Hidrológiai Közlöny 2011 (91. évfolyam)

5. szám - Nagy László: Buzgárokból kimosott homok vizsgálata

BEZDÁN M.: A Tisza rejtélyesnek tűnő vízállás-változásai Martfűnél 47 A Hortobágy-Berettyó völgyében Mezőtúr és Kisújszállás között Karcag területéig a talajvíz éves szintű ingadozása 5-8 m is lehetett (Rónai 1985). A duzzasztóművek üzemelése hatására napjainkban ez az ingadozás 1-3 m-re csökkent (Bezdán 2011). A jelenlegi főcsatorna É-D-i irányban egy 10-15 km szélességű agyagos teknő mélyvonulatán folyik végig. Ez a teknő a Hortobágy és a Nagykunság mély tengelye, a folyószabályozások előtt a tiszai nagy árvizek lefolyási övezete volt. A Tiszához való közelsége miatt pedig hatással lehet a Tisza érintett szakaszaira is. Nem volt véletlen, amikor 1842-ben észlelt legkisebb vízállást rögzítették - hogy annak szintjei a jelenlegi vízmércék „0"-pontjainak szolgáljanak - Tiszaugon és Martfűnél, Tiszafürednél, Polgárnál és Záhonynál is kiemelkedéssel jelzik, azt amit most a kutatásom során vettem észre (10. ábra), hányi Bertalan (1948) is felfigyelt rá, hogy a Tisza kisvízi szintjeinek süllyedése más mértékkel reagált, azaz intenzívebb volt, többek között e helyeken (Bezdán 2011). A Tisza "0"-pontjainak hossz-szelvénye (1842. évi kisvíz szintjén rögzítve) 10. ábra: A Tisza „0"-pontjainak hossz-szelvénye (1842. évi kisvíz szintjén rögzítve) A Tisza és mellékfolyói ősi medreivel foglalkozó kutatók (Urbancsek 1960, Borsy 1989, Félegyházi-Lóki-Szabó 2003, Gábri-Nádor 2007, Nagy-Tóth- Sztanó 2007, Mezősi 2011) eddigi eredményei alapján is felfedezhető kapcsolat olvasható ki a fenti vízmércék között. A felszín alatt ezek a régi medermaradványok lehetővé teszik a talajvíz folytonosságát, és így a gyors nyomásátadódását, és Martfűnél a hidrosztatikus nyomásszint megnyilvánulását a mederben. Ez egy rejtett árhullám, amit a talajvíz, esetleg mélységi víz lökéshullám-szerűen közvetít a Tisza, illetve mellékfolyói (Szamos, Sebes-Körös) felső vízgyűjtőjéről, továbbá a Nyírségről és a Duna-Tisza-közi homokhátságról, és amely a felszín alatt időben megelőzi a felszíni lefolyást

. A Tisza kisvízi hossz-szelvényei 1969. november végén 11. ábra: A Tisza kisvízi hossz-szelvényei 1969. november végén A kapcsolat a felszín alatti vizekkel Záhony, Polgár, Tiszafüred és Martfű állomásoknál okozhat egyidejű kiugrásokat, vagy lesüllyedéseket a kis- és középvízi vízállásoknál, attól függően, hogy a terület mely részén hullott a nagyobb mennyiségű csapadék (11. ábra). A legintenzívebben a Martfű állomás reagál ezekre a nyomásviszonyokra. 1967 december 24-én a Martfű vízmércéjén 70 cm vízállásemelkedés következett be. Ezen a napon még egyik mellékfolyó sem jelezte a magyarországi szakaszon a vízállásának nagyobb kiugrásával az árhullám érkezését (12. ábra). 25-én Záhonynál is keletkezett egy kiugás, de ezt egy nappal később a folyóban megérkező árhullám „láthatatlanná tette". Martfűnél ez a nyomásszint több 1967. december végén Az 1980-as évektől megváltozott a folyó és a talajvíz vagy rétegvíz kapcsolata. Ez azt jelenti, hogy Martfűtől fölfelé a Kiskörei,duzzasztóműig az egész szakaszon jelentkezik időnként a felszín alatti víz hidrosztatikus nyomása. Nagy valószínűséggel a Kiskörei duzzasztómű alatti szakaszokon az intenzívebben fellépő medererózió hatására sikerült a mederfenéknek átvágnia azt a vízzáró réteget, amely eddig meggátolta a rétegvízzel való kapcsolatot. Napjainkban azonban ez a hatás nehezebben vehető észre, mert nem koncentrált kiugrással jelentkezik (13. ábra)

. A Tisza kisvízi hossz-szelvénye apadó ágban 1981 január végén 13. ábra: A Tisza kisvízi hossz-szelvénye apadó ágban 1981. január végén Az 1992 év a Tisza vízgyűjtőjén szárazabb évnek számított, de a Kiskörei-duzzasztómű az 1980-as évekhez képest 1 m-rel magasabb duzzasztási szintet alakított ki (Bezdán 2010), ami a talajvíz megemelkedésével járt együtt. Ez