ürmös ben, Udvarfalván pedig több 18-19. sz.-i irat említ szántót meg kaszálót is az Ürmösben. Magyarország helységnévtára 1973. évi kiadásában a Pest megyei Üröm helység (Hnt. 840) és a vele szomszédos Ürömhegy (Hnt. 212) nevén kívül szerepel, mint külterületi lakott hely Óföldeákon Ürmös dülö (Hnt. 615), Püspökladányon Kis- és Nagy-Ürmöshát (Hnt. 670-71), valamint Kőröstarcsán a már PESTY által is említett Ürmöshát (Hnt. 480) — Magyarország földrajzinév-tára (II. 48) Gesztely határában említ Ürmös-hát helynevet. Az utóbbi évtizedekben hazánk egyes megyéiben sorra megjelent földrajzinév-gyűjtések köteteiben is találunk az üröm növénynévből keletkezett helyneveket. így pl. Baranya megye földrajzi nevei I. kötetében (Pécs, 1982.) Magyaregregy helynevei közt Ürmös nevű hegyoldal, Keserű helynevei közt ugyancsak Ürmös nevű dombos terület szerepel, ez utóbbi azzal a megjegyzéssel, hogy: "Sok üröm (Artemisia absinthium) terem itt." Üröm illetve Ürmös helynevek, köztük vízfolyásnevek is — mint azt a felsorolt számos, de korántsem teljes előfordulás is bizonyítja - természetes és megszokott a magyar népi helynévadás gyakorlatában az Arpád-kor óta napjainkig. A föltevésünket azonban, hogy az üröm növényről Szalonna határában is neveztek valaha patakot, és ha igen melyiket, azt az 1249. évi oklevél már megfejtett olvasató vízneve mellett későbbi adatoknak is igazolniuk kell. Ezért ebben az irányban folytattam tovább a kutatást. Volt-e, van-e Szalonna határában üröm növényről elnevezett patak? A bizonyítékot ezúttal is PESTY FRIGYES felbecsülhetetlen értékű helynévtára őrizte meg számunkra. A kéziratos gyűjtemény Borsod megyei anyagában, Szalonna község 1864. évi jelentésében a rétek közt szerepel az Üröm patak neve is, amely menti rét, a felsorolásból következtetve, a Rakaca völgyébe helyezhető. Ezek után továbblépni, és az Ürmös- illetve Üröm-patakot beazonosítani már csak helyszíni adatgyűjtéssel, tehát a kutatásaimnak Szalonnán való folytatásával lehetett. Az 1970-es években több ízben is végeztem földrajzi, illetve vízföldtani terepbejárásokat a környéken, és ezek kapcsán többször is megkérdeztem Szalonnán idősebb embereket, hogy melyik az Ürmös- vagy Üröm-patak, de nem ismerték a nevet. Már-már lemondtam az azonosítás lehetőségéről, amikor 1976-ban a véletlen a segítségemre sietett. Ismét Szalonnán vezetett át az utam, és ezúttal sem akartam elmulasztani, hogy gyönyörködjem a község remekül helyreállított kis Árpád-kori műemlék templomának szépségében. Betértem a lelkészlakba a kulcsért. Ott éppen együtt ült a többségében kálvinista vallású község református gyülekezetének presbitériuma. Látva a szép számban együtt ülő idősebb és középkorú férfiakat, újból kísérletet tettem, és a lelkésztől engedelmet kérve föltettem a kérdést: hallott-e valamelyikük az Üröm-patak-róY! Habozás nélkül válaszolt az egyikük, Nyárádi László (született Szalonnán 1934-ben, azóta is ottani lakos), és elmondta, hogy az Üröm-patak a Miszög-rét mentén folyik a Rakaca-patakba. Most Martonyi-pataknak mondják, de ő jól emlékszik, hogy a nagyapja mindig Üröm-patak-nak nevezte, és nem is egyszer mondta: "Már megint nagy eső lesz, kiönt az Üröm-patak és elviszi a szénát a rétről!" A körülötte elterülő réteken termett ugyanis a legjobb széna, és ha nyári vihar jött kaszálás után, akkor szaladtak a parasztok a rétre, hogy mentsék a szénát az Üröm-patak áradásától, mert az vitte a Rakacába. Nyárádi László szavai után több más jelenlévőben is földerengett az emlékezés. 1979. szeptemberében újból fölkerestem Nyárádi Lászlót, aki az előzőkhöz hozzáfűzte: Nagyapjának, Nyárádi Andrásnak volt egy darab rétje az Üröm-patak mellett, az úgynevezett Hosszú-rétben, a patak túloldalán terült el a Miszög-rét. (E rétek a Rakaca-völgyi-víztároló feltöltésével nagyobbrészt víz alá kerültek.) Az 1920-as években egy alkalommal, amikor a széna már le volt kaszálva, jött egy nagy felhőszakadás, az Üröm-patak a hegyekből lezúduló rengeteg víztől megáradt, és mind elvitte a szénát. Nagyapjában, aki jó gazda volt, ennek az emléke nagyon megmaradt, és ezt gyakran emlegette is. Az Üröm-patakot most Martonyi-pataknak hívják, mert Martonyi felől folyik. Üröm-patak-nak csak azt a részét nevezték, amelyik már a szalonnai határon folyt át. A patakparti Miszög-réten rengeteg üröm meg kömény termett, kéve számra szedték — mondta el Nyárádi László. PESTY helynévgyűjteményének idézett adata nyomán végzett hosszadalmas helyszíni kutatómunkám tehát végül is eredményre vezetett. A nála szereplő Üröm-patak neve még él, és azonosítható volt, de ma már egyre kevesebben tartják számon, és azok se igen használják ezt a régi víznevet. Ezek után már csak az a kérdés, hogy a mai Üröm-patak azonos-e az 1249. évi Yrmeg patak-kai? Az Üröm-patak és az 1249. évi határjárásban szereplő Yrmes potoka azonosíthatók-e? Ezt a kérdést csak helyszíni terepbejárással lehetett megválaszolni. Ezért azután én is körbejártam az 1249. évi oklevélben szereplő határleírás szerint az adásvétel tárgyát képező birtoktest határát. Az eredeti határjárás Bódva-jobb parti kiindulópontjától kezdve, a vízpart mentén észak felé indultam, majd a Szalonna és Perkupa közti hegyszorosban keletnek fordulva felkapaszkodtam a Szalonnai-hegység gerincére. Azon hosszan fel-le gyalogolva, határpontról határpontra haladva keletnek mindvégig igyekeztem azonosítani a domborzati elemek, vizek és utak alapján az oklevélben felsorolt határpontokat. A leírás szerinti ponton délnek fordulva ereszkedtem le abba a völgybe, amelynek felső szakaszán a mai Köbölkút-tanya áll. Onnan tovább dél felé a völgy keleti oldalában, kevéssel a (nyilván gyakorta vizenyős) völgytalp fölött vezetett a birtokhatár, elhaladtam a