Hidrológiai Közlöny 2011 (91. évfolyam)

5. szám - Nagy István: Vízgondok kezelése az Alföldön: talajvíz-gazdálkodás, rugalmas üzemrend

NAGY^^ízgondo^ezelés^^Alfoldöi^ 9 A fenntartási munkák hosszabb távon jól tervezhetők. Akkor lehet azokat jól szervezni és legkisebb költséggel megvalósítani, ha a finanszírozás hosszú távon garantált, és hosszú távú szerződés keretében az üzemeltetők, vállalkozók arra felkészülhetnek, és azt évenként el is végezik. Az évenként elvégzendő legfontosabb munkák: gaztalanítás; sás, nád megtelepedése esetén vegyszeres gyomirtás; helyi vízfolyási akadályok eltávolítása; átereszek tisztán tartása; szivattyútelepek, műtárgyak üzemképességének fenntartása. Szolgáltató művek fejlesztése Kapacitás-fej lesztés: Egy öblözeten belüli szolgáltató rendszer 28-56 éves üzemeltetési ciklusának és az öblözeten belül kialakult helyzetek értékelésének alapján bizonyítható, hogy ha egyre nagyobb kapacitást építünk ki, annak kihasználtsága egy nagyság fölött rohamosan csökken, majd eléri a nullát. Ha egy rendszeren belül a területet hasznosítók a többlet vizet a talajban tározzák, azt a talajvíz optimális szintre-emelésére hasznosítják, vagy folyamatosan elvezetik, és nem hagyják az egymást követő csapadékfrontokból kialakuló többletvizeket összegyűlni, akkor a szolgáltató rendszerekkel szembeni kapacitás igény lényegesen lecsökken. A kritikus többletvizes helyzetek esetében mindig vizsgálni kell a művek állapotát és azok üzemeltetését. Rugalmas üzemeltetési rend alkalmazásával jelentősen lehet csökkenteni a kapacitás igényt, mint azt a Tisza-tó körüli automatikus és rugalmas üzemü belvízrendszerek több mint 30 éves adatai bizonyítják. Mielőtt egy rendszer kapacitását növelnénk, előbb felújítással állítsuk vissza tervezett kapacitását, a rendszert üzemeltessük rugalmas üzemrendben és értékeljük a kialakult helyzetet. A rendszerek tervezett kapacitásának és jelenlegi helyzetének ismeretében - egyes kivételes helyzetektől eltekintve - a következő években kapacitás-fejlesztést nem szabad végrehajtani, kapacitásfejlesztési moratóriumot kell hirdetni. A jövőbeni a kapacitás fejlesztések mértékének meghatározását a korábban ismertetett elvek figyelembevételével új alapokra kell helyezni. Szolgáltató művek dinamikus szinten-tartása: Dinamikus szinten-tartáson a szolgáltató rendszerek tervezett-, vagy az új igényekhez igazodó, annál kisebb kapacitásának megőrzését, valamint olyan fejlesztéseket értek, amelyek biztosítják az igények rugalmas kielégítésének lehetőségét, a fenntartási és üzemeltetési költségek csökkentését, az előírt üzemrend betartását, ezzel elősegítve a célszerű vízgazdálkodás folytatását. E fejlesztések között kiemelkedő fontossága van a szivattyútelepek automatizálásának (távirányítás, távellenőrzés), a rugalmas üzemrend alkalmazási feltételei megteremtésének, ezen belül a vízszint- szabályozási lehetőség megvalósításának. A vízhiányok kezelése, a felszín közeli rétegek vízkészletének hasznosítása a vízigények kielégítésére Felszín közeli vízkészleten a felszín alatt 80, maximum 100 m-rel a térszínről közvetlenül táplált rétegekben tárolt és kitermelhető vízmennyiséget értek. E rétegek kapcsolatban vannak a talajvízzel, a felhagyott folyómedrekkel. Az itt található vízadó rétegekre egyszerű technikával olcsó kutakat lehet telepíteni, e rétegekből kommunális vízellátásra ritkán termelnek ki vizet. A vízgazdálkodási egységen belüli talajvíz-gazdálkodás elősegíti a vízhiányos időszakok hosszának csökkentését és növeli a felhasználható felszín közeli vízkészletet. A csatornák rugalmas üzemrendje szintén növeli a felszín közeli vízkészletet. Az Alföld jelentős területein e rétegekben megfelelő minőségű és mennyiségű, öntözésre, valamint jóléti célra alkalmas vízkészlet áll rendelkezésre. Ennek hasznosítását a jelenlegi jogszabályok az ésszerű szabályozás helyett erősen korlátozzák. Az Alföldön található zöldség-, virág,- és gyümölcs kertészetek, valamint kertes családi házak lakói engedéllyel, vagy a nélkül telepített (százezret meghaladó számú) kúttal ezt a készletet hasznosítják. Felszín közeli vízkészlet hasznosítása elősegítheti a talajvízszint kedvező alakulását is, amennyiben annak pótlása biztosított a folyókból, csatornákból, halastavakból, stb.. A felszín közeli vízkészletek öntözési célú hasznosításánál követelmény a víztakarékos megoldások alkalmazása. A felhasználási célok között a jóléti, a kertészeti és az intenzív hasznosítású területeknek kell elsőbbséget biztosítani, egy célszerűen kialakított ellenőrzőrendszer egyidejű működtetésével. A hasznosított területek jelentős részén - megfelelő vízminőség esetén - a felszín közeli vízkészletből lehet a vízpótlást legolcsóbban megvalósítani, ezért e vízkészletek hasznosításának felhasználóbarát szabályozása sürgető feladat. A rendelkezésre álló felszíni vízkészleteinket elsősorban a talajvíz szintjének optimális szintre emelésére és a nagy tömeget produkáló, nagy vízigényű mezőgazdasági kultúrák vízellátására célszerű hasznosítani. Javaslat a fontosabb célokra, feladatokra és a finanszírozásra 2013. december 31.-ig terjedő időre 2011-13 közötti évek javasolt legfontosabb céljai: 1. A szakember állomány megőrzése, fejlesztése. 2. Szolgáltató rendszerek működőképességének fenntartása. 3. Szolgáltató rendszerek működési költségeinek csökkentése. 4. A 2014-2019-ig teijedő tervezési időszak előkészítése. Javaslat a terület hasznosítók, önkormányzatok és szolgáltatók közötti feladat megosztásra és finanszírozásra: Területek hasznosítói: A vízgazdálkodási egységen belüli vízgondok kezelése teljes egészében a hasznosítók feladata legyen. Az állam munkájukat a vízgazdálkodás oktatásával, szakmai kiadványokkal, szaktanácsadással segítse, fejlesztéseiket pályázati úton támogassa. Az állam a térségi és az országos érdekeknek megfelelő területhasznosítást programokkal és támogatással segítse elő. Az állam segítse elő egy célszerű biztosítási rendszer működést. Önkormányzatok Az államnak maximálisan tartózkodni kell attól, hogy az önkormányzatok belterületén lévő, csapadékvizeket, belvizet elvezető és tározó, valamint talajvízszintet szabályozó létesítményeknek tulajdonosa, kezelője, vagy üzemeltetője legyen. Az önkormányzatoknak kell a felsorolt létesítmények tulajdonosának lennie. A jövőben is önkormányzati feladat legyen fejlesztésük, fenntartásuk és üzemeltetésük, amelyek végrehajtását - érdekeinek megfelelően - szakcégekre bízhat. Az önkormányzatok tulajdonában lévő külterületi belvízelvezető létesítmények (volt üzemi csatornák) kerüljenek lehetőleg a társulatok tulajdonába, vagy széleskörű tulajdonosijogosítványokkal kezelésükbe.