Hidrológiai Közlöny 2011 (91. évfolyam)

2. szám - Hajdu Dezső: Az 1970. évi tiszai árvíz a Csongrádi Szakaszmérnökség területén

6 HIDROLÓGIAI KÖZLÖNY 2011. 91. ÉVF. 2. SZ. a díjazás, míg árvíznél a napi 12 óra átlagbérrel elszámolható, és jár az étkezési költség, ha jól emlékszem, akkor napi 31 Ft volt. Az elő-árviz időtartalma is szokásos, hossza nem haladta meg nagyjából az egy bő hónapot. Május 18-ával elszabadult a Tisza, mint ahogyan azt Petőfi lírikusán megírta. Egyelőre nem a hullámai, hanem a vízállás kezdett meredeken felfelé szárnyalni, mintha meg sem akarna állni. A korábban már átázott töltések újra magasabb vizet kapva, elkezdtek jelenségeket produkálni hihetetlen tömegben. Az újabb árhullám és a felső tiszai események nyugtalanítólag hatottak a lakosságra és félelemre, ugyanakkor elszántságra ösztökéltek. Az emberek tömegével jelentkeztek munkára, de az intézményesített szervezést támogattuk. Sokan vettek ki szabadságot és jelentkeztek, de egyéni jelentkezőket nehezen tudtunk kezelni és a rengeteg adminisztráció miatt nem is akartunk így szervezni. A védelmi napló adataiból a napi vízállásokat közlöm. A várva várt tetőzés 935 cm-rel június 2.-án következett be. Lassú apadás után a vízgyűjtőre hullott újabb csapadék miatt ismét áradás, akkor, amikor a védekezők már testileg-lelkileg elfáradtak. A mi embereink ekkor már két hónapja voltak talpon. Van egy olyan fizikai-lelki állapot, amikor az embernek a fokozott megterhelés hatására igen nehéz lelket önteni magába, különösen akkor, amikor maga körül ugyanazt a monoton fásultságot, a megszokottól merőben eltérő terhelést tapasztalja. Nem minden a pénz, mert az nem oldja fel a szorongást, az idegi fáradtságot, hanem csak további munkára erőszakol. Ilyenkor kellene pszichikai segítség. A társ-vizigektől érkezett kollégák is hasonló állapotban voltak, hiszen jelentős hányaduk a saját vízig, vagy a társ vízig felső tiszai védekezésén vett részt, majd néhány pihenőnap után kapott vezénylést az alsó Tiszára. Június 16.-ával érkezett el a megváltás. Hosszan (június 24.-ig) tartó tetőzés után 900 cm-ről 892-re esett a vízszint. Ettől az időponttól kezdtük azt hinni, hogy belátható időn belül már vége lesz a megpróbáltatásnak, egyszer megszabadulunk, de a dicsőségért még meg kell dolgoznunk. Védekezési eszközök, anyagok Az őrházaknál lévő árvédelmi szertárakban a védekezéshez szükséges anyagokat tárolnak. Az OÁBSZ (Országos Ár és Belvízvédelmi Szabályzat) melléklete írja elő az egyes vízügyi igazgatóságok által készletben tartandó anyagok és eszközök mennyiségét. Az előírás „Igazgatóság öszszesen"-ben tartalmazza az előírást, és az Igazgatóság bontja le az egyes szakaszokra. Azt hiszem az előírást anyagfajták és mennyiségek szerint a régebbi árvédekezési tapasztalatok alapján állították össze Az előírásban anyagok és eszközök szerepelnek. Kézi szerszámok, melyek az anyagok alkalmazása során szükségesek (pl: fogók, fűrészek, balta, szekerce, pajszer, gyalu, kétkéz-vonó, cigányfúró, kézi furdancs). Olyan anyagokból is tároltunk induló készletet, melyek a gyors beavatkozáshoz kellenek, nem speciálisak, és beszerzésük piaci körülmények között lehetséges (drót, ácskapocs, lánc, szög, petróleum, deszka, palló, zsák, kötelek). Speciális eszközök közé sorolom: talicska, hordsaroglya, vonópad, karóverő sulyok, kézi szádfal-verő, istrángos cölöpverő, árvédelmi lámpák, rőzse, árvédelmi karó, lyukkereső ponyva, stb. Néhány anyag és eszköz külön említést érdemel: Talicska: kubikos talicska, az itteni nyelven szólva "kubis" talicska. Fából készült földszállító eszköz. Külön fajtája volt a szentesi, ill. a csongrádi talicska, de más kubikos tájaknak is megvolt a maga kizárólagosan használt talicska félesége. A szentesi és csongrádi kubikosok mindig is rivalizáltak egymással. Külső szemlélőnek a két talicska kísértetiesen egyforma volt (az előlap dőlési szöge és alakja néhány centivel más volt), de mindenki a sajátjára esküdött. A szertárban már fele számarányban vastalicskák is voltak, melyek kényelmetlenebbek, rosszabb tolásúak (rövid szarvval, rossz teherelosztással), de kevés karbantartást igénylő szerkezet. Beutazás előtt egy alapos seprés, gázolajos ecsetelés "újjá" varázsolta a talicskát, és kellő bűzt idézett elő a szertárban, de eltüntette a rozsdafoltokat. A csongrádi kubikos szobor készítésénél felkértek, hogy szerezzek igazi kubis talicskát, mert a művésznek meglévő talicskája nem "csongrádi fajta". A szertárban még volt legalább 50 fa talicska, abból az én szerintem leginkább három csongrádi fajtát kiválasztottam és behoztam. Természetesen nem voltak az "igaziak".Egyik munkatársamat, akinek édesapja kubis volt, beültettem a kocsiba, az Ativizig összes szertárát bejártuk, ahol fatalicska volt, de egy sem felelt meg a csongrádi szabványnak. Végül a munkatársamnak jutott eszébe, náluk a padláson szétszedve, és becsomagolva mintha meglenne az apja talicskája. Megvolt, s az lett megmintázva. Cigányfúró. A készítőiről kapta a nevét. Kovácsolással foglalkozó cigányok gyártották a kézzel hajtható fafürót. Ügyes és egyszerű, elronthatatlan szerkezet, melynek készítéséhez szakértelem kellett. Ugyancsak ők készítették az ácskapcsokat is. Zsákok. 1970-ben juta zsákokkal dolgoztunk. Kb. harmadáig kell tölteni homokkal (az agyagos föld nem jó). A beépítés helyétől a feltöltött zsák hosszának (kb. 30-40 cm) megfelelő távolsággal távolabbra kell talpra állítva lerakni, majd a betöltetlen rész zsákszövetét a töltött részre ráhajtani, és a beépítés helyére behelyezni, (az aláhajtott zsákrész alul legyen). Behelyezés után a jó illeszkedés és a vízzárás miatt meg kell taposni. A juta zsák szövetei víz hatására bedagadnak. Felülete nem csúszik, de a rászóródott földet egy kézmozdulattal le kell róla seperni. Magasabbra rakva is megáll, de kötésbe kell ezt is rakni, mint miden zsákot. A zsákrakás nehéz munka, a karokat, derekat keményen igénybe veszi, és szakértelem is kell hozzá. Egy csoportban legalább három berakáshoz értő ember volt, akik folyamatosan váltották egymást. Elnézem a mostani katasztrófák védekezési munkáiról felvett tudósításokat, ahol a segíteni igyekvők homokzsák-művet építenek. A segítők csatárláncba állva jobb-bal kézbe adják a műanyag zsákot. Az igyekezet, a segítőkészség előtt le a kalappal, minden elismerést, tiszteletet megérdemelnek, de a mű szakmailag semmit nem ér, melyet szakszerűtlenül építenek. Egy vödörnyi homoknak nincs súlya, a csúsztató erővel szemben a műanyag zsák miatt egyébként kicsi súrlódás miatt kicsi az ellenállása. Amely homokzsákokat a csatárlánc (köztük dicséretes módon hölgyek is, de nem amazonok) egyik kézből a másikba órákon keresztül adogatni tudja, azokat nem szabad beépíteni. Műanyag a műanyagon súly nélkül, különösen, ha a töltetlen rész a zsák alá van gyűrve, semmit sem ér. A juta zsákokból megfelelő gondossággal masszív müveket lehetett építeni. A juta zsákok egy része megmenthető volt a következő védekezésre, ha nem sokáig sütötte a nap. Egyébként bűzt árasztva rothadt szét. Kimosva, jól kiszárítva több árvíznél is lehetett használni. A nem kellően megszáradt, vagy a Nap hatására túlérett zsákszövet - mely folyamatot nem lehetett szemmel érzékelni - használhatatlansága csak a rakodásnál derült ki, amikor felemelés után a zsákba rakott homok a földön maradt. Kellemetlen meglepetést okozott, mert volt is zsák, meg nem is, a készletben lévők minősége nem volt ismeretes. Ügyes szerkezet volt a vonópad._Egy, a pad síkjából kiálló fix, kb. 25 cm magas gerenda-darab állt ki. Ennek felső felületéhez egy felülről ráközelíthető, lábbal nyomható másik befogó-pofát lehetett rászorítani. A szorítás ereje a lábnyomás erősségétől függ. Kiválóan alkalmas szerszám-nyelek készítésére, szerszámba illesztéshez faragásra. A szertárban lévő szerszámok javítása a gátőr feladata volt, melyet egyedül vagy a többiekkel összefogva, ki mihez ért alapon oldottak meg. A szerszám nyélnek valót szolgáltatta az erdő, de a fát szárítani és faragni kellett. Hordsaroglya: fél négyzetméternyi deszka felület, mely két hoszszabb, erősebb nyélre van ráerősítve. A nyelek közé állva elöl és hátul egy-egy ember a saroglyát felemelve a deszkafelületre rakott anyagot rossz útviszonyok mellett a helyszínre tudja szállítani. Felázott talajnál a homokzsák és terméskő szállításánál nagy hasznát vettük. Karóverő sulyok-, mint egy nagyméretű klopfoló. A verőfej 25-30 cm átmérőjű 40-45 cm hosszú a két végén körben, a vasalás részére megmunkált, egyetlen faderékból kivágott anyag, A verőfej felöl alul és felül két kör alakú abroncsba van szorosan befogva. Az abroncsok lecsúszás ellen legalább három pánttal vannak egymáshoz erősítve. Az árvédelmi felkészültséget ellenőrző bizottságnak kedvenc témája volt a karóverő sulyok ellenőrzése. Aki hibát akart találni, a furkóellenőrzést hívta segítségül. Általában a mestergerenda és a mennyezet közötti résbe nyelükkel bedugva tároltuk őket. Alulról jól nézett ki a kb. 40 sulyok, szépen egymás mellett katonás sorban felsorakozva. A bizottság vezetője két-három számot mondva, az anynyiadik sulykot levetette,