Hidrológiai Közlöny 2011 (91. évfolyam)

6. szám - LII. Hidrobiológus Napok: „Alkalmazott hidrobiológia” Tihany, 2010. október 6-8.

12 HIDROLÓGIAI KÖZLÖNY 2011. 91. ÉVF. 6. SZ. Eredményeink feldolgozásához, értékeléséhez a Past statisztikai programot, valamint a Microsoft Office programcsomagot használtuk. Eredmények és értékelésük: Vizsgálataink során összesen 26 faj 8627 egyedét határoztuk meg, melyből 7 áll hazai és/vagy nemzetközi védelem alatt, ill. 6 adventiv. A vizsgált vízterek mindegyike kapcsán elmondható, hogy négy-öt faj alkotja a biomassza döntő részét, míg a többi faj igen kis egyedszámban van jelen (1. táblázat). A domináns fajok között a küszt (Alburnus alburnus), a bodorkát (Rutilus rutilus) és az amurgébet (Perccottus glenii) említhetjük, ezek mellett 2010-ben nagy számban találjuk a dévérkeszeget (

Abramis brama). Az általunk vizsgált vizek esetén - úgy az egész KözépTisza vidékén is - tapasztalható, hogy az adventiv faunaelemek aránya az utóbbi években növekszik. A jelenségért főként egyetlen faj, az amurgéb tehető felelőssé, melynek bő egy évtized alatt (Harka 1998) nagyon gyors terjedését figyelhettük meg (Harka és Sallai 1999; Harka és mtsai. 2003) és ahol megtelepszik ott erős gradációjára is biztosan számítanunk kell (Szító és Harka 2000; Antal és mtsai. 2009). A vizsgálat során ez a faj volt a leggyakoribb, egy kivételével minden mintavétel alkalmával - változó egyedszámmal ugyan, de - jelen volt. A Három-ágún és a Rakamaz-Tiszanagyfalui Nagy-morotva tiszanagyfalui részén erős állományával találkozhatunk. Évről-évre megfigyelhető, hogy a vegetációperiódus végén a Három-ágúban nagy tömegben jelennek meg; az egyedszám 84 %-át is alkothatják (Mozsár és mts. 2009). A környezeti feltételek is nagymértékben befolyásolják nagy relatív gyakoriságuk kialakulását 1. táblázat. A vizsgálat során fogott fajok és területenkénti megoszlásuk (relatív gyakoriság, %) Rakamaz-Tiszanagyfalui Latin név Hordódi-HoltTisza Három-ágú Szartos Nagy-morotva Rakamaz Tiszanagyfalu Latin név 2009 2010 2009 2010 2009 2010 2009 2010 2009 2010 2009 2010 Rhodeus amarus 4,49 0,29 0,11 4,26 0,20 0,15 7,73 3,53 17,54 7,01 Pseudorasbora parva* 0,74 Carassius carassius 0,03 0,69 0,29 1,08 Carassius gibelio* 0,41 0,29 6,78 1,62 1,97 0,34 3,66 3,81 2,07 2,04 5,56 3,23 Cyprinus carpio 0,22 0,14 0,92 0,29 0,41 1,08 Abramis brama 2,04 31,98 2,82 3,68 1,97 18,13 3,20 7,76 0,69 2,97 0,29 0,54 Alburnus alburnus 53,88 45,64 14,69 74,70 35,41 64,92 52,17 45,24 45,17 35,87 7,60 8,89 Aspius aspius 0,41 1,02 0,11 0,33 0,23 0,69 1,02 0,28 1,30 0,58 2,16 Ballerus ballerus 0,09 1,32 Ballerus sapa 0,15 Blicca bjoerkna 0,44 0,56 0,22 0,66 0,23 1,60 1,32 2,04 2,34 1,62 Leuciscus idus 0,15 1,30 1,35 Rutilus rutilus 11,84 11,92 25,42 8,76 12,79 11,08 11,44 14,49 21,13 29,00 27,19 31,00 Scardinius erythrophthalmus 2,45 3,05 5,65 0,76 2,95 2,95 4,12 16,40 1,80 5,20 4,68 2,70 Ctenopharyngodon idella* 0,37 Tinea tinea 0,56 0,66 0,14 0,23 0,73 0,58 0,81 Cobitis elongatoides 2,82 0,11 0,66 Ameiurus melas* 3,67 0,87 5,65 1,41 1,64 0,09 4,35 1,66 0,56 2,05 0,27 Silurus glanis 0,03 Esox lucius 2,45 1,60 0,56 0,76 1,64 0,63 0,69 1,61 2,07 4,65 2,34 4,04 Lepomis gibbosus* 1,22 0,29 1,13 2,16 3,28 0,37 5,49 3,81 7,73 4,46 5,26 24,80 Gymnocephalus cernuus 0,11 0,03 Perca fluviatilis 1,63 1,02 4,52 0,54 14,75 0,32 6,64 0,29 4,01 3,72 3,80 3,77 Sander lucioperca 1,63 0,56 3,93 1,37 0,27 Perccottus glenii* 10,61 1,45 28,25 4,65 12,79 0,03 3,20 1,46 3,87 1,49 19,88 5,39 Proterorhinus semilunaris 3,27 0,11 0,33 0,03 0,23 0,15 0,69 0,74 A hazai és/vagy nemzetközi védelem alatt álló halfajok kiemelve szerepelnek, míg az adventíveket *-gal jelöltük Hazánkban a legtöbb sekély vízben nyár végére a növényállomány 100 %-os borítottságot ér el, majd annak elhalása következtében ősszel olyan oxigénhiányos állapotok uralkodhatnak (Bárdosi és mtsai. 2000, Nagy és mtsai. 2008 a, Nagy és mtsai. 2008b), melyet csak kevés faj képes tolerálni. Juhász és Harka 2003-as munkájukban stabil széles kárász (Carassius carassius) populációról számolnak be, mely a vizsgálatunk idejére teljes egészében eltűnt. A széles kárász (C. carassius) visszaszorulásában a környezeti feltételek változása és az amurgéb jelenléte egyszerre játszhatott szerepet. A 2010. évi árvíz jelentős hatást gyakorolt a Tisza-menti területekre - és a halfaunára egyaránt - különösen a Tiszatóra, melynek területén huzamosabb ideig jelentős mennyiségű többletvíz tározódott. A tavaszi mintavétel teljes mértékben kivitelezhetetlen volt a vízjárási tilalom miatt, így leghamarabb csak júliusban tudtuk a mintavételt kivitelezni melynek során általános volt a gyér egyed- és faj szám. Az áradás levonultával, valamint a vízszint visszaállításával, késő nyáron a Tiszavalki-medence halállománya a korábbi években tapasztaltakhoz hasonló képet mutatott. A levonuló víz hátrahagyott két - inkább csak a Tiszára, valamint az öblítőcsatornákra jellemző - reofil fajt: a lapos(Ballerus ballerus) és bagolykeszeget (Ballerus sapa). Figyelemre méltó, hogy a bagolykeszeget korábban a tározótérről még nem mutatták ki (Harka 2008). Jelenlétükre egyértelműen az áradás szolgáltat magyarázattal, besodródott egyedekről van szó, melyek még nem találták meg az utat a számukra kedvezőbb élőhely felé. A laposkeszeg több egyede az őszi mintavétel során is előkerült a Nagy-morotvából és a Szartosból. A Tisza-tó természetes haltermő képességével és az ivadékok fejlődésével számos kutatás foglalkozott már (Harka és Antal 2007, Harka és mtsai. 2007, Harka 2008, Harka és mtsai. 2009), azonban a 2010-es áradásnak köszönhető sikeres iváshoz hasonlót még nem tapasztaltak. Az elöntött területek kitűnő ívóhelyként szolgáltak, valamint az ivadé-