Hidrológiai Közlöny 2011 (91. évfolyam)
6. szám - LII. Hidrobiológus Napok: „Alkalmazott hidrobiológia” Tihany, 2010. október 6-8.
87 Tócó-pataktól a város felé haladva egész évet tekintve az egyedszámok csökkenő tendenciát mutattak és a fajösszetétel is jelentősen különbözött (2. ábra). A páronként elvégzett Chi 2 próbák a vizsgált helyek között fajösszetételben szignifikáns különbségeket mutattak (Ch 2=19,246-28,315; p=0,005- 0,049; df=6). A három hely mindegyikében jelentős számban előkerült Ochlerotatus sticticus egyedszáma és részesedése a patak mellett volt a legnagyobb és a város szélén a legkisebb. Az elsősorban nyíltabb területeket előnyben részesítő Ochlerotatus caspius esetében viszont egyedszámban és részesedésben egyaránt ellentétes tendencia figyelhető meg. Valószínűleg az imágók nagy mozgékonysága következtében az Aedes vexans esetében egyértelmű tendenciát nem tapasztaltunk. Az adatok arra is felhívják a figyelmet, hogy a városban fellépő zaklatásért jelentős részben olyan egyedek felelősek (O. caspius), melyek nem a patak közvetlen környezetében nevelkedtek fel. 100 80 0-50 51-100 101-500 500< cspés/óra • 2003.06. • 2003.07. S 2003.08. 3. ábra: Csípőszúnyog imágók hullámtérben tapasztalt sűrűségének gyakorisági eloszlása a vizsgált hónapokban. 100 S5 60 a> V) 0) 40 20 0 0-50 51-100 101-500 500< cspés/óra • 2003.06. • 2003.07. • 2003.08. 4. ábra: Csípőszúnyog imágók települések belterületén tapasztalt sűrűségének gyakorisági eloszlása a vizsgált hónapokban. 2003-ban a Bereg térségben és a Bodrog mentén végzett felmérések adatait csípésszám kategóriákba sorolva képet kaphatunk ezek relatív gyakoriságáról, ill. időbeli változásáról. A hullámterekben végzett felmérések adatai azt mutatják, hogy a legnagyobb relatív gyakorisággal a kis (0-50 csípés/óra) és nagy (101-500 csípés/óra) csípésszámok fordultak elő, de jelentős számban alakultak ki igen nagy csípésszámok is (3. ábra). A hónapokra páronként elvégzett Chi 2 próbák eredménye szerint június és július nem különbözött egymástól (Chi 2= 3,507; p=0,320), viszont az augusztus a szignifikánsan eltért júniustól (Chi 2=9,475; p=0,024) és júliustól (Chi 2=l 1,063; p= 0,011) is. Az elsőt az extrémen nagy csípésszámok relatív gyakoriságai közötti különbségek (júniustól egyenletes csökkenés), a másodikat a 100-500 csípés/óra csípésszámok relatív gyakoriságai közötti különbségek okozták. Extrémen nagy csípésszámok kialakulása inkább nyár elejére (június), a 100 és 500 közötti óránkénti csípésszámok pedig nyár közepére (július) voltak jellemzőek. A belterületeken egyértelműen a kis csípésszámok relatív gyakoriságai voltak a legnagyobbak (4. ábra). A hónapokat tekintve június és augusztus nem különbözött egymástól (Chi 2 =0,075; p=0,784), míg a július a jelentős relatív gyakorisággal előforduló nagy csípésszámok miatt szignifikánsa különbözött júniustól (Chi 2= 19,445; p=5,99E-05) és augusztustól (Chi 2= 19,893; p=4,79E-05). Az eddigi tapasztalatok alapján nyilvánvalónak tűnik, hogy a településeken mért csípésszámok nagysága feltehetően függ a település hullámtértől való távolságától és a hullámtérben tapasztalható egyedszámoktól. Arra vonatkozóan viszont, hogy e két tényező jelentősége milyen mértékű, számszerű információink nincsenek. A Bereg térségében és a Bodrog mentén 2003-ban végzett felméréseink eredményeire elvégzett regresszió analízisek azt mutatják, hogy az összes települést tekintve a belterületeken mért csípésszámok alakulásában 68,6%-ban a fenti két tényező a felelős (2. táblázat). Az analízis arra is rámutat, hogy a hullámtérben mért csípésszám és a település víztértől mért távolságának hatása egyaránt szignifikáns. Ennek ellenére megállapítható, hogy a két mért változó közül a hullámtérben mért csípésszámok nagysága a meghatározó. A csípésszámok hullámtérben tapasztalt növekedésével a belterületen mért csípésszámok a távolságtól függetlenül nőttek. Csak a víztértől mért távolságot tekintve a távolság növekedésével ugyan - ha kis mértékben is - csökkentek a belterületen mért csípésszámok, viszont igen nagy volt a szórás. A 2 km-t meghaladó távolságok esetén a belterületeken még akkor sem alakultak ki nagy csípésszámok, ha a hullámtérben jelentős volt a szúnyogok mennyisége (270-780 csípés/óra). Az analízisben (2. táblázat) szereplő tengelymetszetek (a) biológiai szempontból úgy értelmezhetők, hogy azok a csípésszámok, melyek a hullámtér nélkül (ott 0 csípésszám) alakulnának ki. A <0,5 km és a >2 km kategóriákban tapasztalt jelentős és 10, ill. 5 %-on szignifikáns értékek arra utalnak, hogy itt jelentősek lehetnek a belterületen kifejlődő egyedek is, ugyanakkor a víztérhez igen közeli települések a csípőszúnyogok egyedsűrüsége tekintetében gyakorlatilag hullámtérnek tekinthetők. A vizsgálatok eredményei egyértelműen arra utalnak, hogy a belterületi csípésszámok alakulásában a települések víztértől mért távolságának jelentősége 2 km távolságon belül sokkal kisebb, mint azt eddig feltételeztük (6. ábra). Ez minden bizonynyal abból adódik, hogy néhány, a tenyészőhelyhez szorosan kötődő faj kivételével a legtöbb faj nősténye számára e távolság leküzdése nem jelent számottevő akadályt (különösen igaz ez olyan nagy mozgékonyságú fajok esetében, mint az Aedes vexans). A fenti általános tendencia tovább finomítható a vizsgált települések távolság kategóriákba sorolásával. A két tényező együttes hatását figyelembe véve megállapítható, hogy egy adott távolság kategórián belül a belterületeken a csípésszámokban tapasztalt variáció sokkal nagyobb részben magyarázható e két tényező hatásával (76,3-88,6 %) (2. táblázat). Az analízisek viszont azt is mutatják, hogy a távolság kategórián belül a konkrét távolság hatása (bj) egyik esetben sem volt szignifikáns (bár igen kis és igen nagy távolságok esetén 10 %-os szinten igen). Irodalom Bogyó D. - Szabó L. J. 2006: Csípőszúnyogok faunisztikai és fenológiai vizsgálata Tata belterületének két tenyészőhelyén. - Acta Biol. Debr. Oecol. Hung 14: 59-66. Darvas B. - Fekete G. - Zöldi V. 2006: Önkéntes véradás? II. Harcban a csípőszúnyogokkal. - Élet és Tudomány, 61: 937-939. Dévai Gy - Végvári P -Nagy S.-Bancsi 1 -Müller Z.-Csabai Z. - Bárdost E.-Gőri Sz.-Grigorszky I -Győriné M.B.-Juhász P -Kaszáné K.M.-Kelemenné SZ.E -Kiss B -Kovács P -Macalik K -Móra A Olajos P.-Piskolczi M -Teszárné N.M.-Tóth A.-Turcsányi 1- Zsuga K. 1999: A Boroszló-kerti-Holt-Tisza ökológiai vízminősége Acta Biol. Debr. Oecol. Hung. 10/1. 216 pp.
