Hidrológiai Közlöny 2012 (92. évfolyam)

4. szám - Hajdu Dezső: A 2000. évi tiszai árvíz Csongrád város területén

8 HIDROLÓGIAI KÖZLÖNY 2012. 92. ÉVF. 4. SZ. gát, időpontjait illetően, ezért a "vízmércével ellátott" időszak Csongrád környezetének árvizeit bemutatom. A szegedi tetőzés néhány nappal eltér a csongráditól, de a táblázatot nem akartam bonyolítani. Hidrológiai előzmények Az árvíz keletkezésének két alapfeltétele a vízgyűjtőre hulló csapadék és az ott található hó mennyisége, ill. az utóbbi elolvadásának körülményei (erőteljes felmelegedés, esővel együtt előforduló olvadás, stb.). A hóban tárolt vízkészlet január 31-én a szegedi szelvényre számolva 8 km

3, amely március l-re már 5 km

3-re apadt, majd ezt követően folyamatosan, egyenletesen csökkent. Az események, röviden: márc. 10. A Tisza-Szamos- és Körös vízgyűjtőn 20-70 mm csapadék hull eső formájában. A Bodrog- Sajó-Hernád hegyvidéki vízgyűjtőn emelkedik a hőmérséklet, olvadás indul. Majd átmeneti lehűlés, nappal + 5 C körül, éjjel -5 C körüli a hőmérséklet. Eszményi helyzet a hó apasztására márc. 16. Kisebb csapadékot, és felmelegedést okozó ciklon. márc. 20. Nagy területen lehűlés néhány mm havas eső, a felső Tiszán apadás és tetőzés. Szolnok az előző árhullámból 724 cm-rel tetőzik márc. 24.-én, de a felső Tisza már újra erőteljesen árad. márc. 30. Melegedés, a felső Tisza és a Felvidék folyói vízgyűjtőjén 20-50 mm csapadék. Az emelkedő hőmérséklet a hókészletet folyamatosan csökkenti. E miatt lassú, kitartó áradásra kell felkészülni ápr. 4-6. A Tisza és az E-magyarországi folyók vízgyűjtőjén 15-30 mm csapadék hull, helyenként naponta ismétlődően. A Körösök vízgyűjtője, részben, a Maros vízgyűjtő csaknem egészében kimaradt az intenzív csapadékokból. A csapadék-adatokból az látszik, hogy a Tiszán több árhullám is elindul, melyek összetorlódnak, egymásra futnak. A 11.03-as árvédelmi vonal Ha valaki ismeri az 1970. évi árvízzel kapcsolatos dolgozatomat, akkor a védtöltés kialakítását bemutató néhány bekezdést (helyszínrajz, magassági méret, keresztszelvény) ismerősként üdvözölheti. Tőlük elnézést kérek, de úgy gondolom, az új érdeklődőnek is be kell mutatnom a történés tárgyát, ill. egyik szereplőjét. Az csupán a praktikusság, de nevezhetném kényelmi törekvésnek is, hogy jórészt az eredeti szöveget hagytam, az eltelt 30 év alatti változásokat megemlítve. Mindenekelőtt az árvédelmi töltést mutatom be, hiszen annak méretei, építési technológiája nagymértékben meghatározza árvízi helyzetben való viselkedését, a meghibásodások fajtáját, a védelmi beavatkozás lehetőségét és jellegét. A csongrádi szakaszhoz tartózó árvédelmi rendszer a 11.03 szakmai megnevezéssel bír, melyben az első szám az Alsó-Tisza vidéki Vízügyi Igazgatóságot jelenti, míg a 03 szám a csongrádi öblözetet jelöli. Két árvédelmi vonal tartozik hozzá: a Tisza jobb parti töltése a dongéri torkolattól a csongrádi szőlők magas partjáig (59+614 - 86+400 szelvények között), továbbá a Dongér bal parti töltése a 7+500 szelvényig. A Dongér bal partjának további része a csatorna kotrásából kitermelt rendezetlen depónia, melynek magassága többnyire az árvíz szint magassága felett van, de nem hagyható felügyelet nélkül, sőt esetenként beavatkozni is szükséges árvízi és belvízi okból egyaránt. Aki nem ismeri a magassági adatokat, nem gondolná, hogy a Tisza árvize a betorkoló csatornák közvetítésével akár Kiskunfélegyháza, Gátér, Pálmonostora térségét is elöntené. A töltéssel párhuzamosan kb. tőle 60 m-re szorítógát épült, mellette levezető csatornával a bökényi városi szakasz kivételével. Célja a töltés közelében tartania a töltés alatt átfakadt vizet, hogy ne terjedjen szét és ellennyomást gyakoroljon, de ugyanakkor károsan áztat is. A tiszai védvonalon öt őrház van. Az őrházak számozása a Dongértól kezdődik, felfelé halad Csongrád felé. A 03.01 sz. őrház a Csanyteleki, a 03.02 Vidreéri, a 03.03 Kilencesi, a 03.04 Kisréti, a 03.05 Csongrádi nevet viseli, míg a 03.06 a Dongér partján lévő őrház a Dongéri nevet viseli. Ebben a tanulmányomban én röviden csak az őrházak számát használom. A töltések építésének történetét csak dióhéjban említem meg. Időben és térben szakaszosan épültek. Az építés igazi lendületet az 1876. évi árvízi katasztrófa után kapott. Az egységes árvédelmi töltés 1879-80-ban alakult ki, de átépítés, nyomvonal-változás (Kisrét, Toronyalj, Kazalpart) és az előző csúcs-árvizekhez igazodó méretfejlesztés még néhány helyen volt ez után is Helyszínrajzilag a töltés a Tisza nyomvonalát követi oly módon, hogy a jobb- és bal parti töltések között a legkevesebb ajánlott 700 m-es távolság meglegyen. Többnyire igyekeztek elkerülni az építési szempontból kényes helyeket - lápos, vízállásos, régi folyómedreket tartalmazó területek, éles kanyarulatok, folyómeder közeli szakaszok - és ahol lehetett, felhasználták a terület természetes magaslatait, továbbá a régebbi kiemelkedő utakat, töltésecskéket. Sajnos, a beépített helyeken a szűk lefolyási sávot csak nagy áldozatok árán lehetett volna bővíteni, melyet nem vállaltak fel. Helyszínrajz A régi töltésszakasz felhasználásának rossz példája Csongrád város belterületi része. A város rátelepült a Tiszára, melynek árvize az idők folyamán egyre magasabb szinten tetőzött. Az 1855, évi árvíz a Tisza partra települt néhány házat elöntötte, de különösebb kárt nem okozott. A város tiszai árvízvédelmi vonala akkoriban a város tiszaparti házai portáján a keretekben húzódó kis töltésecske volt, melyet ha jött víz, akkor az ott lakók közös munkával megemeltek. A gyors munka érdekében a portákon található töltésbe építhető gazt, száríziket, trágyát beraktak. Senki nem óhajtotta a kertjének földjét töltésépítésre felhasználni, vagy ott teijedelmesebb töltést eltűrni. A későbbi töltésépítés során a meglévő töltés nyomvonala lett az új töltés helyszíne sok választás a beépültség miatt nem volt - de mindenki elfeledkezett a régi töltés belső, vízzáró töltésnek nem való tartalmáról. A töltetestben lévő szerves anyag elbomlott, helyette üreg keletkezett. Volt olyan "medvebarlang", melybe az 1950-es évek elején végrehajtott városi szakasz általános felújításakor nyolc köbméter cementtejes homokot injektáltak be. Ezek a régi, betakart töltések mindig okozhatnak meglepetést. A töltés mellett 1880 körül a tiszai vonalon öt őrtelep / őrház, szertár, istálló és ólak /, míg a Dongér mellett egy őrtelep épült, melyek egyaránt szolgálták az árvíz és belvízvédelem érdekeit. Az őrházakat 1890 körül saját üzemeltetésű telefonnal látták el. Az akkor fátlan hullámtéren a töltést kísérő kb. 100 m széles sávban a szél erejét és hullámzást csökkentő erdőt ültettek. A Tisza -Dongér töltéseinek találkozásánál volt még egy őrház, mely 1970-ben nem a III-as védelmi szakaszhoz, hanem a lentebbi Il-es árvédelmi szakaszhoz tartozott. Ez az őrház a mindszenti kompátjáró közelében épült új őrház felépítése után elvesztette gátőrházi funkcióját, és a telefonszolgálatot ellátó karbantartó és telefonkezelő (itt lehetett kapcsolni a Dongér felé vezető csatornaőri vonalat Gátér és Jászszentlászló irányába, ugyancsak