Hidrológiai Közlöny 2012 (92. évfolyam)

3. szám - Dr. Haszpra Ottó (1928–2012) - Juhász József: Alternatív vízgazdálkodási stratégia

8 HIDROLÓGIAI KÖZLÖNY 2012. 92. ÉVF. 3. SZ. helyzeti és az áramlási energiát. Az áramlási energiát a hajómalmok hasznosították. Kis fajlagos értéke miatt ma már nem használják A megfelelő helyzeti energia előállítása a folyó egy célszerű szakaszán létesített duzzasztás segítségével lehetséges. A duzzasztás előállítása általában valamilyen duzzasztóművel történik. A teleülések kezdetén a szennyvíz árokba, majd innen a vízfolyásokba jutott. Ezzel a vízfolyásoknak szinte végig jutott, fajlagosan és mennyiségében is kevés szennyvíz, amiben természetes anyagok voltak, így a vízfolyás öntisztító képessége könnyen megbirkózott velük. Az ember igényeinek növekedésével párhuzamosan jelentkezett a települések közművesítése és az iparosítás. Ezek koncentrált és nem csak természetes szennyvíztömegeket termeltek, amit eleinte változatlanul, majd később tisztítva vezettek be a vízfolyásokba, számítva azok öntisztító képességére. Az első időben a koncentrált szennyvíz bevezetés a folyók és az állóvizek számára megoldhatatlan problémát jelentettek, a folyó, tó vízminősége annyira leromlott, hogy az oxigént használó szervezetek kipusztultak, a folyó, tó gyakorlatilag szennyvízzé vált.. Az erőteljes környezetvédő szervezetek és a józan belátás hatására elkezdődött a szennyvizek tisztítása és csak a tisztított szennyvizet engedték a befogadóba. A helyzet a kezdeti állapottól hatalmasat javult, de még legfeljebb az út felénél tartunk. A folyó jegének hasznosítása addig volt elsőrendű érdek, ameddig a folyó rendszeresen befagyott télen, és az ekkor kivágott jeget vermekbe helyezve a meleg időszakban is fagyosan tartotta az elvermelt árút. Ennek ma már kevés a jelentősége, mert a folyók befagyása megcsökkent. A melegedő éghajlati viszonyok mellett várhatóan elenyészik a jelentősége. A folyókon az ember évezredek óta hajózik. A XIX. században a Dunán és mellékvízfolyásain történő hajózás egységesítése érdekében, az e célból létrehozott Duna Bizottság, elkészítette a Dunán és mellékvízfolyásain a hajóút egységes méreteinek előírásait, amit minden érdekelt állam jóváhagyólag aláírt. A szabályozott hajóút lehetővé tette többek között, hogy a Dunán közlekedő hajók méretei, terhelhetősége - a közúti, vagy a vasúti közlekedéshez hasonlóan - előírhatók legyenek, s ezzel a hajóút műtárgyai is egységesek lehettek. A Dunán, a magyar szakaszon kívül az előírt hajóút méret ár megvalósult, a mi 400 km-es szakaszunkon a kialakítás még várat magára. Hasonlóan a Tisza hazai szakaszán sincs megoldva az előírt hajóút méret biztosítása, ami elsősorban az üdülő-hajózást veti vissza, a Tisza-menti települések kárára. A magyar szakasz rendezetlenségének köszönhetően, nem teljesítettük több évtizede a nemzetközi előírást, evvel együtt, gyakorlatilag megszűnt a magyar belvízi hajózás, megszűnt a magyar hajóépítés, kikötő fejlesztés, ami az országnak igen nagy szégyene és kára. A folyókban és partjukon élő növényeket és állatokat az ember a Dunán és mellékvizein is már évezrede hasznosítja. A folyók szabályozása előtt - mint előbb láttuk - a szanaszét bolyongó folyókban, azok lefüződött ágaiban bő termés volt, mindenféle halból, rákból, kis vízi ragadozókból, valamint nádból, fából, stb. A folyószabályozás következtében a vízi növények és a vízi állatok a folyókban és partjaikon jelentősen lecsökkentek. Amikor egyes vízi állatok iránt megnőtt az igény, az ember - különböző céllal - halakat és más állatokat telepített a folyókba, tavakba, gyakran olyan fajtákat, amik az adott folyókban, tóban nem voltak honosak A betelepítések egyszer hasznosak voltak, másszor nem. Ma legtöbbször a horgászok számára telepítenek egy-két nyaras ivadékokat azokba a folyókba, amelyekbe a horgászok kérik. Esetenként ők telepítik azokat. A folyók jellegzetes hasznosítása a sportolásra és az üdülésre való hasznosítás. Amíg a múlt század húszas, harmincas éveiben még a folyóvizek tisztasága lehetővé tette ,hogy a Dunában és mellékvizeiben szinte bárhol lehetett fürdeni, addig ma már erre alig van lehetőség. Az eszközökkel (csónak, jacht, stb.) végzett vízi sportolás ma is igen élénk a Dunán és mellékvizein. A múlt századhoz képest a változás az, hogy az evezős csónakokat jórészt felváltotta a motorcsónak, és a jacht. Ezzel a változással a motoros csónakok parti kiszolgálása nem tartott lépést. Nincsenek kikötési, üzemanyagtöltő, esetleg vendéglátó helyek a partokon, ahol a víz szennyezési veszélye nélkül lehet üzem anyagot tölteni a motorcsónakokba. 2.2. A jövő igényeinek előre vetítése A jelenlegi helyzetet viszonylag elég pontosan ismerjük. A vízgazdálkodás feladata az, hogy - különböző pontossággal - a jövőt is előre lássuk rövid-, közép- és hosszútávon. A vízgazdálkodásnak tehát alapvető feltétele az, hogy a jövőbeni vízhasználatokat elegendő pontossággal ismerjük. A vízhasznosításnál mindég figyelembe kell venni a tervezett vízhasználat életbelépésének idejében várható gazdaságosságát is. A közép- és hosszú távú igények gazdaságosságát rendszeresen igazítani kell a gazdasági viszonyok változásához, újra-számolva a belépéskori gazdaság Ettől eltérő feladat a szennyezett anyagoknak a vízfolyásokba, tavakba juttatása. Itt a gazdasági viszonyoktól függetlenül, meg kell oldani a vizek EU által előírt tisztaságához feltétlenül szükséges szennyvízmüvek legalább középtávon történő beüzemelését. 2.3. A vízhasznosítás stratégiája A vízhasznosítás sokféle módja érdekében a folyót, mint a víz áramterét úgy kell kialakítani, hogy az minden föllépő igénynek megfeleljen. Amikor a vizet hasznosítjuk, annak összetevőitől függetlenül, három fontos szempontot követünk: minél kisebb legyen a vízkivételi és a hasznosítási szint közötti különbség, azaz az emelőmagasság, a vízkivétel helyén mindig legyen akkora vízmélység, hogy a vizet a szivattyú biztonsággal, a meder anyagának felkavarása nélkül tudja felszívni, és minél nagyobb legyen a nedvesített mederfelület, hogy legyen elegendő tápterülete a parti szűrésű víznek. A cél tehát ilyen esetben a nagyobb vízmélység, és a minél magasabb induló vízszint. A kettőt együtt célszerűen duzzasztással lehet megvalósítani. Ha a duzzasztás bizonyos víztározást is létre hoz, egyben kiegyenlítésül szolgál a vízfolyás vízhozam-idősora és a vízigények idősora között. Amikor a vízhasznosítás során annak nem minden összetevőjét akarjuk hasznosítani vagy nem teles mennyiségben, a vízkivétel és a felhasználási pont közé egy tisztító berendezést kell beiktatni. Előfordul, hogy a vízben valamelyik összetevő kevesebb, mint a minimálisan szükséges, akkor komplettáló berendezés beépítése szükséges. Ha a víz hőtartalmát akaijuk csak hasznosítani, a többit pedig elengedni, akkor olyan rendszert kell kialakítani, hogy a víz a hő-leadás, vagy hő-felvétel után hiánytalanul visszajusson abba a vízfolyásba, amiből a kivétel történt. A víz hőtartalmának változását tehát annak vízhozam változása nélkül tudjuk megoldani. Ez a hasznosítás csak a víz egyetlen összetevőjében okoz változást. Amennyiben a víz kiülepedett hordalékát kívánjuk kiter-