Hidrológiai Közlöny 2012 (92. évfolyam)

3. szám - Dr. Haszpra Ottó (1928–2012) - Juhász József: Alternatív vízgazdálkodási stratégia

^JUHÁSZ^^lternatí^i^í^^ 9 melni, az vagy azért történik, mert a meder egészségtelenül feltöltődött, s a felesleges hordalékot el kell távolítani, vagy a mederanyagot hasznosítani akarjuk. Ebben az esetben általában kavicsos homokot, vagy homokot termelünk ki., legtöbbször építőipari célra. Az első esetben a kényszerűen kitermelt anyagnak megfelelő deponálási területet kell találni. A második esetben arra kell vigyázni, hogy a kotrás mellett maradjon a meder egészséges. A túlkotrás vízszint-sülylyedéssel jár, amiből számos gond származik. A víz energiája megújuló energia, ezért annak minél nagyobb mértékű kihasználása hazai és globális fontosságú egyaránt. A víznek is kétféle energiáját ismerjük: a sebességi és a helyzeti energiát. A sebességi energia a hazai folyókon nagyon kis fajlagos értékű, ezért a korábbi hajómalmok óta nem használjuk. A helyzeti energia hasznosítása patakjainkon már évszázadok óta folyik. A patakon létrehoznak egy duzzasztást, ami a vízszint esés egy részét koncentrálja, s ezt az esést hasznosítjuk a malom vízikerekén, vagy turbináján. Más esetben a duzzasztás után még építünk egy a vízfolyásénál kisebb esésű medret (üzemvízcsatornát), amiben tovább növekszik a víz helyzeti energiája, és az üzemvíz-csatorna végére építjük a malmot. Folyóinknál is hasonló a helyzet. A folyó helyzeti energiáját egy duzzasztással alakítjuk ki, s utána vagy építünk vagy sem üzemvíz csatornát. A létrejött helyzeti energiát vízerőművön hasznosítjuk. A vízenergia nem csak megújuló energia, hanem a termeléséhez a víz folyamatosan rendelkezésre áll és nem kell hozzá termőföldet áldozni, mint az energiafű, vagy az energia erdő alkalmazása esetén. A vízhasznosítás és a mederhasznosítás minden fajtájának legalább középtávon- meg kell oldani a szükséges leggyakoribb észlelését és központi nyilvántartását. Rövidtávon is törekedni kell erre. A szennyvíz-elhelyezés károsító hatásait még ideiglenesen sem szabad megengedni. Ezért különös gondossággal kell a várható szennyvíz-bevezetések mennyiségét, minőségét, fizikai szennyezettségét közép- és hosszú távú tervekben egyaránt előre jelezni. Rövidtávon már biztosítani kell, hogy minden szennyvízbevezetés minden jellemzőjét napi rendszerességgel mérjenek a tulajdonosok és azt haladéktalanul jelentsék az illetékes hatóságnak. Középtávon minden szennyvíz-bevezetésnél ki kell választani a hozamon, hőmérsékleten felül, az arra a szennyvízre legjellemzőbb komponenseket, be kell vezetni ezeknek a leginkább szenynyező komponenseknek folyamatos mérését, és a hatóságnak való folyamatos jelentését. Nagy gondot kell fordítani arra, hogy a szennyezők csak a megengedett minőségű és mennyiségű szennyezést vigyék a befogadóba. Előfordulhat, hogy egy tavon, vagy egy folyószakaszon tartósan a megengedett maximumig terhelné a tervezett szennyvíz-bevezetések összege a vizet. Ilyenkor, az egyenletesebb öntisztulás érdekében a középtávon, vagy hosszútávon bejelentett szennyvíz-bevezetéseket más területre kell átirányítani. Ezt még akkor kell közölni, amikor a változtatás lehetősége az igénylő számára nem jelent problémát. A várható szennyvízbevezetések helyét, belépési idejét, tulajdonságait azért is kell haladéktalanul megismerni, hogy a tó, vagy vízfolyás jellemző vizsgálati szelvényeit ezek figyelembevételével jelöljük ki. A várható vízigényeket közép és hosszútávra is meg kell határozni a lehetséges pontossággal és annak karbantartását is kvázi folyamatosan kell végezni, csakúgy, mint az adott vízhasználat gazdaságosságát is. A rendszeres gazdasági felülvizsgálat esetenként a közép-, de főleg a hosszú távú tervekben módosításokat eredményezhet a megváltozó gazdasági körülmények miatt. Végül a vízhasználat stratégiájában változást jelenthet az is, ha a távlatokban már nem minden tervezett vízhasználat lesz kielégíthető. Ekkor a vízhasználatokat fontosságuk szerint rangsorolni kell. 3. A vízmérleg 3.1. A vízmérleg feladata Minden gazdálkodásnak alapvető eszköze az időnkénti leltár, amikor megismerjük, hogy mekkora készletünk van pillanatnyilag - a kezdeti készlet és a közben történt felhasználás különbségének képzésével, azaz elkészítjük a pillanatnyi mérleget. A mérleg a mindennapokban gyakran változhat De csak úgy tudunk gazdálkodni a vízzel, ha nem csak a pillanatnyi valóságot ismerjük, hanem közép és hosszútávra ismerjük az előre jelzett igényeket, annak bizonytalanságával együtt, és a készlettel összevetve nagyobb időtávra tudunk mérlegsorozatot készíteni. A tényleges helyzet és a tervezett helyzet összevetéséből lehet felszabadult készletet találni, amit esetleg korábban nem jeleztek, vagy éppen valahol „túlköltekezést"találunk, ami az egyensúlyt veszélyezteti akár csak hosszútávon is. A kiinduló, eredeti vízkészlet meghatározásához a módszerek ismerte, szükséges továbbfej lesztésüket a vízkészlet fejezetben tárgyaltuk. A vízkészlet meghatározó eljárások pontosságának növekedésével az eredeti, a pillanatnyi, a közép- és hosszú távú készleteket pontosítani kell. Ez a módosítás általában néhány százalékot nem lép túl Ez minden bizonnyal érvényes marad az éghajlat-változás miatti módosulás figyelembe vétele esetén is. Sokkal nehezebb kérdés a valódi vízhasználatok előre jelzése. A tapasztalat szerint a víznek és valamennyi összetevőjének hasznosításra vonatkozó előrejelzés pontossága minden elfogadható bizonytalansági tényezőnél rosszabbat produkál, különösen hosszútávon. A szórás csökkentése a vízgazdálkodás értelmes kialakításának alapvető feltétele. Amennyiben a vízhasználat rövid-,közép- és hosszútávú vizsgálatot elhagyjuk, úgynevezett „lehetőségi" vízgazdálkodásra jutunk, ami egy féllábú valami. Kizárja a tervezés lehetőségét, mindig csak az aktuális igény kielégítésére koncentrál, azaz tervezés helyett regisztrál. Az pedig már ma sem, de a következő évtizedekben egyre felértékelődő víz esetén még kevésbé engedhető meg. Ha egy üzletnek van egy meghatározott állományú raktára és többé -kevésbé meghatározható időbeni állomány gyarapodása, és abból az üzletet a vevők kívánsága alapján látja el árúval, egyszer észreveszi, hogy nincs több árú, az utánpótlás ,már nem fedezi az igényeket, és hiába jön egy valóban fontos „vevő", nem tudja kielégíteni. A vízgazdálkodás nem szatócsbolt. Az „árú" felmérése után a fogyasztók igényeit is fel kell mérni, hogy súlyozni lehessen közöttük, és a rendelkezésre álló árúval a leginkább rászoruló igénylőket tudjuk kielégíteni. Ha pedig valahol van mód a területi készlet növelésére - például a Duna Tisza csatorna - akkor a pótlás időben be tudjon kapcsolódni, egyaránt. Előfordul, hogy az utánpótlás értékének időbeni megjelenése nem egyezik a fogyasztó időbeni igényének, de a rendelkezésre álló utánpótlás éves, vagy többéves átlagban még elég volna. Ekkor gondoskodni kell a megfelelő tározásról, az utánpótlás és az igény közötti időbeni eltérés különbségének kiegyenlítésére. A vízpótlás időben való bekapcsolódáshoz a vízpótlási müveket az átvezetéseket, vagy a tározásokat időben meg kell építeni. A nagy müvek megvalósítási ideje általában