Hidrológiai Közlöny 2011 (91. évfolyam)

1. szám - Tamás Margit–Farsang Andrea–Vavar Áron: Az Alsó-Tisza vidéki és a Hármas-Körös menti holtágak környezeti-állapot vizsgálata iszapmiőségi mutatók alapján

28 HIDROLÓGIAI KÖZLÖNY 2011. 91. ÉVF. 1. SZ. sága előrehaladott, vízi növényzettel való benőttsége cse­kély mértékű. E holtág fokozottan védett területen helyez­kedik el, a „szentély" típusú holtágak csoportjába tartozik {Pálfai I., 2001). Csongrádi Holt­Atkai Holt-Tisza ártélyi Holt-Tisza örtvélyesi Holt-Tisza Nagyfai Holt-Tisza Gyálai Holt-Tisza 1. ábra. A vizsgált Alsó-Tisza vidéki holtágak A 35 Hármas-Körös menti holtág közül a Csengedi-, Brenazugi-, Malomzugi- és az Iriszlói Holt-Körösökből gyűjtöttünk üledékmintát és vetettük vizsgálat alá. Ezek mellett a gyomaendrődi Fűzfászugi-, Endrőd-Középső-, va­lamint a Hantoskerti Holt-Körös rehabilitációját megelőző iszapminőségi vizsgálati eredményeivel is dolgoztunk {Far­sang A., 2007). A Hármas-Körös menti vizsgálati terület át­tekintő térképe a 2. ábrán látható. 2. ábra. A vizsgált Hármas-Körös menti holtágak A Csengedi-holtág területe 22 ha, víztérfogata 330 ezer m 3, a holtág átlagos szélessége 100 m, a meder hossza 2,2 km, átlagos vízmélysége 1,5 m. A holtág a Körös folyó bal partján, 1860-ban keletkezett. A szabályozások során az egykori kanyarulatot három részre vágták. Ennek következ­tében ma a holtág legnagyobb része ármentesített területen fekszik, a két holtágvég azonban átnyúlik a hullámtéri ol­dalra. A két hullámtéri csonk csak szezonálisan van vízzel borítva, azok külön holtágként nem értelmezhetők. A holt­ág-részek feliszapoltsága közepes mértékű, vízi növényzet­tel kevésbé benőttek. Összesen 13 holtág üledékének adatait értékeltük ki, a­melyek közül kutatásunk során különösen nagy hangsúlyt fektettünk Tisza-menti Atkai-holtágra és a Körös partján fekvő Csengedi-holtágra, mivel ez két olyan egykori folyó­kanyarulat, amelynek a folyószabályozások következtében mentett oldali és hullámtéri része is keletkezett 3.0. Módszerek 2006-ban két időpontban mintáztuk meg az Alsó-Tisza vidéki Atkai-holtágat. A holtág mentett oldali részéből ösz­szesen 14 mintát vettünk, míg a hullámtéri részéből (Sasér) 4 üledék-mintát gyűjtöttünk. A 2007. évben vettünk mintá­kat a Hármas-Körös menti Brenazugi-, Malomzugi-, és Iri­szlói-holtágakból. Szintén 2007-ben került sor a Csengedi­holtág megmintázására is. A Csengedi-holtág két hullámtéri részéből két-két pontminták keveréséből származó iszap­mintát vételeztünk, a mentett oldali részből pedig négy átlagmintát gyűjtöttünk. A mintavételeket mindig ugyan­azon módszerrel végeztük. A mintákat minden alkalommal a holtágak belső ívén vettük, egymástól kb. 500 méteres tá­volságra. A mintákat a partéltől két-három méterre, körül­belül egy méteres vízmélységnél, az iszap felső 10 cm-es rétegéből gyűjtöttük kézi mintavevővel. Átlagosan 1 m 2-nyi területről 6 pontból vettünk üledékmintát, majd ezeket átke­veréssel homogenizáltuk, így nyertünk átlagmintát. Az iszapmintákat a laboratóriumban 105°C-on szárító­szekrényben 12 órán keresztül szárítottuk, majd dörzsmo­zsárban porítottuk, miközben eltávolítottuk belőlük a növé­nyi- és állati maradványokat. Az üledékmintáknak vizsgáltuk a pH-ját, Arany-féle kö­töttségét, szervesanyag-tartalmát, összes-nitrogén tartalmát, a nehézfém-, valamint a felvehető-nehézfém tartalmát. Ezek közül itt csak a nehézfém- és a felvehető-nehézfém vizsgá­lati eredményeket elemezzük, a pH, kötöttség és szervesa­nyag-tartalom értékeket áttekintő táblázatban mutatjuk be. A nehézfém-meghatározást a Szegedi Tudományegye­tem Természeti és Geoinformatikai Tanszék Talaj- és Víz­vizsgálati Laboratóriumában végeztük el. A mintákat ki­rályvizes feltárással oldatba vittük, majd Perkin Elmer 3110 AAS-láng típusú műszerrel állapítottuk meg az üledékmin­ták ólom-, kadmium-, cink-, réz-, króm-, kobalt- és nikkel­koncentrációit. A mobilizálható, növények által felvehető­nehézfém hányad meghatározását Lakanen-Erviö-féle feltá­rást követően szintén Perkin Elmer 3110-es AAS-el végez­tük a müszerkönyv által meghatározott módon. Mindkét fel­tárási módszer elvi alapját az MSZ 21470-50:2006 (3.3, 4.2) tartalmazza. Az iszapminták pH-jának, Arany-féle kö­töttségének, valamint szervesanyag tartalmának meghatáro­zásakor az MSZ-08 0206-2:78, illetve a MSZ 21470-52: 1983 általános előírásait vettük figyelembe. 4.0. Jogi háttér Mivel Magyarországon nincsen külön jogszabály a meg­engedhető szennyező anyag koncentrációt illetően az üledé­kekre vonatkozóan, ezért vizsgálati eredményeinket a 6/ 2009. (IV. 14.) KvVM-EüM-FVM együttes rendeletben meghatározott talajokra megállapított „B" szennyezettségi határértékek szerint minősítettük. A Rendelet tartalmazza a mérgező elemek és káros anyagok megengedhető koncent­rációját a talajokban, és veszélyességet jellemző besorolást ad az egyes szennyező anyagokra vonatkozóan. 5.0. Eredmények 5.1. A Tisza- és a Körös-menti holtágak iszapjának jellemzői A vizsgált holtágak iszapjának kémhatása 4,4 és 7,95 kö­zött változik. A legalacsonyabb pH-jú a Malomzugi-holtág

Next

/
Thumbnails
Contents