Hidrológiai Közlöny 2012 (92. évfolyam)

3. szám - Dr. Haszpra Ottó (1928–2012) - Juhász József: Alternatív vízgazdálkodási stratégia

6 HIDROLÓGIAI KÖZLÖNY 2012. 92. ÉVF. 3. SZ. ma már a kőolaj. Amíg az első esetében mindig annyi víz van, amennyit a természet ad, s azt nekünk kell valahogy a pillanatnyi igényeinkhez alakítani, addig, ha nekünk kell előteremteni, akkor annyi veszünk ki, amennyire szükségünk van Az ember elsőrendű feladata ezeknek a rendelkezésre álló mennyiségeinek meghatározása. A nem megújuló, kitermelendő nyersanyagok közül csak azok kerülnek vizsgálatra, amelyek az adott műszaki fejlettségen használhatók. Az ember akaratától függetlenül rendelkezésre álló, megújuló ásványi nyersanyag például a felszíni víz teljes megjelenő víztömegét és vízhozamát meg kell ismerni, hogy gazdálkodni tudjunk vele. A vízhozam-viszonyainak a megismerése félig beágyazott medrü folyókon az ember elsőrendű érdeke volt már évszázadokkal ezelőtt is, az árvizek pusztításának előrejelzése, esetleg elhárítása érdekében. Ezek a korai vizsgálatok nem a vízhozam, hanem csak a vízállás meghatározását célozták meg. A XX. század elejéről, a mérőeszközök fejlődésével a vízálláshoz vízhozamot is kapcsoltak, a múlt század első harmadáról ezekhez hozzákapcsolták a „helyi" esés meghatározását is, amivel a vízállás és vízhozam közötti kapcsolatot tudták lényegesen pontosítani. A kisvízfolyásoknál a XX. század közepétől hasonlóan kívántak eljárni, mint a folyóknál, de a kezdeményezés elsősorban anyagi okokból, hamar dugába dőlt. Azóta a kisvízfolyásokon- néhány kivétellel- nincsenek vízhozam és vízállás mérések. Helyettük félempirikus számítási eljárásokat alkalmaznak az átlagos és a kiugróan nagy vízállások és vízhozamok becslésére. A vízkészletek meghatározásának első, nagy nekifutása volt az első Vízgazdálkodási Keretterv, ami 1950-52 között készült. A második, a részletesebben felbontott 1963-66 között készült második Vízgazdálkodási Keretterv, volt Később, 1985-től több kerettervi vázlat, lehetőségi terv készült, lényegében ugyanazokra az adatokra. Az első két keretterv valóban vízgazdálkodási volt, mert a készletek mellett megjelentek a vízigények, és a kettő egybevetéséből a vízmérleg is. A gond az volt, hogy hiányzott a víztömeg mérlegen kívül a víz összetevőinek mérlege. A második kerettervben már megkísérelték a vízminőséget is figyelembe venni, de a rendkívül hiányos adatok miatt legfeljebb a szennyvizek hatásával lehetett vázlatosan foglalkozni. A legújabb készletfelmérés a VKI összeállításban szerepel. Ebben már az EU előírásoknak megfelelően nem vízföldtani tájakra, hanem víztestekre bontották az országot. Lényegében az újabb terveknél is különválik a víz mennyisége a viz minőségétől, ahelyett hogy a vizet egységes egészként kezelnék. Ez arra mutat, hogy még mindég nincs összehangolva a H

20 és összetevőinek vizsgálata. A biológiai összetevők pedig teljesen elszakadnak a másik kettőtől, ha foglalkoznak vele, az lényegében területileg is, a vizsgálati időtartamot nézve is teljesen független a másik két összetevőtől, így a vízben nemigen lehet a többiekkel azonos módon és súllyal figyelembe venni. 1.1. A víz összetevői A felszíni vízkészletet az adott esetben két csoportra oszthatjuk: - a folyók készletére, és - a területi vízkészletre. A területi vízkészlet az a vízmennyiség, ami a területre hullik ki csapadék formájában, s még nem jut el a folyókig. A vízkészletnek, akár áramló, akár álló vízről van szó,mint láttuk - négy összetevője van: a kémiai víz, a fizikai összetevő, a kémiai összetevő, és a biológiai összetevő. A természetes felszíni víz akár csapadékból származik akár a folyó feljebbi szakaszáról érkezik, nem kémiai víz, azaz nem steril, desztillált víz, hanem vannak benne szerves és szervetlen szilárd szemcsék . A szervetlen szilárd szemcsék adják a hordalékot. A vízben van uszadék, vannak benne szerves és szervetlen vegyületek, és, ha a fenékiszap olyan, abból gázok szabadulnak fel, a mai helyzetben pedig a kémiai összetevőkön belül van benne különböző eredetű és minőségű szennyvíz is. Végül a felszíni vízben a fizikai, kémiai összetevők mellett mindég van biológiai összetevő is. Ezeket növényekre, állatokra, mikró és makró lényekre bontjuk. A biológiai összetevők a természetes vízben lassan változó biocönózisban élnek. A mai helyzetben a felszíni vízben a természetes állapot mellett az ember által betelepített növények és állatok is vannak, a vízfolyásokba jutó szennyvíz következtében pedig bennük különböző mértékben eltorzult a biológiai környezetet találunk. 1.2. A vízkészlet meghatározás módja A vízkészlet meghatározásnak négyféle módja van: - Az érintetlen vízfolyás természetes vízkészlete, - A külföldön megváltoztatott viszonyok figyelembe vételével meghatározott vízkészlet, -Az éghajlat-változás következtében várhatóan kialakuló vízkészlet, végül - A várható éghajlat-változás és a külföldön megváltoztatott viszonyok figyelembe vételével meghatározott vízkészlet. A vízkészletek hozamviszonyait közepes és nagy folyóinkon különböző mértékben, gyakorisággal, és méréshoszszal, de több-kevesebb pontossággal általában több, mint egy évszázada észleljük A kisvízfolyásaink vízhozam-mennyiségi mérése az 50-es és a 60-as évek első felében úgy látszott, hogy rendszeressé lesz, de a nem megfelelő előkészítettség miatt fellépő nehézségek és a jelentkező költségek miatt abbamaradtak. A folyómederben mozgó víz tömege változó, részben a felsőbb szakaszról jövő víztömeg változása, részben a nem vízzáró mederfalak miatt a meder környezetéből bejutó, illetve onnan kijutó szivárgó víztömegek, a nyitott vízfelszínre kihulló csapadék és a folyóba szakaszonként bejutó felszíni vizek következtében. A mederben pillanatnyilag benne lévő víztömeget mondjuk vízkészletnek, A vízkészlet időbeni változásának figyelemmel kísérése néhány évtizede a belső vízmérleg felállításával történik. Ez a belső vízmérleg adja meg az adott folyó, vagy folyószakasz pillanatnyi vízkészletét. A felszíni víz fizikai összetevőiből a hordalékot korábbi egyedi mérések után, a 40-es évek végén és az 50-es években elsősorban a Dunán sok esetben mérték, de nem előre tervezett módon. így az eredmények is csak elszigeteltek és csak eseti jelentőséggel bírnak. A hő-szennyezést a nagyobb folyókon évtizedek óta rendszeresen mérik, benne a jégviszonyokat is..A szerves szennyezés, és az uszadék mérésére eddig még nem került sor. Közepes folyóinkon és kis vízfolyásainkon a víz fizikai összetevőinek mérése - az esetenkénti hőtartalom (hőmérséklet) mérésen kívül - meg sem indult. A víz kémiai összetevőinek vizsgálata mintegy negyven éve terjedt el, döntően nagy folyóinkon. A mérések sokáig a víz mennyiségi mérési szelvényeitől függetlenül, más céllal