Hidrológiai Közlöny 2012 (92. évfolyam)

4. szám - Nagy László–Mahler András: Milyen mély legyen a vízzáró fal az árvízvédelmi töltés alatt?

74 HIDROLÓGIAI KÖZLÖNY 2012. 92. ÉVF. 4. SZ. 2. kép. Kőszekrények építése a ré Öt évet kellett várni az előrejelzés beigazolódására. Ez olvasható Szentendre egyik templomának história domusában: „1837. december 25-én megállt a Dunán a jég... a víz a hegyen is átterjedt" majd így folytatódik: „...1838-ban a víz még jobban kezdett terjedni... az egész Preobrazsenszka (mai Kossuth Lajos utca és környéke) városrészt elöntötte. Március 2-án éjfélkor és hajnalban 208 ház dült össze..." A Kopaszi-zátonynál és a Csepel-sziget északi csücskénél megállt jég visszaduzzasztása még Szentendrén is éreztette hatását, a mai gátkoronával közel megegyező víz árasztotta el a várost. A Dumtsa Jenő utca 20 szám alatti ház oldalában, fej magasságban! lévő árvízjel szövege: walserhohe am 15. Marz 1838. A következő négy év a károk és következményeinek helyreállításával telt. A városi tanács üléseinek leggyakoribb témája ekkortájt az volt, hogy miként lehet a további árvízveszélyt elhárítani. A megoldás természetesen a gátépítés lett volna, de anyagiak hiányában elvetették. Az idő múlásával egyre távolibbnak tünt a probléma, míg el nem érkezett 1876, amikor is a város egy része újra víz alá nem került. Félő volt, hogy a lakosság elhagyja a várost, és máshol keres megélhetést. Nem így történt, de az ár azóta sem kímélte Szentendrét. A mélyebben levő területek 1941 ben elöntésre kerültek, és 1965-ben a hosszú Dunai árvízvédekezés alatt ismét elöntésre kerültek volna, ha meg nem épül nagy hirtelenséggel a jelenlegi gát. A gátépítés és a csicsói gátszakadás mentette meg a várost az újbóli elöntéstől. A gyors munkának meg vannak a hátrányai, semmilyen terv (még megvalósulási sem) készült, nem lett lealapozva a gát, és nincs ismeretünk a szerkezetéről. A 2002-es és 2006-os csúcsdöntő árvizeknél csak jelentős erőfeszítéssel lehetett megvédeni Szentendrét (2. és 3. kép), az árvizek erősen megrongálták a töltés északi, Lázár cár tér - Révkikötő közötti szakaszát, halaszthatatlanná téve annak a felújítását. A 2006. évi védekezés során kb. 520 ezer homokzsákot, 21300 m

: fóliát, 3375 m

2 geotextíliát használtak fel úgy, hogy a város lakossága több ezer munkaórát dolgozott a gátakon térítésmentesen. A védekezés 2006-os összköltsége (hasonlóan a 2002 évi árvízhez) elérte a 120 millió Ft-ot. íikötő alatti szakaszon 2002-ben A jelentős védekezési költség, a biztonsági tartalék ismeretlensége arra késztette a várost, hogy az árvízvédelmi gátat megújítsa. A 2006. évi árvíz után megindult talajfeltárás és tervezési folyamat több új geotechnikai kérdést vetett fel. Talajfeltárás, talajvizsgálat A 2006. évi árvíz után készült talajmechanikai vizsgálatok alapján az altalaj rétegződését illetően az alábbiak állapíthatóak meg: A 1,6-1,9 méter magasságú gát alatt mintegy 4 méter közepesen és gyengén kötött (helyenként finomszemcsés talajjal közbe-rétegzett) fedőréteg alatt mintegy 8 méter vastag Duna kavics terasz található. A kavicsterasz a mentett oldalon a Szamárhegy felé elvékonyodik. A feltáró fúrások nem érték el a kavics feküjét alkotó tufitot, ami geoelektromos módszerrel került azonosításra. A geoelektromos módszer megbízhatósága azonban nem éri el a fúrás pontosságát, de kisebb költséget jelent. A gát altalajában a Bükkös patak mellett sok helyen keveredik a Duna kavics terasza a közeli dombokról lehordott kőtörmelékkel. Az árvízvédelmi gát hibái, az árvízi tapasztalatok szükségessé teszik az árvízvédelmi rendszer megújítását Szentendrén, ennek pedig alapfeltétele a szivárgások pontos ismerete. A gyenge töltésszakaszok helyén a gát átépítésére vagy a város legértékesebb vízparti területén mobil árvízvédelmi fal kialakítására kerül sor. A gát altalajában a kötött fedőréteg áteresztőképességének bizonytalanságai ellen, részint a mobil árvízvédelmi fal alépítményeként vasbeton vízzáró fal készül. Ennek lefelé történő meghosszabbítására a vízvezető kavics rétegben kialakuló szivárgás és víznyomás kezelésére ugyancsak készülhet vízzáró fal, azonban a hatásánál kettős szempont érvényesül: - Árvízkor a szivárgó vízmennyiség hatékony csökkentése érdekében minél nagyobb keresztmetszetét le kell zárni a kavics-réteg vastagságának, ebből a szempontból a klasszikus megoldás a vízvezető réteg teljes lezárása volna. - Árvízen kívüli időben biztosítani kell a hegy felől érkező vizek szabad beszivárgását a Dunába, hogy ne legyen visszaduzzasztást a mentett oldalon, és ne alakuljon ki ma-