Hidrológiai Közlöny 2011 (91. évfolyam)

5. szám - Nagy István: Vízgondok kezelése az Alföldön: talajvíz-gazdálkodás, rugalmas üzemrend

4 HIDROLÓGIAI KÖZLÖNY 2011. 91. ÉVF. 5. SZ. szántott rétegben, ill. az alatta lévő talajban megvalósuló vízmozgást. Felszíni vízmozgás: A csapadékból (hóolvadásből) származó víz a talaj felszínére jutva részben a felszínen tározódik, részben a talajba szivárog. Amennyiben a felszín nem vízszintes, a felszínen maradó víz oldalirányban elmozdul és felszíni elöntést vízfoltokat - hoz létre, vagy az elvezető rendszerbe jut. Az ilyen jellegű mozgás a csapadéktevékenység alatt, és az azt követő egy-két órán belül megtörténik. A mélyebb területeken tározódó víz rendszerint betömöríti, kolmatálja a felső talajréteget, ezzel lecsökkentve a talajba való szivárgás ütemét, elősegítve a vízfoltok tartós megmaradását. A talaj minőségétől és a terepviszonyoktól függően a vízfoltokban lévő víz egy része beszivárog a talajba, míg a maradék rész elpárolog. A vízfoltok között vízmozgás alakulhat ki a talajon keresztül, a felszínen, illetve mindkét módon. A felszín alatti vizek mozgása: A talaj felszínén átszivárgó víz a talajban tározódik (szabadföldi vízkapacitás), és lefelé szivárogva emelheti a talajvíz szintjét. A talajba bejutott víz egy része a talaj rétegeződésétől és a rétegek dőlés szögétől függően oldalirányban elmozdulhat. A leggyakoribb és legnagyobb volumenű oldalirányú mozgás a szántott réteg alján fordul elő (az eketalp-hatás ezt különösen elősegíti). A szántott rétegben mozgó víz a mélyebb területeken túlnedvesedést, illetve felszínre jutva felszíni elöntést okozhat. E folyamat magyarázza azt, hogy a csapadék megszűnése után sokszor napokig gyarapszik a felszíni elöntések száma és területe. (Tapasztalataim szerint a vízfoltok többsége - „eketalp vízfoltok" az előbb leírt folyamat eredményeként jön létre, ami jól megfigyelhető azokon a területeken, ahol a szántóföldhöz 30-40 cm-rel alacsonyabb szinten lévő szikes legelő csatlakozik. A nagyobb csapadék hatására a legelőn azonnal pár cm mély vízfoltok keletkeznek. A szántott területről - az eketalp által kialakított felületen - oldalirányban áramló vizek miatt pár nap múlva akár 10-20 cm mély összefüggő vízborítások lesznek.) A vízelvezető rendszer elemeibe (a bajusz csatornáktól az üzemi és társulati csatornákon át a főmüvekig) víz csak a felszínen mozogva a csapadék-tevékenység alatt, ill. az azt követő egy-két napig jut. Ekkor lehet a legnagyobb elvezetési hozamokat elérni. A közvetlen felszíni vízmozgás megszűnése után az elvezethető vízhozam alacsonyabb szintre csökken, mert a vízfoltokból a víz csak talajon keresztül tud az elvezető rendszerbe jutni. Az elvezethető víz a vízfoltok és a talaj kiürülésének ütemében csökken, majd megszűnik. Tapasztalatom szerint a Közép-Tisza vidékén összességében több víz jut legalább egyszer a talajon keresztül mozogva a csatornarendszerbe, mint csak a felszínen mozogva. Ezért is fontos, hogy többletvizes időszakokban a lehető legalacsonyabb vízszintet tartsuk a vízelvezető rendszerben, hogy ki tudjon alakulni a talajon keresztüli vízmozgás. (Korábban a barázdák, a táblák vízelvezető csatornáiként funkcionáltak, elég volt a barázdákat az elvezető rendszerbe bekötni, kevesebb bajusz-csatornát kellett kialakítani. A váltva forgató ekék használatával a barázdák száma lényegesen lecsökkent, így ha a táblán belüli vízfoltokból vizet akarunk gyorsan elvezetni, ki kell húzni a bajusz-csatornákat.) Az Alföldön a talajok vízzel kapcsolatos jellemzői mind vízszintes, mind függőleges irányban rendkívül változékonyak. Vízszintes irányban sokszor métereken belül is változhatnak a fúrási szelvények jellemzői. Függőleges irányban jellemző, hogy a különböző vízvezető képességű rétegek váltogatják egymást. A rétegek rendszerint nem vízszintesek és nem követik a felszínt, helyenként a felszín közelébe, vagy akár a felszínre is kifutnak. Különböző területeken az egyes rétegekbe bejutó víz nemcsak függőleges, hanem oldalirányú mozgást is végezhet. A felszín közelébe, vagy a felszínre kifutó jó vízvezető képességű rétegből a talajvíz a felszínre törhet (föld áija). (A jelenség jól megfigyelhető a vízfoltok befagyásakor. Azokon a helyeken, ahol a víz feljut a felszínre, a jéggel borított vízfoltokon belül jégmentes területek alakulnak ki.) Megkülönböztethetünk olyan területeket, ahol csak lefelé irányuló, illetve olyanokat, ahol lefelé és felfelé irányuló vízmozgás is lehetséges. Többletvíz keletkezési szempontból azok a területek vannak a legkedvezőtlenebb helyzetben, ahová az egyik irányból felfelé áramló talajvizek érkeznek, míg a másik irányból a folyók magas vízállása miatt a töltések alatt áramlik a víz. Következtetés A többletvíz kialakulásában szerepet játszó főbb okok és tényezők, a területre jutó csapadékvíz jellemző mozgásmódjainak elemzése egyértelműen bizonyítja, hogy a terület felszínén és a talajban lejátszódó folyamatokat leíró képletek megoldásához ismernünk kellene a terület minden pontjára és minden időben a jellemző paramétereket. Ezeket azonban vagy nem tudjuk előállítani, vagy az adat előállítását nem tudjuk finanszírozni. Minden ilyen célú számítás egy feltételezett szituáció nagyon nagyvonalú közelítése. Ezért nem vezettek eddig eredményre a különböző elméleti számítások, modellezési kísérletek. Nyugodtan állíthatjuk, hogy a jövőben sem fognak. Az Alföldön a többletvizek modellezéssel történő számítása a tudományos kísérletek kategóriájába tartozik. Járható útnak az egyes területeken ténylegesen kialakult helyzetek értékelését tartom, amelyet a folyamatosan mérő és regisztráló műszerek telepítése és a távérzékelés jelentősen elősegíthet. Ezért van nagyon nagy jelentősége a ténylegesen kialakult helyzetek dokumentálásának, értékelésének, a tapasztalatok feljegyzésének. Az adott területre vonatkozó tudatosan felépített megfigyelési, mérési, értékelési és dokumentációs rendszer - reális feltételek mellett - olyan adatokat és információkat biztosíthat, melyek segítségével, a terület vízgazdálkodásával kapcsolatos döntések kellő mértékben megalapozhatóak és a döntések lehetséges hibái jelentősen csökkenthetők. A többletvíz kialakulásának vizsgálata Az okok vizsgálatánál először a külső okokat kell számba venni. A külső okok ismeretében eldönthető, hogy az okok megszüntetése milyen módon lehetséges, s mennyibe kerül annak megvalósítása és üzemeltetése; célszerü-e kivitelezni, vagy tudomásul véve igazodni kell az adottságokhoz. (Például: ha az árvízvédelmi töltés alatt átszivárgó viz, rendszeresen okoz többletvizet, lehet dönteni a talajvízszint szabályozó rendszer kiépítése és üzemeltetése mellett, vagy a területet olyan kultúrákkal hasznosítani, amelyeknek kedvező a magas talajvízszint. Szolnok térségében a Tisza vízszintje háromszor hosszabb ideig és négyszer többször van a jellemző terepszint fölött, mint 120 évvel ezelőtt, változatlanul növekvő tendenciát mutatva.) Igen fontos tisztázni, hogy a „földárja" jelenséggel kell-e számolni, és hogy az adott területre a szántott rétegen keresztül jut-e víz, s mennyi.