Hidrológiai Közlöny 2011 (91. évfolyam)

6. szám - LII. Hidrobiológus Napok: „Alkalmazott hidrobiológia” Tihany, 2010. október 6-8.

47 belül hűtőtáskában laboratóriumba szállítottuk ahol meghatároztuk az a-klorofill koncentrációt metanolos extrakcióval (Németh, 1998). A pikofitoplankton abundanciáját és biomasszáját epifluoreszcens mikroszkóppal határoztuk meg (Somogyi, 2010). Eredmények és értékelésük A vizsgált víztestek főbb fizikai és kémiai jellemzőit a 2. táblázat tartalmazza. A vezetőképesség a felszínen 32 és 195 mS cm"

1 (21-203 g l"

1 NaCl) között változott, és az esetek többségében jelentősen meghaladta a világtengerek vezetőképességét, ami például az Atlanti óceán esetében 4345 mS cm"

1 közötti (Puyate és Rim-Rukeh, 2008). A 12. tó (Tarzan, Torda) esetében a tóvíz vezetőképessége 3 m mélységig jelentősen nem változott, 32 mS cm" '(21 gl"

1 Na Cl) körül ingadozott, majd folyamatosan emelkedett a mélység növekedésével, 9 méter mélységben elérve a 98,5 mS cm"

1-!, ami megközelítőleg 78 g l"

1 NaCl-nak felel meg Williams, (1986) Hasonlót tapasztaltunk a hőmérsékleti rétegzettség vizsgálata során is, ahol a víz hőmérséklete 3 m mélységig 28,5 °C körüli volt, majd csökkenni kezdett a mélységgel és 9 méter mélyen mindössze 17,9 °C volt. (1. ábra.) A vezetőképesség és a hőmérséklet mélységi profil vizsgálatából megállapítható, hogy az intenzív fürdőzés következtében a tavak felső vízrétege keveredik, mely kizáija a heliotermia létrejöttének lehetőségét. A sós tavak vizének felszíni hőmérséklete 28,2 °C 38,5 °C közt változott megközelítőleg 33 fok környezeti hőmérséklet mellett (2. táblázat). 2. táblázat A vizsgált víztestek főbb fizikai és kémiai jellemzői felszíni minták alapján (NA: nincs adat) Tavak Secchi Vez. kép. NaCl pH Víz Oldott í i-klorofill átlátszós mS cm ' gr' hőfok oxigén fg I ' ág cm °C mg r

T(%) 1. Tó 25 80 59 8,93 28,2 10,5(140) 104,7 2. Tó 39 67 49 8,81 29,9 11 (150) 51,1 3. Tó 8 195 208 8,72 38,5 >200% 1713 4. Tó 22 133 115 8,24 30,5 14(194) 247,6 5. Tó 17 129 110 8,2 30,4 6,14(85) 27,2 6. Tó 102 145 130 8,61 31 15(200) 80,4 7. Tó 40 178 177 8,4 30,8 4,36 (65) 9,8 8. Tó 200 77 58 9,53 32,1 11 (159) 11,6 9. Tó NA 160 150 8,75 34 5,3 (76) 9,5 10. Tó NA 110 90 9,25 33 >200% 68 12. Tó 90 32 22 NA 28,8 NA 4,3 13. Tó NA 66 48 8,4 NA NA 14,6 14. Tó NA 67 49 8,6 NA NA 10,6 Az 1. és 4. sz. tavaknak, melyekben pikocianobaktérium, illetve pikoeukariota dominancia volt tapasztalható, meghatároztuk az ionösszetételét, mely alapján a vártnak megfelelően a nátrium és klorid ionok voltak uralkodóak. Az összes oldott anyag koncentrációja az 1. tó esetében 60,1 g l"

1 míg a 4. tó esetében ugyanez 113,3 g l 'volt, ebből az oldott konyhasó 59,33 g l"

1 illetve 109,9 g l"

1 tett ki (3. táblázat). Popläcean (2007) tizenhárom vízaknai tó klorid ion koncentrációját vizsgálva azt találta, hogy az 2,86 és 170 g 1"' közt változott, ezen intervallumba jól illeszkednek az 1. és 4. tó esetében mért értékek. A Secchi-átlátszóság alapján a tavak többsége turbidnak mondható, értéke 8-200 cm között változott. Az oldott oxigén (DO) koncentráció vizsgálata során több esetben találtunk oxigénben túltelített tavakat, mely az intenzív fotoszintetikus oxigéntermelésre utal. A felszínen a DO 65 % és >200 % közt változott. A tavak kémhatása az enyhén lúgos tartományba esett, a pH 8,2 - 9,5 között változott, mely értékek általában jellemzik az Erdély-i sós tavakat (Popläcean, 2007) (2. táblázat). Vezetőképesség (mS m-1) 25 45 65 85 105 Hőmérséklet (°C

) 1. ábra. A vízoszlop hőmérséklete és fajlagos elektromos vezetőképessége a vízmélység függvényében a 12. tóban. 3. táblázat Az 1. és 4. tó ionösszetétele Io

n 1. tó (g f'

) 4. tó (g 1') K

+ 0,012 0,5 Na

+ 24,93 44,9 Ca

2

+ 0,3 0,6 Mg

2+ C0

3

2' 0,028 0,19 Mg

2+ C0

3

2' 0,001 0,001 HCO, 0,18 0,3 Cl" 34,4 65 SÜ4

2 0,24 1,8 Összes oldott anyag 60,1 113,3 A felszíni vízrétegben az a-klorofill koncentráció igen széles határok, 4,3 - 1713 pg l"

1 között változott, a OECD trofitási skála besorolása szerint a vizsgált tavak közül, egy oligotróf (12. tó), négy mezotróf (7., 8., 13., 14. tavak), három eutróf (2., 5. tavak), és négy (1., 3., 4., 6. tavak) hipertróf volt (2. táblázat). Az egyes tavak fitoplankton összbiomasszáját vizsgálva (nano+pikoplankton) legtöbb algát a 3. számú tóban találtunk (536250 pg l"

1) ahol a fitoplanktonban a Dunaliella salina Teodoresco bizonyult egyeduralkodónak. A legkissebb biomasszát az 5. számú tóban mértük (702 pg l"

1) ahol a Dunaliella salina Teodoresco mellet pikoeukariotákat (PEu) és pikocianobaktériumokat (PCiano) is találtunk, melyek az összbiomassza 7,5 %-át tették ki. A többi tóban nanoplanktonban Haptophyta és a Bacillariophyceae taxonok is előfordultak. A pikofitoplankton részesedése az összbiomasszából több esetben is jelentősen meghaladta a trofitási szint alapján várható értéket (Bell és Kalff 2001). Egyidejűleg az általunk vizsgált tavak esetében az APP részesedése az összbiomasszából nem követi az általános (Bell és Kalff 2001, Callieri 2007) trendet, miszerint a tengerekben és tavakban az APP részesedése trofitás növekedésével csökken (2. ábra). A tavak többségében nanoplankton dominancia volt megfigyelhető, melyet a már említett sós vizekre jellemző Dunaliella salina Teodoresco alkotott. Két esetben tapasztaltunk pikofitoplankton dominanciát, az 1. tóban a fikocianin pigment-dominanciájú pikocianobaktériumok az összbiomassza 87 %-át tették ki, míg a 4. tó esetében a fitoplankton össz-biomasszájának 99,5 %-át pikoeukarióták alkották. A többi tóban a pikofitoplankton részesedése az összbiomasszából <1 % és 11,8 % közt változott (4. táblázat). A pi-