Hidrológiai Közlöny 2011 (91. évfolyam)
1. szám - Tamás Margit–Farsang Andrea–Vavar Áron: Az Alsó-Tisza vidéki és a Hármas-Körös menti holtágak környezeti-állapot vizsgálata iszapmiőségi mutatók alapján
29 iszapja, ahol az átlag pH értéke 4,7. A többi holtág üledéke semlegeshez közeli, illetve a gyengén savanyú és a gyengén lúgos csoportokba tartozik. A holtágak iszapjának szervesanyag-tartalma döntően 3-5 % között változik, kivételt ez alól az Atkai-holtág üledéke képez, melynek alacsonyabb, 1,66 %-os a szervesanyag-tartalma. A holtágak Arany-féle kötöttségének átlag értékeit vizsgálva megállapítható, hogy a mentett oldali holtágak az agyagos vályog, illetve az agyag kategóriába tartoznak, a hullámtéri morotvák üledékei pedig minden esetben nehéz agyagok csoportjába sorolhatók be. 1. táblázat. Tisza- és Körös-menti holtágak iszapjának pH-ja, Arany-féle kötöttsége és szervesanyag-tartalma Holtágak pH (KCl) Szervesanyag-tartalom (%) Arany-féle kötöttség Holtágak Min. Max. Átlag Min. Max. Átlag Min. Max. Átlag Mártélyi 7,10 7,50 7,26 n.a. n.a. n.a. n.a. n.a. n.a. Körtvélyesi 6,61 7,07 6,81 3,23 5,54 4,35 68 >81 71 Sasér 5,92 7,00 6,51 2,28 4,60 3,90 61 71 66 Csongrádi 6,88 7,29 7,06 1,01 5,00 3,03 41 68 58 Atkái 6,47 7,49 7,16 0,87 3,39 1,66 28 70 48 Nagyfai 7,70 7,95 7,84 n.a. n.a. n.a. n.a. n.a. n.a. Csengedi-mentett o. 6,21 7,21 6,66 1,78 4,21 3,22 39 47 44 Brenazugi 6,05 7,13 6,55 4,26 5,22 4,89 74 76 75 Iriszlói 6,67 6,86 6,74 2,03 5,51 4,27 54 72 64 Malomzugi 4,40 5,20 4,70 4,84 5,30 5,00 60 76 66 Csengedi-ártér 5,62 7,20 6,60 3,21 4,98 4,25 62 72 66 A gyomaendrődi Füzfászugi-, Endrőd-Középső-, és Hantoskerti Holt-Körösök, az újszegedi Holt-Maros iszapminőségét rögzítő szakvélemények nem tartalmaznak a pH-ra, kötöttségre, a szervesanyag-tartalomra vonatkozó adatokat. 5.2. Az Atkai-holtág iszapjának minősége Az Atkai-holtág szakaszainak vizsgálatával célunk az volt, hogy felméijük a két holtág típus környezeti állapotában, illetve nehézfém-terheltségében felismerhető különbözőségeket. Ennek megfelelően ábrázoltuk az 3. ábrán a holtágak iszapjában található nehézfém-koncentrációk átlag értékeit, összehasonlítva ezzel a mentett oldali (Atkai-holtág) és a hullámtéri (Sasér) szakaszokat. (A kadmium ábrázolásánál 10-szeres szorzót alkalmaztunk.) A diagramon jól látható, hogy a hullámtéri holtág minden elem tekintetében nagyobb terheltséget mutat, mint a mentett oldali. Az ólom tekintetében háromszorosan, míg a réz tartalmat figyelembe véve csaknem négyszeresen nagyobb a hullámtéri fém-koncentráció, mint a mentett oldali. E3 Sasér Q Atkái holtág 60 40 20 0 Bemek Pb Cd Zn Cu Ni 3. ábra. Iszapminták átlagos nehézfém koncentrációi Annak érdekében, hogy összehasonlíthatóvá váljanak az egyes mintavételi pontok az összes nehézfém-terheltséget figyelembe, számítást végeztünk az egyes elemkoncentrációkra vonatkozóan a következő módon: Isz = (Ex/ Emax) * 100, ahol I s z: szennyezettségi index E x: elem koncentrációja adott pontban E ma x: elem mért maximum koncentrációja. A szennyezettségi indexszel (I s z) megállapítható az egyes mintavételi pontok nehézfém terheltsége oly módon, hogy az adott elem összes pontban mért maximum értékéhez (ezt tekintve 100 %-nak) viszonyítva határozzuk meg az adott pontban mért koncentráció részarányát. A 4. ábrán látható, hogy a Saséri (11 - 14) holtágrészen arányosan nagyobb minden elem koncentrációja, mint az Atkái holtágban (15-118), ebből következően az össz-szennyezettség is lényegesen magasabb értéket mutat az 1 1 - 14 mintákkal reprezentált hullámtéri holtág szakaszon. Az Atkai-holtág üledékmintáiban vizsgáltuk a felvehető fémek arányát az összes nehézfém-tartalomhoz képest. A vizsgált fémek közül az ólom és a réz bizonyult a legmobilisabbnak. Az összes mintavételi pontot figyelembe véve a felvehető nehézfémek aránya az ólom esetében 70 %, a réz 47 %, a kadmium 32 %, a cink 12 %, a nikkel pedig 9 %-a az összes nikkel-tartalomnak. Az 5. ábrán a mobilizálható fémek arányát ábrázoltuk ólom és a réz tekintetében mintavételi pontonként. Az első négy oszlopcsoport (11-14) mutatja a hullámtéri holtág-részt, míg a mentett oldali eredményeket a 15-118 oszlopok ábrázolják. Az ólom előfordulást vizsgálva megállapítható, hogy az összes ólom-koncentráción belül igen magas a mobilizálható ólom hányad. Egy mintavételi pont vizsgálati eredményétől (17) eltekintve a felvehető ólom-tartalom aránya minden mintavételi helyen meghaladja az 50 %-ot, a 14 mintavételi pontban átlépi a 90%-ot. Látható továbbá, hogy a felvehető ólom-tartalom valamivel magasabb a hullámtéri holtág üledékében, mint a mentett oldali részeken, bár a mentett oldali szakasz is tartalmaz kiugróan magas értékeket. A mobilizálható réz-tartalmat vizsgálva kijelenthető, hogy a Saséri holtágban alacsonyabb a felvehető réz-tartalom, mint a mentett oldali területek iszapjában. A négy mentett oldali üledék mintát elemezve megállapíthatjuk, hogy azoknak átlagos felvehető réz-tartalma 34 %, míg a mentett oldali mobilizálható réz-tartalom 50 %. E fordított arány más vizsgált elemek esetén nem mutatkozott.
