Hidrológiai Közlöny 2011 (91. évfolyam)
6. szám - LII. Hidrobiológus Napok: „Alkalmazott hidrobiológia” Tihany, 2010. október 6-8.
52 HIDROLÓGIAI KÖZLÖNY 2011. 91. ÉVF. 6. SZ. A Cladocera közösség változása a Balaton Keszthelyi öblében: az üledékcsapda és a planktonminták összehasonlítása Korponai János 1, Varga Katalin 1, Nédli Judit 2, G.-Tóth László 2 'Nyugat-dunántúli Környezetvédelmi és Vízügyi Igazgatóság,8360. Keszthely, Csik F. sétány. 4 Kémia és Környezettudományi Tanszék, Nyugatmagyarországi Egyetem, Savaria Egyetemi Központ, Szombathely, Károlyi G. tér 4., 9700 2MTA Balatoni Limnológiai Kutatóintézete, 8237. Tihany, Klebeisberg K. u. 3. Kivonat A Balaton Cladocera közösségét az 1800-as évek óta vizsgálják. A plankton vizsgálatok során a mintavételek különböző időintervallumonként, és eltérő módszertan szerint történtek. A Cladocera maradványok eloszlása és abundanciája különböző biológiai és fizikai faktoroktól függhet. A plankton minták időbeni heterogenitásából származó hibát kiküszöbölhetjük az üledékcsapda használatával, melynek segítségével a recens faunáról szerezhető teljesebb kép. Az üledékcsapdák használatával a Cladocera fajok abundanciájának rövid távú változásait, a fajok egyedszámának tér és időbeni változását is vizsgálhatjuk. A Keszthelyi-öbölben felállított üledékcsapda Cladocera maradványainak vizsgálati eredménye szerint, jelentős különbségek vannak a planktonikus mintából kapható Cladocera közösség szerkezetét illetően. Az üledékcsapdában nagyobb számban jelentek meg a növényzethez kötött, ill. bentikus életmódot folytató fajok (Acroperus harpae, Alona quadrangularis, Camptocercus rectirostris, Eurycercus lamellatus, Graptoleberis testudinaria, Iliocryptus sp., Leydigia acanthocercoides, Pleuroxus uncinatus, Sida crystallina). Ezen fajok mellett azonban az üledékcsapda jelentős számban tartalmazta a domináns planktonikus Cladocera fajokat is (Bosmina longirostris, B. coregoni, B. longispina, Chydorus sphaericus). Az üledékcsapdákból kimutattuk, a Bosmina longispina jelenlétét a Balatonban, mely új fajnak számít, jelezve a tó oligotrofizálódását. Kulcsszavak: Bosmina longispina, Cladocera maradványok, Balaton. Bevezetés Az organizmusok a haláluk után különböző különböző lebomlási folyamatokon esnek át A szervezetek között jelentős különbségek vannak, azt illetően, hogy a pusztulásuk után testükben ezen folyamatok milyen intenzitással zajlanak le. A paleolimnológiában nagyon fontos megismernünk, hogy különbözőképpen fosszilizálódó fajokból rekonstruálható közösség mennyire hasonlít az élő közösségre. A különböző Cladocera fajok nem egyenletesen teijednek el a tavakban, hanem különböző élőhely típusokat részesítenek előnyben. A tavak partjának vegetációs zónáját kedvelik a Graptoleberis, Eurycercus, Alona, Pleuroxus, Acroperus, Camptocercus, Disparalona és Sida fajok. A köves és homokos habitatot népesítik be az Alona és Chydorus fajok. Az iszapos élőhelyet kedvelik az Ilyocryptus, Chydorus, Leydigia és Monospilus fajok. A pelágikus zóna a Daphnia, Bosmina, Diaphanosoma, és a Leptodora fajok élettere (Korhola and Rautio, 2001). Azonban az üledékből feltárt közösség különbözik a jelenlevőtől. Ez a különbség egyrészt a tóban lejátszódó transzport folyamatokból, másrészt az különbözőképpen konzerválódó maradványokból ered (Frey, 1988, Kattel et al, 2007, Korhola and Rautio, 2001). Az üledékcsapdák kihelyezésével vizsgáltuk, hogy milyen az egyes Cladocera fajok reprezentáltsága az üledékben, és milyen a kapcsolat a vízoszlopban található Cladocera közöséggel. Anyag és módszer A víztérben jelen lévő Cladocera populációk vizsgálata céljából üledékcsapdával 2009. június elejétől 2009. október végéig vettünk a Keszthelyi-öbölből a mintákat megközelítőleg heti gyakorisággal. Az üledékcsapdához három, 3,5 cm-es átmérőjű csövet használtunk. A mintákat először 35 pm lyukbőségü planktonhálón szűrtük, majd 10 % KOH -ban, majd tömény HF-ban egy-egy órán át főztük, végül 35 (xm-es szitán át szűrtük, safraninnal festettük és ismert térfogatra öntöttük. Mikroszkóp alatt 250x nagyításon vizsgáltuk, és min. 250-300 egyednek megfelelő maradványt határoztunk meg és mennyiségüket cm térfogatra vonatkoztattuk (Goulden, 1969; Korhola and Rautio, 2001). A vízoszlop mintázásához Schindler-Patalas planktoncsapdát használtunk (30 1). A Keszthelyi-öböl közepén vettünk az üledék víz, és az üledék felszín közeléből mintát, közel kétheti gyakorisággal. A plankton mintákat integráltuk, majd Lugol oldattal tartósítottuk. Az egyedszám-becsléshez min. 300 egyedet számoltunk, s az abundanciát ind. 1" ' -re vonatkoztattuk. A diverzitás viszonyok értékeléséhez az R statisztikai környezetet (R Development Core Team, 2008) és a vegan (Oksanen et al., 2007), ill. BiodiversityR (Kindt & Coe, 2005) csomagokat használtuk fel. Eredmények és értékelésük A Balatonból eddig 61 Cladocera fajt mutattak ki (Ponyi, 1997); a mikroszkópos meghatározás során az üledékcsapdából származó mintákban 23-at találtunk. Az előfordult fajok több mint fele a Chydoridae családhoz tartozik. A Chydoridae család Aloninae alcsaládja (A. affinis, A. quadrangularis, A. rectangula, Acroperus harpae, Camptocercus rectirostris, Leydigia acanthocercoides, L. leydigi, Graptoleberis testudinaria, Monospilus dispar) a legnépesebb, köszönhetően elsősorban az úgynevezett nagy Alonák (A. affinis, A. quadrangularis) abundanciájának. A többi Chydoridae jóval kisebb egyedszámban volt jelen a közösségben. A közösség majdnem felét tették ki a nem chydoridák, ezen belül kimagasló a Sida crystallina és a Bosmina fajok egyedeinek száma, amely sokszorosa a többi e csoporthoz tartozó faj gyakoriságának. Az összegyedszámot tekintve a legtöbb maradványt sorrendben az Alona affinis (15,65 %), Sida crystallina (15,07 %), Alona quadrangularis (13,79 %), Bosmina coregoni (10,83 %), Bosmina longispina (10,1 %), Leydigia acanthocercoides (8,35 %), Monospilus dispar (6,71 %) és a Bosmina longirostris (6,3 %) adta. Az alábbi ábrán látható, hogy az első nyolc faj abundanciája jól elkülönül, a többi fajé jóval alacsonyabb. 10 olyan faj volt, aminek szinte minimális volt az előfordulása. Ezek (Alona rectangula, Pleuroxus trigonellus, Diaphanosoma brachyurum, Camptocercus rectirostris, Graptoleberis testudinaria, Eurycercus lamellatus, Alonella excisa, Daphnia sp., Iliocryptus sp.) csak szórványosanjelentek meg az egyes mintákban (1. ábra). Az üledékcsapdából és a vízoszlopból származó Cladocera faunát összevetve, megállapítható, hogy a víz-oszlop mintavételezése alul-reprezentálja az adott víztér faunáját (Korponai et al, 2010). A planktoncsapdából származó mintákból, az előfordult fajok kb. 1/3-át sikerült begyűjteni, amiből csak a planktonban előforduló fajnak a Daphnia cucullata, és a D. galeata bizonyult. Ennek a magyarázata az, hogy a a Daphnia fajok, jóval gyengébben kitinizáltak, a kitinvázuk a lebomló folyamatoknak kevésbé állnak ellent.
