Hidrológiai Közlöny 2011 (91. évfolyam)

6. szám - LII. Hidrobiológus Napok: „Alkalmazott hidrobiológia” Tihany, 2010. október 6-8.

46 HIDROLÓGIAI KÖZLÖNY 2011. 91. ÉVF. 6. SZ. Szilágyi F. (2009) A felszíni vizek biológiai minősítésének továbbfejlesztése, Stenger-Kovács Cs., Padisák J. (2009) Kovaalga összetétel a Balaton különböző összefoglaló jelentés. ÖKO Zrt. Vezette Konzorcium. 40-42. aljzatain. Hidrológiai Közlöny 89: 174-176. Stenger-Kovács Cs., Buczkó K., Hajnal É., Padisák J. (2007) Epiphytic, litoral diatoms as bioindicators of shallow lake trophic status: Trophic Diatom Index for Lakes (TDIL) developed in Hungary. Hydrobiologia 589: 141-154. Diatom compositions and ecological status in two different trophic basins of Lake Balaton Renáta Horváth and Csilla Stenger-Kovács Abstract: The aims of this study were to determine the taxonomic composition of epiphytic communities and estimate the ecological status at four different sampling stations in Lake Balaton (Hungary). Samplings were carried out between March 2007 and March 2008 monthly. 74 different diatom species were identified.. The dominance of different diatom species and their spatial variability were studied. The ecological status of the sampling stations were determined by ME3 index developed for Lake Balaton. The Keszthely-basin had higher trophic level than the Siófok-basin indicated by the orto-phosphate, TP, and ammonium values. There were only small differences in the taxonomic composition between the basins, but the difference between the northern and southern shore was more remarkable. According to the MIB diatom index the ecological status of the sampling stations varied between good and medium levels. In the Keszthely-basin the ecological status was mainly medium, in the Siófok basin it was mainly good. There was an improvement in the ecological status along the west-east longitudinal axis of the lake. Keywords: diatom, ecological status, diatom index, Water Framework Directive, Lake Balaton Az Erdélyi-medence sós tavainak trofitási viszonyai Keresztes Zsolt Gyula

1

0, Nagy Erika

1, Somogyi Boglárka

2, Németh Balázs

2 Bartha Csaba

1, Székely Gyöngyi

1, Nicolae Drago$\ Vörös Lajos

2 'Babes-Bolyai Tudományegyetem, M. Kogalniceanu, 1., Kolozsvár 2MTA Balatoni Limnológiai Kutatóintézet, Klebelsberg Kuno út 3. Tihany, B

kereszteszsgy(S),

gmail.com Kivonat: 2010 nyarán tizenhárom kisebb-nagyobb (200 m

2-120.000 m

2), emberi beavatkozás következtében létrejött, sós tóban (vezetőképesség: 67-195 mS cm"') meghatároztuk a fitoplankton tömegét, összetételét és a víz fontosabb fiziko-kémiai jellemzőit. A vizsgált tavak a következő települések közelében helyezkedtek el: Désakna (Ocna Dej): egy tó, Szék (Sic): két tó, Kolozs (Cojocna): két tó, Vízakna (Ocna Sibiului): három tó, Marosújvár (Ocna Mures): két tó, Torda (Turda): három tó. A tavak mindegyike rendkívül erős emberi hatásnak van kitéve, többségük fürdőhely, a marosújvári két tavat pedig fokozatosan feltöltik építkezési törmelékkel, ipari és háztartási hulladékkal. Az élénk fürdőélet következtében a tavakban a heliotermia jelensége nem volt kimutatható. Az a-klorofill koncentráció alapján a tizenhárom tó közül egy oligotróf, négy mezotróf, három eutróf és négy hipertróf volt. A sós vizekből közismert Dunaliella salina (Dunai) Teodoresco mellett a nanoplanktont Haptophyta és Bacillariophyceae taxonok alkották. A désaknai tóban pikocianobaktériumok, a kolozsi kisebb tóban pedig két mikrométer átmérőjű kokkoid eukarióták voltak a legtömegesebbek. Eredményeink alapján a vizsgált tavak extrém élőhelynek minősülnek, ahol hipertróf viszonyok mellett pikoplankton dominancia fordulhat elő, ami ellentmond a tengerekben és a kontinentális vizekben megfigyelhető általános trendnek. Kulcsszavak: sós tavak, trofitás, fitoplankton, pikoplankton. Bevezetés Az Erdélyi-medencében igen gyakoriak a sóban (NaCl) gazdag területek, melyek a késői miocén korban keletkeztek, ezért itt a középkortól napjainkig nagyszámú sóbányát hoztak létre, melyek hozadékaként jelentős számú sós tó keletkezett a tárnák beszakadása, illetve vízzel való elöntése során. Az így létrejött tavak közül a legfiatalabbik 2010. december 22.-én keletkezett, amikor a Marosújvár (Ocna Mure?) alatti, vízzel telt tárna beomolva magával rántott egy bevásárló-központot, éttermet és lakóházakat. Az így keletkezett sós tó víztükre meghaladja a 10.000 m-t. Romániában több mint 120 sós tó van, melyek közül több mint 60 az Erdélyi-medencében található. A sós tavak az esetek túlnyomó részében a települések határain belül helyezkednek el, ezáltal igen nagy zavarásnak vannak kitéve a népszerű fürdőhelyek, legtöbb esetben partjukat körülépítették. A rekreációs célokra nem használt sós tavak semmilyen védelem alatt nem állnak, háztartási-, ipari- és szerves hulladékkal szennyezettek (Oprean és Poplácean, 2005). A romániai sós tavak területe viszonylag kicsi, 0.03-7,29 hektár között változik, viszont igen mélyek, mélységük általában több tíz méter, elérve a 172 métert is (Bulgäreanu V. 1996). Ezekről a tavakról viszonylag sok közlemény jelent meg többségükben román nyelven. Ezek a publikációk elsősorban üledékük enzimológiai és mikrobiológiai jellemzésével (Muntean és mtsai, 2006, Alinei és mtsai, 2006), eredetükkel, vizük fizikai és kémiai paramétereinek leírásával foglalkoztak, illetve a mikroalga flóra bemutatására irányultak, többségében a bevonat-alkotó kovamoszatokra szorítkozva (Venera és mtsai, 1998, Nagy és Péterfi, 2008.). A romániai víztestekben előforduló piko-méretű fotoautotróf mikroorganizmusokról irodalmi adat nem lelhető fel illetve a romániai sós tavak fitoplankton közössége kevéssé ismert. Ezért célul tűztük ki az extrém élőhelyeknek minősülő erdélyi sós tavak trofitási viszonyainak megismerését, kitüntetett figyelemben részesítve a pikofitoplanktont (autotróf pikoplankton, APP, <2 Hm). Anyag és módszer 1. táblázat A mintavételi helyek jellemző adatai Tavak Település Földrajzi koordináták Mintavétel dátuma 1. Tó Désakna (Ocna Dej) 47,128539 E; 23,865000 K 2010.07.22 2. Tó Szék (Sic) 46,93194 É; 23,90163 K 2010.07.22 3. Tó Szék (Sic) a mintavételes füzetben 2010.07.22 4. Tó Kolozs (Cojocna) 46, 748442 É; 23,84068 K 2010.07.22 5. Tó Kolozs (Cojocna) 46, 747273 É; 23,840707 K 2010.07.22 6. Tó Vízakna (Ocna Sibiului) 45, 87452 É; 24,06656 K 2010.07.23 7. Tó Vízakna (Ocna Sibiului) 45, 87612 É; 24,06746 K 2010.07.23 8. Tó Vízakna (Ocna Sibiului) 45, 877 É; 24,06694 K 2010.07.23 9. Tó Marosújvár (Ocna Mure?) 46,385 É; 23,8551 K 2010.07.23 10. Tó Marosújvár (Ocna Mure?) 46,3847 É; 23,85784 K 2010.07.23 12. Tó Torda (Turda) 46,57422 É; 23,80934 K 2010.08.18 13. Tó Torda (Turda) 46,583755 É; 23,78567 K 2010.08.29 14. Tó Torda (Turda

) 46,5850 É; 23,78807 K 2010.08.29 A mintavételezés 2010. július 22 és augusztus 29 között történt az Erdélyi-medence hat helyszínének 13 kisebb-nagyobb (200 m

2-120.000 m

2) sós taván (1. táblázat). A vízmintákat egy eset kivételével a felszínről merítettük. A 12es számú tóból mélységi mintákat is vettünk Meyer-palack segítségével tizenkét mélységből. A helyszínen mértük a víz hőmérsékletét, a pH-t, az elektromos vezetőképességet és oldott oxigén koncentrációt és a Secchi-átlátszóságot. A vezetőképesség alapján becsültük a tavakban a NaCl koncentrációt (Williams, 1986), mivel az elemzett vízmintákban (l.tó és 4. tó) a Na

+ és Cl" ionok voltak uralkodók. A nanoplankton fénymikroszkópos vizsgálatához a mintákat Lugol -oldattal konzerváltuk. A kezeletlen vízmintákat a 12 órán