Hidrológiai Közlöny 2011 (91. évfolyam)

6. szám - LII. Hidrobiológus Napok: „Alkalmazott hidrobiológia” Tihany, 2010. október 6-8.

45 Az ökológiai állapot becsléséhez a hazai tavakra kidolgozott ÖP modellen alapuló TDIL (Trophic Diatom Index for Lakes) (Stenger-Kovács et al., 2007) index, valamint az IBD (Biological Diatom Index) (Lenoir és Coste, 1996) index átlagából számolható, kimondottan a Balatonra alkalmazandó MIB (Multimetric Index for Balaton) indexet (Szilágyi, 2009) használtuk. A TDIL indexet a DilStore 1.1 program (Hajnal et al. 2009), az IBD indexet az Omnidia 5.1 program (Lecointe et al. 1993) felhasználásával számoltuk. Eredmények és értékelés Az 55 mintában összesen 74 fajt találtunk. A fajszám a négy mintavételi helyen nem különbözött nagymértékben, az átlagos faj szám 25±4 volt. A faj összetételben viszont voltak jellegzetességek. Balatonmáriafürdőnél kiugróan magas volt a Staurosira grigorszkyi aránya (relatív gyakorisága 41 %), ez a faj más mintavételi helyeken csak elhanyagolható mértékben fordult elő. Jelentős számban fordult elő még itt a Fragilaria capucina var. vaucheriae (12 %), Nitzschia dissipata (6 %) és a Rhoicosphenia abbreviata (5 %). A Csopaki mintavételi hely jellegzetessége volt a nagy számban megjelent Diatoma tenuis (8%). A mintavételi hely további karakterfajai a Cocconeis placentula var. Lineata (10 %), Navicula tripunctata (10 %), Amphora pediculus (7 %), és az Achnanthidium minutissimum (7 %). Vonyarcvashegynél a legnagyobb számban a Navicula tripunctata (16 %) lehetett megtalálni, majd ezt követte a Cocconeis placentula var. lineata (12 %) és az Amphora pediculus (12 %). Jelentős mennyiségben volt még Achnanthidium minutissimum (5 %) és Melosira varians (4 %) is. A legfajgazdagabb (31 faj) a Balatonkeneséhez tartozó mintavételi hely volt. Itt a leggyakoribb fajok: Fragilaria capucina var. vaucheriae (10 %), Achnanthidium minutissimum (9 %), Amphora pediculus (7 %), Cocconeis placentula var. lineata (6 %), Navicula cryptotenella (5 %). A mintavételi helyek között felfedezhetők ugyan különbségek, de a medencék szerinti éles elkülönülés helyett az északi és a déli part elkülönülése kifejezett. Az északi partra jellemző volt a Navicula tripunctata, Cocconeis placentula var. lineata és az Amphora pediculus fajok dominanciája. A déli parti mintavételi helyeken jellemzően a Fragilaria fajok voltak dominánsak. A különbség oka lehet, hogy a déli part hullámzásnak jobban kitett, illetve a déli part felé irányul a lebegő részecskék áramlása is (Ács et al., 2007). Ebből adódik, hogy a fényklíma a déli parti részeken rosszabb, ezért jellemző a fajok ezen környezethez való alkalmazkodása, például Fragilaria sensu lato dominancia (Ács et al., 2007). A MIB index esetében a közepes-jó vízminőség határa 12,4-nél van. Az indexértékeknél nemcsak a mintavételi helyek állapota különbözött, de évszakos eltérést is mutattak a minták. A téli és a tavaszi mintákra közepes, a nyári és őszi mintákra jó ökológiai állapot voltjellemző (2. táblázat). 2. táblázat: MIB indexértékek évszakos átlagai a négy mintavételi helyen 2007. március - 2008. március időszakban Table 2: Seasonal mean value of the MIB index on the four sampling sites between March 2007 and March 2008 Mintavételi helyek Tavasz Nyár Osz Tél Vonyarcvashegy 11,8 12,7 12,8 11,2 Balatonmáriafiirdő 12,0 13,6 13,4 11,2 Csopak 12,8 13,3 13,3 12,1 Balatonkenese 11,9 12,6 13,0 12,3 Az ortofoszfát, összes foszfor és ammónium mennyisége Balatonmáriafürdőnél kiugróan magas (3. táblázat), aminek oka a Balatonba befolyó Zala által okozott tápanyagterhelés (Istvánovics, 2000). Ez a terhelés kiteljed az egész Keszthelyi-medencére, ezért ennek vízminősége a MIB index alapján jellemzően közepes volt, míg a Siófoki-medencére jó ökológiai állapot voltjellemző (2. táblázat). Az index értékeiben enyhe Ny-K-i irányú növekedést tapasztaltunk 3. táblázat: P és N formák mennyisége a négy mintavételi helyen a 2007. március - 2008. március időszakban vett minták átlagában. Table 3: Mean value of the N and P forms at the four sampling sites between March 2007 and March 2008 P0

4

3" TP N0

2" N0

3' NR,

+ Vonyarcvashegy <8 (ig L"' 27|tgL-' <0,4mg L'

1 0,45mg L'

1 0,062mg L"

1 Balatomnáriafiirdő 62^"' 153|xgL"' <0,4mg L"

1 <0.38mgL 1 0,28mg L"

1 Csopak <8(tgL' 38|tgL' <0,4mg L"

1 0,28 mg L'

1 0,062mg L'

1 Balatonkenese <8ngL' 9%!/' <0,4mg L 1 <0.38 mg L"

1 0,053mg L"

1 A víz tápanyagtartalma P, N formák (Királykuti et al., 2008) és a MIB indexek értékei is alátámasztják, hogy a Keszthelyi-medence ökológiai állapota még mindig roszszabb (közepes), mint a Siófoki-medencéé, különösen a Zala-folyó torkolatánál. A VKI szerint nem csak elég a jó ökológia állapot elérése, ezt az állapotot fenn is kell tartani. Látható a korábbi évek eredményei (Istvánovics 2000, Ács et al., 2007, Királykuti et al., 2008) és ezen tanulmány alapján is, hogy a Balaton esetében jó irányba haladunk a jó ökológiai állapot eléréséhez, de ehhez elengedhetetlen a tó különböző indikátorcsoportjainak folyamatos monitoringja. Köszönetnyilvánítás Ezúttal mondunk köszönetet Prof. Dr. Ács Évának a munkánkban nyújtott önzetlen segítségéért. A kutatást az OTKA 75552 támogatta. Irodalom Ács É., Kiss K.T. (2004) Algológiai praktikum. ELTE Eötvös Kiadó, Budapest Ács É., Borics G., Kiss G., Reskóné Nagy M., Várbíró G., Kiss K.T. (2007) Fitobentonvizsgálatok tanulságai a Balaton és vízgyűjtője patakjainak példáján. A Hidrológiai Társaság 2007. július 4-5 közti XXV. Országos Vándorgyűlésére benyújtott előadás, 7. szekció, Vízbiológia. ISBN 978-963-8172-20-4. European Union (2000) Directive 2000/60/EC of the European Parliament and of the Council of 23 October 2000 Establishing a Framework for Community Action in the Field of Water Policy, PE-CONC 3639/1/00, REV 1, ENV 221, CODEC 513, Brussels. Felfoldy L. (1987) A biológiai vízminősítés. 4. Javított és bővített kiadás. Vízügyi Hidrobiológia 16. VGI, Budapest Hajnal, É. , Stenger-Kovács Cs., Ács É., Padisák J. (2009): Tavak ökológiai állapotának softweres becslése bentikus kovaalgák alapján. Hidr. Közi. 98: 112Istvánovics V. (2000) A Keszhelyi-medence trofitása a foszforterhelés függvényében. Hidrológiai Közlöny 80: 309-311. Királykuti I., Stenger-Kovács Cs., Kóbor I., Padisák J. (2008) A Balaton litorális régiójának fizikai és kémiai állapota 2006-2007 között. Hidr.Közl. 88: 84-86. Kiss K. T. (1998) Bevezetés az algológiába. Egyetemi tankönyv. ELTE Eötvös Kiadó, Budapest Krammer K., Lange-Bertalot H. (1991) Bacillariophyceae 3. Teil: Centrales, Fragilariaceae, Eunotiaceae. In: Pascher, Süsswasserflora von Mitteleuropa, Band 2/3, Gustav Fischer Verlag, Hedielberg Berlin Krammer K., Lange-Bertalot H. (1997) Bacillariophyceae 2. Teil: Bacillariaceae, Epithemiaceae, Surirellaceae. In: Pascher, Süsswasserflora von Mitteleuropa, Band 2/2, Gustav Fischer Verlag, Hedielberg Berlin Krammer K., Lange-Bertalot H. (1999a) Bacillariophyceae 1. Teil: Naviculaceae. In: Pascher, Süsswasserflora von Mitteleuropa, Band 1/2, Gustav Fischer Verlag, Hedielberg Berlin Krammer K., Lange-Bertalot H. (1999b) Bacillariophyceae 4. Teil: Achnanthaceae. Kritische Ergenzungen zu Navicula und Gomphonema. In: Pascher, Süsswasserflora von Mitteleuropa, Band 2/4, G, Fischer Verl., Hedielberg Berlin Lakatos Gy., Bíró P. (1991) Study on chemical composition of reed-periphyton in Lake Balaton. BFB-Bericht 77: 157-164. Lecointe C., Coste M., Prygiel J. (1993): „OMNIDIA" software for taxonomy, calculation of diatom indices and inventories management. Hydrobiologie 269/270: 509-513. Lange-Bertalot H. (2000) Diatoms of European Inland Waters and Comparable Habitats Volume 1. The genus Pinnutaria. A.R.G. Gantner Verlag K.G. Lange-Bertalot H. (2001) Diatoms of European Inland Waters and Comparable Habitats Volume 2. The genus Navicula sensu stricto, 10 Genera separated from Navicula sensu lato, Frustulia. A.R.G. Gantner Verlag K G. Lange-Bertalot H. (2002) Diatoms of European Inland Waters and Comparable Habitats Volume 3. The genus Cymbella. A.R.G. Gantner Verlag K.G. Lenoir A., Coste M. (1996) Development of a practical diatom index of overall water quality applicable to the French National Water Board Network. Németh J. (1998) A biológiai vízminősités módszerei. Vízi Természet- és környezetvédelem 7. Környezetgazdálkodási Int., Bpest, ISBN: 963 602 7315.