Hidrológiai Közlöny 2011 (91. évfolyam)

6. szám - LII. Hidrobiológus Napok: „Alkalmazott hidrobiológia” Tihany, 2010. október 6-8.

11 Padisák, J., F. A. R. Barbosa, R. Koschel, L. Krienitz (2003a): Deep layer cyanoprokaryota maxima are constitutional features of lakes: examples from temperate and tropical regions. Arch. Hydrobiol. Spec. Issues Advanc. in Limnol. 58: 175-199. Padisák, J., G. Borics, G. Fehér, I. Grigorszky, I. Oldal, A. Schmidt, Zs. Zámbóné-Doma (2003b): Dominant species, functional assemblages and frequency of equilibrium phases in late summer phytoplankton assemblages in Hungarian small shallow lakes. Hydrobiologia 502: 157-168. Padisák, J., I. Grigorszky, G. Borics, E. Soróczki-Pintér (2006): Use of phytoplankton assemblages for monitoring ecological status of lakes within the Water Framework Directive: The assemblage index. Hydrobiologia 553: 1-14. Padisák, J., L. O. Crosetti & L. Naselli-Flores (2009): Use and misuse in the application of the phytoplankton functional classification: a critical review with updates Hydrobiologia, DOI 10.1007/s 10750008-9645-0. Reynolds, C. S., V. Huszár, C. Kruk, L. Naselli-Flores & S. Melo (2002): Towards a functional classification of the freshwater phytoplankton. J Plankton Res. 24: 417-428. Teszárné, N. M., Márialigeti K., Végvári P., Csépes E., Bancsi I. (2003): Stratification analysis of the Óhalász Ox-bow of the River Tisza (Kisköre Reservoir, Hungary). Hydrobiology 506: 37-44. Utermöhl, H. (1958): Zur Vervollkommnung der quantitativen Phytoplankton- Methodik. Mitt. Int. Ver. Theor. Angew. Limnol. 9: 1-38. http://science.do-mix.de/software_opticount.php Phytoplankton functional groups and the vertical distribution of phytoplankton in some Hungarian deep pit lakes Abonyi, A., Krasznai

, E., Padisák, J. Abstract:The present study was carried out in six, mainly meso-eutrophic deep pit lakes of Hungary. The vertical distribution of the phytoplankton and of its 'fitoplankton functional groups' were definied in relation to the observed stratification patterns. We conclude, that the trophic zones were not restricted to epilimnion, and the deep biomass maxima were determined by light availability. In case of strong stratification of mesotrophic ecosystems, the vertical distribution of phytoplankton biomass were dominated by codon T (Planctonema lauterbornii

). In stratified eutrophic systems, the deep phytoplankton biomass was provided by codon HI (Aphanizomenon ovalisporum) and St (Pseudanabaena limnetica). Ceratium hirundinella (L

0) could dominate in contrasing situations caused by the actual trophic states and mixing regimes. Should the case occur standing epilimnion, the codon G (Eudorina elegáns

) can accumulate in the transitional layers of metalimnion. We concluded that the phytoplankton assotiations of stratified mezo-eutrophic ecosystems may be more similar to the photic zones of shallow lakes than to epilimnetic phytoplankton assotiations of stratified, deep, clear lakes. Keywords: pit lake, stratification, phytoplankton, functional groups. Különböző hasznosítású Tisza-menti holtmedrek halfaunája Antal László, Mozsár Attila, Czeglédi István Debreceni Egyetem TEK, TTK, Hidrobiológiái Tanszék, 4032. Debrecen, Egyetem tér 1. Kivonat: A 2009 és 2010-es évben lehetőségünk nyílt néhány, eltérő hasznosítású Tisza-menti holtmederben (Hordódi-Holt-Tisza, Háromágú, Szartos, Nagy-morotva, Rakamaz-Tiszanagyfalui Nagy-morotva) halfaunisztikai felmérést végezni. A vizsgálatokkal a hazai és nemzetközi viszonylatban is kiemelkedő természeti értékkel bíró holtmedreink halállományával kapcsolatos ismereteinket kívántuk böviteni. Kíváncsiak voltunk továbbá, hogy a különböző védettségi fokozatú, illetve hasznosítású holtmedrek halfaunájában milyen hasonlóságok és különbségek fedezhetőek fel. Az eltérő hasznosítási mód ellenére az egyes vízterekre jellemző halállomány-összetétel meglehetősen hasonló képet mutatott. A természetvédelmi szempontból értékes fajok kis számban, míg a faunaidegen halfajok nagyobb tömegben voltak jelen. A 2010. év szélsőséges vízjárása jelentős hatást gyakorolt holtmedreinkre és azok halállományára is. Az ivás sikerességében és az ivadékok fejlődésében is kiemelkedőnek tekinthető ez az év. Az áradásnak köszönhetően több olyan reofil faj is megjelent a vizsgált területeken, melyek nem tekinthetőek a halfauna állandó tagjainak. Kulcsszavak: természetvédelem, faunisztika, invazív. Bevezetés: Magyarország vizes élőhelyei, köztük Tisza-menti holtmedreink európai szinten is egyedülállóak, páratlan természeti értéket képviselnek (K. Szilágyi 1998; Zsuga 2003; Wittner és mtsai. 2004; Tóth és mtsai. 2006), a természetvédelem komoly figyelmet fordít rájuk, sokuk áll hazai és/ vagy nemzetközi védelem alatt. A hazai több, mint kétszáz holtmeder közül 50 fokozottan védett (Pálfai 2001), a kizárólagos természetvédelmi hasznosítás mellett a legkülönbözőbb hasznosítási formák is megjelennek, úgy mint az ökoturizmus, horgászat, öntözővíz kitermelés, belvíztározás és még sok egyéb. Munkánkkal e halfaunisztikai szempontból kevésbé kutatott víztértípus faunájáról kívántunk adatot szolgáltatni, továbbá kíváncsiak voltunk, hogy az általunk vizsgált különböző hasznosítású vizek halállományában milyen eltérések vagy hasonlóságok fedezhetőek fel. Anyag és módszer: A Tiszavalki-medence a Kiskörei-víztározó (Tisza-tó) négy medencéje közül a legészakibb, mind a négy mintázott holtmeder a medence tényleges tározóterétől keletre helyezkedik el (1. ábra). A Hordódi-Holt-Tisza és a Három-ágú kizárólagos természetvédelmi hasznosítás alatt álló, szentély-típusú holtmedrek, melyek egész évben látogatási tilalmat élveznek. A tározótértől és az élő Tiszától meglehetősen elzárt, idős holtmedrek. A nyugatabbra található Szartos és Nagy-morotva bölcs hasznosítású, védett területek, látogatási tilalmat az évnek csak bizonyos részében élveznek, máskor a turizmus és a horgászati hasznosítás jellemzi. A Szartos a tározótérrel élénk kapcsolatot tart, a Nagy-morotva az előbbin keresztül közvetve kapcsolódik a tározótérhez és közvetlenül az élő Tiszához. A Rakamaz-Tiszanagyfalui Nagy-morotva (/. ábra) nem védett; vizét - a Rakamaz és Tiszanagyfalu között található vízkivételi műtárgy segítségével — öntözési célra is felhasználják, továbbá horgászati hasznosítás alatt áll. A vízutánpótlás időszakos és zsilippel, ill. szivattyúzással szabályozott. Vizsgálatainkat 2009-ben és 2010-ben végeztük, a Tiszatavi holtmedrek esetében évenkénti három mintavételre került sor, míg a Rakamaz-Tiszanagyfalui Nagy-morotván évenként egyszeri, nyári mintavételre volt lehetőségünk. A halászat során mind az öt víztest esetében az Nemzeti Biodiverzitás-monitorozó Rendszer (NBmR) protokollnak megfelelően jártunk el. A csónakos mintavételek során a Tiszavalki-medence holtmedrei esetében a mintázott szakasz 3x100 méter volt, míg a Rakamaz-Tiszanagyfalui Nagymorotva esetében 2x(3x 100) métert jelöltünk ki, mivel a víztest két nagyobb, nyílt vízfelülettel is rendelkező végét mintavételi szempontból külön víztestnek tekintettük. Minden esetben törekedtünk arra, hogy a mintavételi helyszínek az élőhelyre reprezentatívak legyenek. A mintavételi szakaszok hosszát GPS készülék segítségével mértük, kezdő és végpontjaikat rögzítettük. A halászatokat minden esetben egy német gyártmányú Hans Grassl IG200/2B típusú, akkumulátorról üzemelő kutató elektromos mintavételi eszközzel végeztük.