Hidrológiai Közlöny 2011 (91. évfolyam)

1. szám - Tamás Margit–Farsang Andrea–Vavar Áron: Az Alsó-Tisza vidéki és a Hármas-Körös menti holtágak környezeti-állapot vizsgálata iszapmiőségi mutatók alapján

27 Az Alsó-Tisza vidéki és a Hármas-Körös völgyi holtágak környezeti-állapot vizsgálata iszapminőségi mutatók alapján Tamás Margit - Farsang Andrea - Vavra Áron Szegedi Tudományegyetem. Természeti Földrajzi és Geoinformatikai Tanszék, 6722. Szeged, Egyetem u. 2. Kivonat: A Magyarországon, különösen a Dél-Alföldön található folyók árterei különleges táji, ökológiai és természeti értékeket képviselnek. A folyók minőségére és az árterek állapotára is történtek vizsgálatok, különösen nagy figyelem fordult ezekre a területekre a 2000. évi ciánszennyezés következtében. Kevés adatot találunk azonban az ártereken is előforduló holtágak állapotára vonatkozóan. A holtágak olyan különleges vízi ökoszisztémák, melyekre különös figyelmet kell fordítanunk ahhoz, hogy a dinamikus folyóvízi rendszerben megóvhassuk azok épségét. Kutatásunk céljaként tüztük ki, hogy mind az Alsó-Tisza vidéki, mind pedig a Hármas -Körös menti holtágak állapotát felmérjük úgy, hogy megvizsgáljuk a holtágak üledékeinek minőségét, különös tekintettel azok nehézfém-tartalmára. Összesen hat holtágból vettünk mintát, valamint további hét holtágról gyűjtöttünk iszapminőségre vonatkozó adatokat, majd ezen adatok alapján értékeltük a holtágak környezeti állapotát. A laborvizsgálati eredményekből következtettünk a holtágak jelen környezeti terheltségére, a különböző holtág típusok közötti különbözőségekre, s a Tisza és a Körös menti holtágak közötti eltérésekre. Kulcsszavak:holtág, üledék, nehézfém-tartalom, Tisza, Hármas-Körös 1.0. Bevezetés Napjainkban egyre fontosabb kérdés környezetünk védelme, különleges tájaink megőrzése, valamint az esetlegesen - már - leromlott állapotú területek megóvása a további pusztulástól. Magyarország természeti értékekben gazdag terület, de környezetünk állapota gyakran nem felel meg elvárásainknak. A dél-alföldi holt-medrek valamint az ártéri területek igen kiemelkedő értékeket képviselnek, nemcsak tájképi, ökológiai vagy a belföldi turizmus szempontjából, hanem természetvédelmi szempontból is. Az utóbbi évtizedig a holtágakra irányuló vizsgálatok elsősorban a holtágak számba vételére és azok különböző szempontok szerinti csoportosítására irányultak. A legátfogóbb ilyen jellegű munka a Magyarország holtágai c. kiadvány (Pálfai /., 2001). E kötet a 4 hektáros, vagy annál nagyobb kiterjedésű holtágakat veszi számba, összesen 237-et. A szerkesztő a kiadványban a holt medreket többek között feliszapoltságuk mértéke szerint is értékeli. A holtágak iszapjának vizsgálata több szempontból is fontos. Nem csak azért, mert az üledék mennyisége és minősége indikátora a holtág minőségének, hanem mert az iszapvizsgálati adatok olyan információkat adnak a holtágak állapotáról, amelyből következtethetünk hosszabb távú folyamatokra, esetlegesen a holtág állapotának romlására. Szemben a holtágak vízminőségi mutatóival, melyek akár évszakosan is változhatnak a főfolyóból származó vízutánpótlás mértékének és minőségének megfelelően, az iszapminőségi mutatók tükrözik a holtágak „múltjában" bekövetkezett változásokat, valamint az üledékek minőségi vizsgálatából következtethetünk a holtágak térbeli elhelyezkedéséből adódó különbözőségekre. Ahhoz, hogy a holtágak iszapjának minőségét értékeljük, érdemes számba vennünk a főfolyók üledékének vizsgálati adatait. Az egyik első tiszai üledékekre irányuló vizsgálatot 1979-ben végezte Fügedi F. -Fekete E. (1980). Ezzel közel egy időben a Győri Zs.-Végvári P. (1981) kezdett vizsgálatokat, a Tiszán és mellékfolyóin mérték az üledék fizikai és kémiai tulajdonságait. Waijandt, J.-Bancsi I. (1989) a Tisza vizének és üledékének Zn-, Cu-, Cd-, Hg-tartalmára vonatkozó vizsgálatokat végzett. Hum L.-Matschullaí J. (2002) a Tisza 1999/2000-es őszi-téli állapotát vizsgálta, részletekbe menően a Tisza Zagyva torkolat alatti szakaszával foglalkoztak. Fleit E. -Lakatos Gy. (2002) tiszai és szamosi üledékek nehézfém-tartalmát vizsgálták a 2000. évi cián-szenynyezés után. A folyók iszapjának vizsgálata mellett találhatunk adatokat az ártéri területek üledékének minőségére vonatkozóan is. Szabó Sz. - Posta J. (2008), valamint Szabó Sz. et al. (2008) részletesen vizsgálták a Felső-Tisza mentén található Boroszlókerti Holt-Tisza menti ártéri üledéket. Alapi KGyőri Z. (2003) a 2000. évi szennyező hullám levonulása után vizsgálják a Felső-Tisza menti területek - Tivadar és Gergelyiugornya térségéből - származó ártéri talajok szenynyező-anyag tartalmát. Bird G. et al (2003) a Tisza 828 km hosszúságú szakaszának meder-üledékét vizsgálja szekvenciális feltárás módszerével. Sándor A.-Kiss T. (2006) a Közép- és Alsó-Tisza árterének talajain végeztek vizsgálatokat az üledék felhalmozódás mértékére, valamint a szemcseösszetétel és a nehézfém-tartalom kapcsolatának feltárása érdekében. A Hármas-Köröst illetően sem a folyó üledékére, sem pedig az ártéri talajok minőségére vonatkozóan nem találunk irodalmi adatokat. Látható, hogy a folyók és az árterek állapotának felmérése - a Tiszára vonatkozóan legalábbis - kisebb-nagyobb részben megtörtént. Hiányosak azonban a rendelkezésre álló adatok az Alsó-Tisza menti árterek talajainak minőségét illetően, valamint a holtágak állapotára, azok üledékének minőségére vonatkozóan. Kutatásunk célja az, hogy a tiszai és a Körös menti holtágak állapotának minősítése érdekében felmérjük a holtmedrekben található szennyező anyagok akkumulációjának mértékét, és ebből következtessünk azok környezeti állapotára. Vizsgálataink során törekedtünk arra, hogy a mentett oldali és a hullámtéri holtágakat elkülönítve kezeljük, hiszen e két morotva-típus mind fejlődésében, mind az őket érő hatásokban nagymértékben különbözik. 2.0. A vizsgálati terület bemutatása Az Alsó-Tisza vidéki vizsgálati területen 12 nagyobb holtág található, melyek közül az 1. ábrán megnevezettekről - azaz a Csongrádi-, Mártélyi-, Körtvélyesi-, Nagyfaiholt-Tiszáról, az Újszegedi Holt-Marosról - adatokat gyűjtöttünk a korábbi állapotfelmérésekből, rehabilitációt előkészítő vizsgálatokból (Farsang A., 2003, 2004, 2006). Az Atkai-holtág mintázását jelen vizsgálat céljából végeztük el. Az Atkai-holtág az 1862-es tiszai szabályozásokkor, a 83. számú átvágásnál a folyó jobb partján keletkezett. A gátépítések következtében szakadt ketté az egykori kanyarulat, melynek egyik része a mentett oldalra, míg egy másik - kisebb - része a hullámtérre került. Az előbbi az Atkái Holt-Tisza, az utóbbi pedig az úgynevezett Sasér. Az Atkái Holt-Tisza területe 83 ha, víztérfogata 2,9 millió m

3, a holtág átlagos szélessége 122 m, a meder hossza 6,8 km, átlagos mélysége 3,5 m. A holtág medrének feliszapoltsága előrehaladott, vízi növényzettel való benőttsége csekély (Pálfai /., 2001). A Saséri holtág, területe 10 ha, víztérfogata 300 ezer m\ szélessége 103 m, a meder hossza nem éri el az 1 km-t, átlagos vízmélysége 1 m körüli. A meder feliszapolt-