Hidrológiai Közlöny 2011 (91. évfolyam)

5. szám - Nagy István: Vízgondok kezelése az Alföldön: talajvíz-gazdálkodás, rugalmas üzemrend

NAGY I.: Vizgondok kezelése az Alföldön 5 A belső okok vizsgálatánál fontos, hogy a talajvízszint alakulását ismerjük. Amennyiben a talajvízszint az opti­mális érték alatt helyezkedik el, először azon beavatko­zási változatokat kell számba venni, amelyek a többlet­víznek a talaj mélyebb rétegeibe jutását elősegítik, a ta­lajvízszintet az optimális szint felé emelik. Mielőtt a vízel­vezetés lehetőségét mérlegelnénk, a területhasznosítás változtatási lehetőségét is értékelni kell. Tapasztalataim szerint a szántott területeken (az utóbbi 30 évben felszántott rét-legelő területek kivételével), ha nincs külső ok a gyakor­latban előforduló többletvizes helyzetek többségében a ta­lajvízszint az optimális szint alatt volt. Ha a talajvízszint az optimális felett van, és azt nem kül­ső tényező okozza, először a hasznosítás változtatását cél­szerű vizsgálni, majd a talajvízszintet szabályzó és vízelve­zető rendszer kiépítésének és működtetésének lehetőségét, célszerűségét. A 28 év többletvizes időszakainak értékelése alapján egy adott területre meghatározható, hogy milyen okok, milyen nagyságú és jellegű csapadékok az év melyik időszakában, milyen hasznosítás mellett idéztek elő többletvizet. Megha­tározható, hogy egyes esetekben milyen intézkedésekkel le­hetett volna a többletvizet hasznosítani, illetve elvezetni, mielőtt káros vízzé vált volna. Számításokat lehet végezni, hogy milyen beavatkozások lettek volna célszerűek, illetve milyen hasznosítás mellett lehetett volna jobb eredményt elérni. Az előbbiek figyelem­bevételével közelítően kiszámítható, vagy becsülhető, hogy hány többletvizes időszakban mennyi vizet kellett volna el­vezetni, vagy tározóba juttatni. A jövőben tervezett haszno­sítás, technológia, a várható külső körülmények, stb. figye­lembevételével, kidolgozható, megtervezhető - előbb tanul­mánytervi szinten - a többletvíz kezelésének célszerű mód­szere, a vízelvezető szolgáltatói rendszerrel szemben tá­masztandó igény. Vízhiányos időszakok értékelése A 28 év adatainak vizsgálata alapján meg kell határozni, hogy mely évek milyen időszakában, milyen hasznosítás mellett volt vízhiány és mekkora. Ennek ismeretében vizs­gálni kell, hogy egy-egy vízhiány más hasznosítás mellett e­lőállt-e volna, milyen hasznosítás mellett lehetett volna a te­rülethasználati célt jobban elérni. Vizsgálni kell továbbá, hogy egy-egy vízhiányos időszakot megelőző többletvizes időszak víztöbbletének elvezetése helyett, annak talajba juttatása - az optimális talajvíz szintjéig - milyen mér­tékben csökkentené a vízhiányt. Meg kell határozni, hogy az egyes esetekben milyen nagyságú vízpótlással lehetett volna kedvezőbb eredményt elérni. A leírt vizsgálatokat értékelve megállapítható, hogy a múltban mennyi és milyen mértékű vízpótlás lett volna cél­szerű, és milyen területhasználat változtatások mérlegelen­dők. A jövőben tervezett hasznosítás, technológia, stb. figye­lembevételével kidolgozható, megtervezhető - előbb tanul­mányterv szinten - a vízhiányos helyzetek célszerű kezelé­sének módja, a vízpótlási igény. Víztöbbletes és vízhiányos időszakok együttes értéke­lése A vízhiányos és víztöbbletes időszakok célszerű kezelé­sére kidolgozott javaslatokat együttesen is vizsgálni kell. Ez alapján szükséges meghatározni a terület művelésének, használatának jövőbeni módját, az eddigi művelési techno­lógiában és a terület hasznosításában szükséges változtatá­sokat; majd meghatározni a víztöbbletek és vízhiányok ke­zelését, a vízelvezető, illetve vízpótló létesítmények célsze­rű kapacitását, valamint a vízelvezető és vízpótló rendszer megvalósítását és üzemeltetését. A vízgazdálkodási egység vízgondjainak csökkentését célzó programok tervezésénél figyelembe veendő szem­pontok; Célszerű részletesen vizsgálni a víztöbbletet előidéző külső okok várható változásait, prognosztizálni azok mérté­két, és a talajvízszint várható alakulását. A várható talajvíz­szint figyelembevételével értékelni a különböző hasznosítá­sok esetén lehetséges eredményeket, beleértve a művelési mód változtatását is. A tervezett hasznosítási célt az előzőekben ismertetett vizsgálatok, és a jövőben várható további változások figye­lembevételével kell kijelölni. A tervezett hasznosítási cél is­meretében lehet meghatározni a talajvíz optimális szintjét. A tervezett beavatkozások és a művelési technológia se­gítse elő, hogy a talajvízszint az optimális közelében he­lyezkedjen el. Vagyis talajvíz-gazdálkodást tervezzünk és valósítsunk meg. Amennyiben a jellemző talajvízszint az optimális alatt helyezkedik el, mérlegelni kell a csapadék minél nagyobb hányadának talajba juttatását az optimális talajvízszintig, ill. megvizsgálni a talajvízszint emelésének lehetőségét. A ren­delkezésre álló eszközök széles választékával rendelkezünk, pl.: a szántás mélységének kedvező megválasztása, a mély­lazítás, mikro simítózás, vízszintes és függőleges drénezés, talajjavítás, stb. Vizsgálni kell a párolgás csökkentésének lehetőségét is. Optimálisnál magasabb talajvízszint előfordulása esetén célszerű áttekinteni a talajvízszint szabályozásának lehető­ségét (A Kiskörei tározó mentén, illetve Hollandia jelentős területein ezt valósították meg). Fontos, hogy meghatároz­zuk az elviselhető maximális szintet, az ennek biztosításá­hoz szükséges feltételeket (pl. gyümölcsös esetében, mege­lőzendő annak kipusztulása). Arra kell törekedni, hogy a többletviz elvezetését és a vízpótlást (talajvíz dúsítását, talajvízszint emelését) lehető­leg ugyanazon létesítményekkel lehessen megoldani, ezek­nek az igényeknek megfelelő szabályozó műtárgyakat kell elhelyezni (amely a legegyszerűbb betétpallós műtárgytól, redőnyös tiltón keresztül az automatikus és távvezérelt mű­tárgyig terjedhet). Ezzel biztosítani lehet, hogy a területről víz csak akkor folyjék el, ha azt a hasznosító akaija; és a vízvételezés is döntésének megfelelően valósuljon meg. Feladat az is, hogy a szolgáltató rendszer kritikus üzemálla­potában a területen a víz visszatartható legyen. Amennyiben a vízgazdálkodási egység vízelvezetése szivattyúsán valósul meg, fontos, hogy a szivattyúk üzemeltetése a szélsőséges helyzetekben is minél nagyobb tartományban automatikus módon valósulhasson meg. Ez biztosítja a hasznosítási cél változása esetén is az igények kielégítésének lehetőségét. Csak olyan létesítményeket tervezzünk és valósítsunk meg, amelyek üzemeltetését, évenkénti karbantartását, fenntartását és vagyonvédelmét biztosítani tudjuk. Szolgáltató rendszerek üzemeltetése, fenntartása és fejlesztése Történelmi visszatekintés Az 1874. évi XI. törvénycikk a belvizek elvezetése körü­li eljárással kapcsolatosan a következőket írja elő: - „A vizek természetes folyását megváltoztatni, belvize­ket más területén átvezetni csak engedéllyel lehet.

Next

/
Thumbnails
Contents