Hidrológiai Közlöny 2011 (91. évfolyam)

5. szám - Juhász József: A mezőgazdaság jövőbeni vízhasználata

12 A mezőgazdaság jövőbeni vízhasználata Juhász József 1148. Budapest, Felsőbüki Nagy Pál u. 4. Kivonat: A korszerű mezőgazdasági termeléshez szükséges műszaki előkészítő munkálatok a meglévő fő-müvek figyelembevételével is éveket vesznek igénybe. Minél később kezdünk a munkálatokhoz anál később tudunk Európában a termelt áruinkkal megjelenni. Nem mi vagyunk az egyetlenek, akik az európai piac meghódításáért harcba szállunk. Minél később indulunk, annál telítettebb lesz a piac. Lehet, hogy már nem tudunk benne helyet szorítani magunknak. Ez pedig a hazai mezőgazdaság és a magyar vidék tönkremenetelét jelenti, mezőgazdaság, vízhasználat Kulcsszavak: A tájban a vízfolyás esztétikai és biológiai értékén túl, az árvizei elleni védekezés mellett értelmes táj gazdálkodás (környezetgazdálkodás) esetén felmerül a vízfolyások és tavak célszerű hasznosítása is. A hasznosításnak öt nagy csoportját ismeijük: - a víz tömegének, mint vízi élettérnek a biztosítása és hasznosítása, - a termelés során keletkező szennyvíz elhelyezése. - a víztömeg hasznosítása kommunális, ipari és mezőgazdasági célra, - a folyó, tó hasznosítása vízi-szállításra, - a víz energiájának hasznosítása. Ezek közül most a víz mezőgazdasági hasznosításával foglalkozom. 1. A mezőgazdaság és a víz A szokásos növények szántóföldi termeléséhez szükséges vízmennyiség a múlt század első felében még átlagos, vagy annál nedvesebb esztendőkben a helyben lehullott csapadékból még a belvízlevezetés ellenére is lényegében rendelkezésre állt. A gond az volt, hogy a csapadék nem a növények igényeihez igazodva hullik, hanem attól sokszor lényegesen eltérő ütemben. Emiatt a mély területeken összegyűlik a többlet vízmennyiség, ami az adott területek termelésének jelentős kárát okozták. Az ideiglenes többletet - a belvizet és külvizet az Alföldön - belvízcsatornákban elvezették a vízfolyásokba, ahová azok ez időben rendszerint magas vízállása miatt géppel kell beemelni. A belvízi időszak elmúltával, a nyári szárazság során a korábban elvezetett vízre szükség lett volna. így, ha biztosan jó termést kívántak betakarítani öntözni kellett a területet, amihez ugyancsak egy másik csatornarendszer és újabb energia kellett a víz eljuttatás biztosítására. Öntözés nélkül csak annyi termést lehetett betakarítani, amenynyit a tenyészidőszak csapadéka lehetővé tett. A kiszámíthatatlan termés-eredmények a mezőgazdaság rentabilitását egyre gyakrabban kérdőjelezik meg. A belvíz-elvezetés költségét mindmáig az állam valahogy lenyelte. Az öntözés költségét azonban a gazdák nem tudják a jelenlegi külterjes termelés árába beépíteni. így hazánkban az öntözés területe a mezőgazdaságilag művelt területnek csak néhány százalékában jelenik meg, annak ellenére, hogy az Alföldön a száraz években a növények vízhiánya a termés nagymértékű csökkenéséhez vezetett. A belvíz-elvezetés és az öntözés kettős költségének elkerülése érdekében megpróbálkoztak az önálló belvíz- és öntöző-csatornák "összevonásával". Sajnos, a megoldás műszakilag nem vált be teljesen, és a költségek sem csökkentek eléggé. Az ötvenes évek elején, a mezőgazdaság kolhozosításával, a termelés növelése érdekében, a rizs monokultúra erőltetése mellett az öntözés fejlesztése is központi kérdés lett. A magyar Alföld öntözése érdekében 1948-1954 között megépítették a Tiszalöki Vízlépcsőt, mely az öntözővíz gravitációs szolgáltatása mellett a hajózást és az energiatermelést is szolgálja. Bár ennek a műnek első gondolata már az 1863. évi hatalmas szárazság után felmerült, csak 1954-ben készült el. Ez a mű a Tisza sokoldalú hasznosításának egyik építménye. Elkészült a vizet a területre szállító Keleti- és Nyugati főcsatorna is. A 60 m

3/s víz szállítására alkalmas Keleti főcsatorna belvízi hajózásra is alkalmas volna, ha karban tartanánk. A mezőgazdasággal foglalkozó népek már több ezer éve megállapították, hogy ahol a csapadék nem volt elegendő a megfelelő terméseredmények biztosítására, ott a többlet vizet kellett valahogy biztosítani. Volt, ahol a szomszédos folyó árvizét használták vízpótlásul az ártérben, és volt, ahol öntöztek. Az éghajlati viszonyok ingadozása és az intenzívebbé váló termelés igénye a termelési időszakban a növények igénye szerinti vízpótlást egyre parancsolóbbá tettre. Növelte a termelés biztonság igényét a kultúrnövények mind hasznosabb, de egyre igényesebb fajtáinak nemesítése. A növénytermelés és az állattenyésztés mindig a haszonelven működött, ezért a fejlesztési versenyt soha nem kerülte ki. A fejlesztéssel a mezőgazdasági vízhasznosítás is kénytelen volt lépést tartani a világon. A mezőgazdasági vízhasznosítás Magyarországon igen alacsony szinten áll. Ez nem kis részben szerencsés mikroklímánk, a megalkuvó természetünk, és a külteijes gazdálkodásnak az eredménye. A napfolt-tevékenység 11-12 éves kis periódusa az éghajlat alakításában nálunk is működik. A négy-öt csapadékos évet hat-hét száraz év (ínséges év) követi A csapadékos években az árvízzel, belvízzel küzdöttünk, a száraz években a terméshiány, benne az abrak hiánya miatt az állatok kényszervágása, sőt pusztulása volt a gond. Az Alföldön a száraz évek rávilágítottak a csapadékhiány hatalmas problémájára, és mindenki meg is fogadta az öntözés bevezetését. Az 1863. évi hatalmas aszály után megtervezték a tiszalöki duzzasztómüvet és a Keleti Főcsatornát. Az építéshez még hozzá sem lehetett kezdeni, amikor csapadékos esztendők következtek, s evvel „elfelejtettük" a régebbi katasztrofális aszályt. Hetvennégy évvel az első öntözési lendület után az 1937 -ben alapított Öntözésügyi Hivatal megtervezte a Tiszántúl öntözését, Trümmer Árpád irányításával. Ez a munka Mosonyi Emil vezetésével az ötvenes években lényegében meg is valósult. Megépült a Tiszalöki Vízlépcső, a Keleti és a Nyugati főcsatorna. A Hortobágy-Berettyó csatornán keresztül kapcsolat létesült a Tisza és a gyakran nagyon vízhiányos Körösök között. A 60 m

3/s víz szállítására méretezett Keleti Főcsatorna máig is csak néhány százalékos kihasználtságú. Megtervezték a Tisza csatornázását az öntözés, a hajózás és az árvízi biztonság növelése érdekében. A vízlépcsőkbe duzzasztómüvet, hajózsilipet és vízerőművet terveztek, a többcélúság érdekében. Ez a terv is torzó maradt.