Hidrológiai Közlöny 2011 (91. évfolyam)
5. szám - Nagy László: Buzgárokból kimosott homok vizsgálata
46 HIDROLÓGIAI KÖZLÖNY 2011. 91. ÉVF. 5. SZ. Igazán érdekessé akkor kezdett válni a dolog, amikor jóval intenzívebb kiugrással jelezte a vízmérce, hogy itt bizony valami komolyabb dologgal állunk szemben. Nemcsak a lesüllyedés mértéke (6. ábra), de a kiemelkedés mértéke is egyes esetekben igencsak nagy volt (7. ábra). Megállapítottam, hogy ilyet még a Maros sem tud előállítani, pedig annak a Tiszához viszonyítva gyakran igen nagy a vízhozama (8. ábra). Martfűnél a vízállás nagyon mélyre süllyed 1940 október végén -24. -25. -26. -27. -28. -29. /SS/fS/s Sr 6. ábra: Martfűnél a vízállás nagyon mélyre süllyed 1940 október végé n A Tisza kisvfzi hossz-szelvénye 1966 júniusában -25. -26. -27. -28. -29. -30. ss*sss//w/ 7. ábra: A Tisza kisvízi hossz-szelvénye 1966. júniusában A Tisza áradása 1952 februárjában /ss/s///ws 8. ábra: A Tisza áradása 1952februárjában Az eddigieken kívül megállapítható még, hogy a jelenség csak az anyamederben jelentkezik, tehát terep alatti. Nincs mindig ugyanannál a vízállásnál, ami kizárja a kanyarulat geomorfológiájából származó duzzasztást, illetve sülylyesztést. Nem beszélve arról, hogy ilyen mértékű kiemelkedést és lesüllyedést nem is okozhat a meder önmagában. Jégtorlasz sem okozhatja, hiszen az év bármely időszakában előfordulhat. Apadó és áradó ágban is megtörténhet mind a kiemelkedés, mind pedig a lesüllyedés. Megjelenését a Tisza vízgyűjtőjén intenzív csapadék váltja ki. A meglepő csak az, hogy legkorábban Martfűnél jelzi a vízállás kiugró értéke a csapadékhullást, míg a mellékfolyók magyarországi mércéin csak néhány nappal később jelenik meg a víz, a mely vízállásemelkedést okoz. Megállapítható továbbá, hogy a kisvízi szabályozást követően az 1930-as évektől a talajvíz egyre mélyebbre sülylyedésével ez a jelenség is kezdett felerősödni. Ugyanakkor a Tiszalöki-duzzasztómü,vele együtt a Keleti-főcsatorna öntözőrendszerének kiépítése (Mosonyi-Pados-Ötvös 2004), amely a Tiszántúlon a talajvíz megemelkedésének kezdeményezője volt, csökkentette a jelenség megjelenésének számát és intenzitását. Ezt követte 1973-ban a Kisköreiduzzasztómű és öntözőrendszere kiépítése (Dóra 1996). 1976-tól, amióta már a Törökbecsei duzzasztómű is megépült (Kardos 2001), és az érintett területen a duzzasztásával a talajvíz kisvízi szintjének lesüllyedését korlátozza (Bezdán 2011), igen ritkán, és csak igen kis mértékben tapasztalható a fent ismertetett jelenség. 3. Megállapítás Az eddigi ismereteim birtokában összefüggésbe hoztam a Martfű állomáson észlelt kiugrásokat a felszín alatti vizekkel. Többen is tettek már említést a talajvíz illetve mélységi víz Tiszántúlon történő gyors és intenzív változásairól (Rónai 1982, 1985, Tóth 1995, Vágás 1995, Marton 2010) A viigyüjtó terűíct hatarc 0 50 100 km 9. ábra: A tiszai vízgyűjtőfelszínének áteresztőképessége, (in: Lászlóffy 1982, Bogdánfy Ödön nyomán) 1 = áteresztő, 2 = féligáteresztő, 3 = vízzáró felszín A Tiszántúl nagykiterjedésű vízzáró felszíne (Várallyay 2007) (9. ábra) kedvező feltételt biztosít a talajvíz nyomás alá kerülésére. Az Eszak-Keleti Kárpátokban és a Nyírségben lehulló intenzív csapadék, amely ott be tud szivárogni, a talajvízben lökéskullámot indít el, amely a vízzáró felszín alatt nyomás alá kerül. Ez a nyomás felerősödhet, ha a vízzáró felszínt hirtelen lehulló nagy tömegű csapadék is megterheli. A talajvíz a kisebb ellenállás felé kitér, és ott a hidrosztatikus nyomásnak engedelmeskedve pl. a Tiszában látványos vízállás-emelkedés, vagy süllyedés formájában nyilvánul meg. Amennyiben a Martfűnél megjelenő nyomás rétegvíz eredetű, akkor a felette lévő talajvíz megemelkedés terhelése váltja ki a nyomásváltozást.
