Hidrológiai Közlöny 2011 (91. évfolyam)
6. szám - LII. Hidrobiológus Napok: „Alkalmazott hidrobiológia” Tihany, 2010. október 6-8.
69 1. táblázat. A minták jelölései Keszthelyi-medence Siófoki-medence Észak Dél Észak Dél 1 üledék KENI KES1 SIN1 SIS1 2 kő KEN2 KES2 SIN2 SIS2 3 nád KEN3 KES3 SIN3 SIS3 4 mest. SIN4 S1S4 vonatra is. A feltételezés további vizsgálatokkal igazolható (16S rDNS szekvencia-analízis). 3.5 Az alzatról leválasztott bevonat-mintákat centrifugálással tömörítettük (3 perc, 18000 g), majd 0,5 grammból Ultra Clean Soil DNA Kit (MoBio) segítségével közösségi DNS-t izoláltunk, a gyártó utasításai szerint. Az eukarióta diverzitás megismeréséhez a 18S rDNS egy szakaszát szaporítottuk fel polimeráz láncreakcióval (PCR), Aguilera és mtsai (2006) által leírtak szerint, 94°C helyett 98°C-os kezdeti denaturációt alkalmazva. A bakteriális diverzitás vizsgálatához a 16S rDNS egy szakaszát szaporítottuk fel GC338f (Amann, 1990) és 519r (Lane, 1991) primerekkel, itt a fenti hőprofil az annelációs hőmérsékletben tért el (52°C). A PCR-termékeket agaróz gélelektroforézissel ellenőriztük (1 %, 20 perc, 100 V). Az eukarióta-, illetve baktérium-közösségek DGGE analízisét Ingeny PhorU készülékben végeztük, az alábbi körülmények között: 6%, illetve 8% akrilamid gél, 20-50%, illetve 40-60 % denaturáló gradiens, 60°C, 100V, 12 óra, illetve 120V, 14 óra. A mintázatot etídium-bromidos festéssel, UV gerjesztés mellett detektáltuk, digitális képrögzítéssel. A kapott sávmintázatot TotalLab (TL 120) v2006 szoftverrel értékeltük ki. A kapott relatív csúcsintenzitás értékek alapján az eukarióta- és a baktérium-közösségre Shannon-Wiener diverzitás indexet és egyenletességet számoltunk, illetve a teljes mikroba-közösség-összetételt alapul véve főkomponens analízist (PCA) és klaszter analízist (Ward's method) végeztünk PAST és STATISTICA 8 szoftverek segítségével. Az elválasztott 18S rDNS fragmenteket visszanyertük a gélből, ahol ez lehetséges volt, és szekvencia-analízisnek vetettük alá, melyet BigDye* Terminator v3.1 Cycle Sequencing Kittel (Applied Biosystems) végeztünk ABI Prism I M 310 Genetic Analyser (Applied Biosystems) berendezéssel. A kapott bázissorrendeket MEGA4 (Tamura és mtsai, 2007) programmal értékeltük ki, és a GenBank nukleotid adatbázissal hasonlítottuk össze blastn 2.2.14 (Altschul és mtsai, 1997) algoritmus segítségével. Eredmények és megbeszélésük Az eukarióta- és bakteriális diverzitás egyaránt magasabb értékeket ért el júniusban, mint augusztusban a legtöbb minta esetében (1. ábra). A Keszthelyi-medencében mindkét időpontban több eukarióta operatív taxonómiai egységet (OTU-t) mutattunk ki, mint bakteriális csoportot, ez a tendencia a Siófoki-medencében fordított volt (2. ábra). Ez az eredmény jól egyezik Felföldi (2010) eredményével, aki a planktonikus pikocianobaktérium közösség diverzitását kisebbnek találta a Keszthelyi-medencében, mint a tó keleti részén. Emellett a Keszthelyi-medencében 8, a kisebb trofitással jellemezhető Siófoki-medencében viszont 10 OTU jelenlétét tudta kimutatni molekuláris ujjlenyomat módszerrel (hosszpolimorfizmus vizsgálattal - LH-PCR). A pikocianobaktériumok mennyisége is összefügg a trofitással. Vörös (1997) kimutatta, hogy a Balaton kisebb trofitású területein több planktonikus pikocianobaktérium található nyáron, mint a nagyobb trofitású területen. Mivel a planktonban található szervezetek a bevonatba is kiülepszenek, emellett a bevonatban is számos pikocianobaktérium él (Szabó és mtsai 2008), ez a megállapítás valószínűleg igaz a be5 £ £ öf i g" I" Í5 85" 5T 35 30 25 20 15 íöfljcocufljcoconjroronjnsnjro 1. ábra. Shannon-Wiener diverzitás Medencék átlagos OTU-száma M ' Eukarióta I Baktérium Kj Sj Ka Sa 2. ábra. Átlagos OTU-szám medencék szerint A klaszter-analízis júniusban 2 fő csoportra osztotta a mintákat (3. ábra). Az egyik fő klaszter (I.) további két nagyobb csoportra oszlott, az első csak az összes üledék-mintát tartalmazta, a másik a Keszthelyi-medence többi mintáját. Az I. csoporton belül az északi és déli part közeléből származó elválás is megfigyelhető volt. A másik nagy csoportba (II) kerültek a Siófoki-medence területéről származó minták (az üledék kivételével). A Siófoki-medencébe kihelyezett mesterséges alzatokról származó minták a többi siófoki mintával kerültek egy főcsoportba, nádról s kőről származó bevonatminták mellett alkottak egy kisebb klasztert. > S 3. ábra. A júniusi minták klaszter analízis során kapott dendrogramja
