Hidrológiai Közlöny 2011 (91. évfolyam)

5. szám - Nagy István: Vízgondok kezelése az Alföldön: talajvíz-gazdálkodás, rugalmas üzemrend

^AG^^^Vizgondol^ezelés^^Alföldör^ 11 2014. január 1. utáni évekre Értékelni kell a 2011, 2012 és 2013. és a korábbi évek tapasztalatait. Meg kell határozni a szolgáltató rendszerekkel szembeni, a finanszírozási lehetőségekkel összhangban lévő követelményeket, a szolgáltatás elvárt színvonalát. Ki kell dolgozni a rendszerek rugalmas üzemeltetésével, dinamikus szinten-tartásával, fejlesztésével kapcsolatos szakmai előírásokat és jogszabályokat. A gazdálkodókat oktatással, szaktanácsadással és kiadványokkal, pályázati lehetőségekkel kell segíteni a talajvízgazdálkodásra való átállás érdekében. Programot kell kidolgozni az elmúlt évtizedekben szántó müvelésbe vont rét-legelő és vízállásos területek célszerű hasznosítására és az átállás támogatására. Az Európai Unió 2014. utáni hét éves költségvetési tervének ismeretében - célszerűen azonos időszakra - ki kell alakítani a finanszírozási és a pályázati rendszert, továbbá a szakmai programokat. Új jogszabályokban kell meghatározni az állam, az önkormányzatok, a területhasznosítók feladatait, jogait, kötelezettségeit. El kell dönteni, hogy az állam mit finanszíroz, mit támogat a területhasználók az önkormányzatok, valamint a szolgáltató rendszerek esetében. Ennek és a megfogalmazott követelmények figyelembevételével kell kialakítani a feladat megosztást, szervezeti, üzemeltetési és ellenőrzési rendszert. Összefoglalás Az elmúlt két évszázadban az Alföld szélsőséges időjárása miatt különböző mértékű, esetenként pusztító aszályok és többletvizes (belvizes) időszakok nehezítették az itt gazdálkodók életét. Az éghajlat-változás hatására a szélsőséges helyzetek gyakoriságának növekedésére kell számítanunk az előrejelzések szerint. Az alföldi folyók árvizeinek szintje, gyakorisága és tartóssága folyamatosan növekszik, s ez tovább rontja helyzetünket. A vízhiányos és víztöbbletes időszakokkal egyaránt foglalkoznunk kell; nem külön-külön, - mint ahogy eddig általában tettük, - hanem együtt. A teendőket nem pár éves aszályos, vagy többletvizes időszak tapasztalatai alapján kell meghatározni, hanem 28 éves ciklusok értékelése után. 1964 előtt a többletvizes időszakok kezelésére kiépített rendszerekkel szabályozott vízelvezetést lehetett megvalósítani, azonban 1964 után a rendszereket szabályozási lehetőség nélküli vízelvezetésre építették ki. E rendszerek az Alföld alapinfrastruktúrájának részei. Megfelelő fenntartásuk és működtetésük, az általuk nyújtott szolgáltatás a gazdálkodóknak, a településeknek és az országnak közös érdeke. 1990 után a korábban üzemek kezelésében lévő és vízelvezetését szolgáló létesítmények többsége gazdátlanná, működésképtelenné vált. A társulati és vízügyi igazgatósági kezelésben található létesítmények kapacitása és üzembiztonsága a fenntartás elégtelensége és a korszerűsítések elzemekben 1960 és 1990 között felhalmozott, mezőgazdasági vízgazdálkodással kapcsolatos tudás és gyakorlati tapasztalat jelentős része elveszett. Leépültek a mezőgazdasági vízgazdálkodás szakmai fejlődését elősegítő tanszékek, műhelyek, a vízügyi oktatás, aminek egyenes következménye az egyre nagyobb szakember hiány. Az 1998 óta előállt többletvizes és vízhiányos helyzetek szükségessé teszik és indokolják az e kérdéskörrel való foglalkozást, a kialakult helyzet értékelését és a feladatok meghatározását. A feladatok meghatározásánál figyelembe kell venni az új tulajdonosi struktúrát, a terület hasznosításának utóbbi húsz évben kialakult rendszerét, az új technikai és tudományos eredményeket, a jövő igényeit. Azaz: meg kell határoznunk és el kell döntenünk, hogyan kívánjuk a jövőben kezelni az Alföld vízgondjait. Külön foglalkoztam a vízgazdálkodás egységeken belüli vízgondok kezelési lehetőségeivel, és külön az e területeket kiszolgáló vízgazdálkodási infrastruktúra (vízgazdálkodási szolgáltató rendszer) kérdéseivel. A vízgazdálkodási egység területén előforduló többletvizes és vízhiányos helyzetek 28 éves ciklusainak vizsgálatával, és az előidéző okok feltárásával lehet csak a szükséges beavatkozásokat megtervezni. A többlet vizek elvezetése helyett elsősorban annak talajba juttatását, a talajvízszint optimális szintre való emelését szükséges megvizsgálni. Másodsorban a területhasznosítás változtatását és a víz tározását kell elemezni. Az egyes területeken talajvíz-gazdálkodást, egyes esetekben talajvízszint szabályozást kell megvalósítani. Többlet vizek elvezetését végső megoldásként kell figyelembe venni! A talajvíz-gazdálkodás lehetővé teszi a vízhiányos időszakok számának és hosszának csökkentését. A várható (fizetőképes) vízigényt az egyes területek jövőbeni hasznosításának figyelembevételével lehet tervezni. A vízgazdálkodási egységek jövőképének kialakítása után meghatározhatók a szolgáltató rendszerekkel szembeni fizetőképes igények. A szolgáltató müvek korszerűsítésével lehetővé kell tenni a csatornák egyes szakaszain a vízszint szabályozását, meg kell teremteni a szabályozott vízelvezetést, továbbá az éven belül, valamint az évek között is változó igényekhez való rugalmas alkalmazkodás üzemeltetési feltételeit. A rendszereket úgy kell üzemeltetni, hogy elősegítsék a talajvízszint szabályozását, a felszín közeli vízkészletek növelését, a vizek tározását, a többlet- és káros vizek elvezetését. Az egyes területeken jelentkező fizetőképes vízigények teljesítésénél, - a felszíni vízkészleteken túl - figyelembe kell venni a felszín közeli vízkészleteket is. Köszönetnyilvánítás: Az anyag készítését konzultációs lehetőség biztosításával, tanácsaival és javaslataival segítette Orlóci István, Alföldi László, Ligetvári Ferenc, Derne Pál, Barabás Imre, és Tóth Tamás amit ezúttal is tisztelettel megköszönök. (A kézirat beérkezett: 2011. május 9-én) maradása miatt jelentősen lecsökkent. A mezőgazdasági üNAGY ISTVÁN dr., 1967-2004 a KÖTIVIZIG dolgozója, 1976-86 igazgatóhelyettes főmérnöke, 1986-2004 igazgatója. Részt vett a kiskörei létesítmények üzemeltetési és hasznosítási rendszerének kialakításában és fejlesztésében. Módszert dolgozott ki műszaki doktori értekezésében belvízrendszerek üzemeltetésének, fenntartásának és méretezésének továbbfejlesztésére, amit különösen az ezredforduló nagy belvízvédekezéseinél és a belvízrendszerek gazdaságos fejlesztésénél hasznosíthatott. Irányította a most múlt évszázad Közép-Tisza vidéki legnagyobb árvíz-, belvíz- és vízminőség védekezéseit. Kezdeményezte a Vásárhelyi-terv jelen kiegészítését, kidolgozva koncepcióját, irányítva annak szakmai megalapozó munkáit. Management of water problems in the Hungarian Plain: ground waters Nagy, I.