Hidrológiai Közlöny 2011 (91. évfolyam)

6. szám - LII. Hidrobiológus Napok: „Alkalmazott hidrobiológia” Tihany, 2010. október 6-8.

50 HIDROLÓGIAI KÖZLÖNY 2011. 91. ÉVF. 6. SZ. 1. változó (a felhasznált energia elsődleges forrása). Két obligát ozmotróf fajt és 128 partikulált szerves anyagot fogyasztó fajt találtunk. Az utóbbiak közül három faj (Notosolenus apocamptus, Protaspis gemmifera, Collodictyon triciliatum) feltehetően fakultatív mixotróf. 2. változó (a táplálékszemcse lebegő vagy rögzült). A partikulált szerves anyagot fogyasztók közül 38 faj (30%) lebegő, 90 faj (70 %) pedig rögzült táplálékszemcsét fogyaszt. 3. változó (a táplálékszemcse mérete). A fajok táplálékméret eloszlása nagymértékben átfed. A lebegő táplálékszemcsét fogyasztó fajok táplálékméret eloszlása 0-20 Dm között folyamatos. A legkisebb méretű táplálékot a szuszpenzió evő galléros ostorosok és a kis chrysomonadidák fogyasztják; a legnagyobb táplálékszemcsét a szabadon úszó ragadozók (Rhynchobodo, Kathablepharis, Collodictyon, Gymnodinium) és a nagy chrysomonadidák kebelezik be. A rögzült táplálékszemcsét fogyasztó fajok táplálékméret eloszlása 0,2-48 pm között folyamatos. A legkisebb táplálékszemcséket a pikó- mérettartományba eső ragadozók (gömbded filopodiumos pikoeukarióták, Kiitoksia fajok, Heteromita minima) fogyasztják. A legtöbb faj 0,4-1,5 Dm közötti táplálékot fogyaszt. A legnagyobb táplálékot a nagy euglenidák, s a nagy Protaspis és Cercomonas fajok kebelezik be. 4. változó (predátor elkerülés, lorika megléte). A vizsgálati időszakban egy ragadozó Rhyncobodo faj jelentősen elszaporodott, mely nagy predációs nyomást jelentett az ostoros közösségben. Összesen 11 ostoros faj rendelkezett (feltehetően) a védelemhez megfelelő lorikával. A forráshasználat módját befolyásoló változók mentén a fajok eloszlása a következőképpen alakult: 5. változó (lebegő táplálékszemcsét fogyasztóknál az ostoros sebességének és az ostor keltette áramlási mező sebességének hányadosa; 1. ábra). Az ábrán két szélsőségként két táplálékfogás módját befolyásoló stratégia szerepel. A bal oldalon, nulla értéknél találhatók a szuszpenzió evők (a sejtek aljzathoz tapadnak, vízárammal hajtják magukhoz a táplálékot; 12 faj; galléros ostorosok, bicosoecidák, pedinellidák), a jobb oldalon, egyhez közeli értéknél pedig a szabadon úszó ragadozók (aktívan a táplálék után úsznak; 12 faj). A két szélsőség között, 0,1-0,4 értékeknél egy fajgazdag átmeneti kategória is megfigyelhető (13 faj; kis chrysomonadidák, nagy Spumella fajok, Collodictyon). 6. változó (rögzült táplálékszemcsét fogyasztóknál az ostorcsapási ill. billegési frekvencia a haladási sebesség függvényében). Zérus haladási sebesség a diffúzió evőkre jellemző (mozdulatlanok, a diffúzió hajtja a táplálékot a kinyújtott tentákulumokhoz; 7 faj). Nagyon lassú kúszási sebesség (0-0,5 Dm/s) jellemző azokra a nem csapkodó fajokra, amelyek filopodiumaikat használják a mozgáshoz (16 faj; főleg gömbded filopodiumos pikoeukarióták). Az ennél gyorsabban kúszó fajok három nagyobb típusba sorolhatók, folyamatos átmenettel (66 faj; 2. ábra). Az abszcissza mentén helyezkednek el a billegés nélkül, simán kúszó fajok (a legtöbb euglenida, Allantion, Thaumatomastix fajok, néhány Protaspis és Cercomonas faj). Az átló menti fajokra jellemző, hogy minél gyorsabban csapkodnak a fajok, annál gyorsabban kúsznak. Az ordinátához közel elhelyezkedő néhány faj különleges stratégiát képvisel: nagyon nagy frekvenciával csapkodnak, de nagyon lassan haladnak (Ancyromonas sigmoides és leíratlan Heteromita, Discocelis és Parabodo fajok). 7. változó (rögzült táplálékszemcsét fogyasztóknál a csapkodó és kúszó ostor szerepének aránya a mozgásban a haladási sebességgel összefüggésben; 3. ábra). A fajok kétharmada csak a kúszó ostor által kifejtett tolóerőt használja a mozgáshoz (41 faj; az ábra bal oldala). így is meglehetősen nagy sebességek érhetők el (akár 30 Dm/s). A leggyorsabb ilyen fajok a nagy euglenidák (Heteronema, Peranema). A csapó ostor húzóerejét is kihasználó fajok az ábra jobb oldalán láthatók (26 faj; fekete oszlopok). A 15 Dm/snál gyorsabban kúszó fajok csak a hátsó ostoruk disztális részével érnek a felülethez (Protaspis fajok). A 30 pm/s-nál gyorsabban kúszó fajok pedig csak alkalmanként érintkeznek a felülettel, többnyire a fölött úsznak (Bordnamonas tropicana, Goniomonas fajok, Neobodo designis, Kathablepharis). A legkisebb, leglassabban kúszó fajok a felület igen alapos átvizsgálására képesek, a legkisebb, legjobban beékelődött baktériumokat is megtalálják. A leggyorsabban kúszó, illetve az úszó fajok ezzel szemben igen felületesen fésülik át az aljzatot, viszont a foltokat jóval hatékonyabban találják meg. Az első négy forrásváltozó alapján a fajok különböző realizált niche-ket elfoglaló funkcionális csoportokba sorolhatók. A folytonos átmenetet és nagymértékű átfedést mutató táplálékméret esetén több (lebegő táplálékszemcsét fogyasztóknál 4, rögzült táplálékszemcsét fogyasztóknál 5) a tipikus fajok tekintetében nem átfedő csoportot különítettünk el, mely a tényleges funkcionális sokféleséget így is alábecsüli. A fentieknek megfelelően legalább 15 különböző realizált niche-be tartozó fajcsoport tárható fel. II fi i UUlM mil 1. ábra. Az úszási sebesség és az áramlási mező sebességének hányadosa lebegő táplálékszemcsét fogyasztó ostorosoknál. » * • 0 20 40 60 80 100 120 ostoros sebessége (|im/s) 2. ábra. Az ostorcsapási ilL billegési frekvencia a haladási sebesség függvényében, rögzült táplálékszemcsét fogyasztó ostorosoknál. A simán kúszó, nem billegőfajok szaggatott, a nagyon gyorsan csapkodó, de lassan haladó fajok folytonos vonallal körülvéve. A forráshasználat módját meghatározó változókat is figyelembe véve (5-7 változók) elkülöníthetők a guildek. A forráshasználat módja alapján megkülönböztethetők a szuszpenzió evők, a diffúzió evők, a filopodiumaikon lassan kúszó ragadozók, a felületen kúszó ragadozók, és