Hidrológiai Közlöny 2012 (92. évfolyam)

3. szám - Dr. Haszpra Ottó (1928–2012) - Juhász József: Alternatív vízgazdálkodási stratégia

^JUHÁSZ^^lternatí^izgazdá^ 7 felvett szelvényekben folyt és tetszőleges időben, a vízhozamtól függetlenül. így a lefutó víz két fontos jellemzője, csak bizonytalanul vethető össze. A közös szelvényben és azonos alkalommal történő mennyiségi és kémiai jellemző mérés még esetenként mindig várat magára. A mérések önmagukban miden igényt kielégítenek, nagyobb gond a mintavétel helye, és nagyobb folyóinknál az, hogy a vett minták a teljes keresztmetszetet reprezentálják. Ebben is van valami előrehaladás. A felszíni víz biológiai viszonyainak a meghatározása 40 -50 évvel ezelőtt kezdődött. A biológiai viszonyokat a tudományág sajátosságának megfelelően, nem rendszeres, szelvényenként méréssel végzik, hanem egy-egy folyót, vagy folyószakaszt együtt és nagyobb időintervallumban - hónap, évszak, esetenként több év - vizsgálják. A biológiai vizsgálatok tehát nem egy időpontban meghatározott helyzetet rögzítenek, hanem az adott területen jelentkező változásokat is mutatják, sőt a vizsgálatok ismeretében a várható módosulásokra is rámutatnak. A külföldről érkező víztömeg mennyiségét a beérkezés és az országot elhagyás szelvénye közelében mérjük ma. A víz összetevőinek mérése ma a határoknál nem megoldott. 1.3. A vízkészlet meghatározás stratégiája A vízkészlet meghatározás stratégiájának alapja, hogy a mennyiséget, az összetevők jellemzőit és azok mennyiségét egyazon helyen méijük, a biológiai összetevő kivételével, amit jellemző szakaszok kijelölése után lehetőleg az egyéb célra kijelölt hely környezetében, mindig azonos szakaszokon kell mérni. A pontosan megtervezett biológiai vizsgálatokat rendszeressé és egymással részleteiben is összehasonlíthatónak kell tenni a változás egyértelműsítése és mennyiségi összehasonlításának lehetővé tétele érdekében. Már rövidtávon is el kell émi, hogy ki legyenek jelölve a jellemző keresztszelvények, figyelembe véve a folyók, tavak hasznosításának ismert, jelenlegi és jövőbeni igényeit is. Ezek közül az elsőrendű mérőállomásokon, azaz a leginkább jellemzőnek talált szelvényekben a víz mennyiségét, fizikai és kémiai összetevőjét , vízszintesését együtt mérni. A további szelvényekben nem kell az egyes komponenseket mind mérni, hanem csak a jellemzőket. A legsűrűbbek a vízhozam mérés és helyi esés-mérés szelvényei lesznek. Középtávon el kell érni, hogy a jellemző mérőállomásokon a víz hozamot és a jellemző fizikai és kémiai összetevőket folyamatosan tudjuk mérni, a központba továbbítani és ott tárolni. Mellé csatolva a biológiai vizsgálatok eredményét is. Rövidtávon minden közepes és nagy folyónál a belső vízmérlegét folyamatosan meg kell határozni, és az ehhez szükséges komponensek mérését meg kell szervezni és folyamatosan biztosítani. Középtávon és hosszútávon a várható külföldi változásokat, és az éghaj

at-változás előrejelzését is figyelembe vevő várható belső vízmérleget kell készíteni. A folyók mentén a biológiai vizsgálatokat, ugyancsak lehetőleg már középtávon bele kell illeszteni a jellemző szelvényekben végzett méréscsoportba, úgy, hogy azzal harmonizáljanak, ugyanakkor az egymás utáni biológiai vizsgálatok eredményei mennyiségileg is összehasonlíthatók legyenek. A vizsgálatokat először a múltra,a természetes helyzet meghatározására kell kell fókuszálmi. A lehetőség szerinti legrégibb állapot meghatározása érdekében minden meglévő adathalmaz felhasználásával kell egy kezdeti (alap) állapotot felvázolni. Ha ez elég megbízhatónak látszik, ehhez hasonlítunk minden új állapotot. A valóságban általában a „mai"állapotot tudjuk kiinduló állapotnak tekinteni, mert az ehhez szükséges adathalmazt is csak nehezen és hiányosan tudjuk összegyűjteni. 2.A vízhasznosítás A folyók vizének hasznosítására a folyókat alkalmassá kell tenni. A hasznosítás igényeinek megfelelően kell a folyót, mint szállító rendszert kialakítani. A XIX. századig, mint láttuk, a folyók természetes állapotához alakították elődeink a hasznosítás lehetőségét. Ezekben az időkben használták a folyó vizét állat-itatásra, hajózásra, később a hajómalmokkal energia-termelésre, hasznosították a folyóvízből kitermelhető élőlényeket különböző célokra, a befagyott folyót közlekedési útnak, az árvízkor kiöntő folyó kint maradt hordalékát termőtalajnak, stb. Az idők folyamán az ember fokozatosan képessé lett a folyók aktív hasznosítására. Lassan, fokozatosan, ahelyett, hogy csak a természetes állapotú folyók adta hasznosítási lehetőségeket használta volna, saját megnövekedett lehetőségeit kihasználva, a hasznosítások körét igényeinek megfelelően kibővítve, a hasznosítás körülményeit, és ezzel a hasznosítás jellegét és mértékét megváltoztatva a hasznosításokat a mai ember igényeinek megfelelően alakította át. A folyók mai hasznosítása A víz mennyiségét hasznosítjuk, annak az összetevőitől függetlenül A víz hőtartalmát, a víz hordalékát, a víz energiáját, a víz öntisztító képességét, a folyó jegét hasznosítjuk, a folyón hajózunk, a folyóban élő növényeket és állatokat hasznosítjuk, a folyóban növényeket és állatokat tenyésztünk, a folyót sportolásra és üdülésre használjuk. 2.1. A jelen helyzet A folyó vízhozamából igen sokféle célra vesznek ki vizet, főleg mezőgazdasági, ipari, ivóvíz céljára. A mezőgazdasági vízkivételek között ismerünk öntözővíz-kivételt, állattartáshoz szükséges víz kivételt, halastavi vízkivételt. Az alföldi folyók esetében, nagy tömegű vízkivétel esetén feltétlenül minél magasabb szinten kell kiengedni a folyóból az öntözővizet annak érdekében, hogy az gravitációsan, minél nagyobb területet tudjon uralni, ami a víz gépi emelésének költségeit lényegesen lecsökkenti. A lehetséges legmagasabb vízszintet célszerűen elhelyezett duzzasztóművel biztosíthatjuk. Egyébként, ha lehet, a sokkal kisebb vízmennyiséget igénylő állattartási és halastavi víztömeget is igyekezzünk minél kisebb emelőmagassággal célba juttatni. A víz hőtartalmát leginkább ipari célokra használják. Ebben az esetben a kivett víz hőtartalmának hasznosítása után a víz általában hiánytalanul visszakerül a folyóba. Ez a hasznosítás általában nem csökkenti a víz tömegét, csak annak hőtartalmát. A folyómederből különböző célra kotorják a folyó odaszállított hordalékát. Legtöbb esetben a durva, kavicsos homokok hordalékot termelik ki, de sokszor termelnek középszemű homokot is. A kívánatosnál többször előfordul, hogy a folyómeder alakításához kell kényszerből, az egyébként nem hasznosítható iszapot, agyagos iszapot esetleg nagyobb szerves anyag tartalmú finom hordalékot kitermelni és deponálni. A víz energiája megújuló energia, hasznosítása tehát a Föld és lakói érdeke. Kétféle energiáját lehet hasznosítani, a