Hidrológiai Közlöny 2011 (91. évfolyam)

5. szám - Nagy István: Vízgondok kezelése az Alföldön: talajvíz-gazdálkodás, rugalmas üzemrend

2 HIDROLÓGIAI KÖZLÖNY 2011. 91. ÉVF. 5. SZ. Kiinduló feltételek: Egy terület vízgondjainak meghatározásához 28 éves időszakot, vagy ennek többszörösét kell vizsgálni. (A belvizekről, a csapadékról rendelkezésre álló adatsorok vizsgálata alapján 28-29 éves ciklusok figyelhetők meg. Árvizek esetében hasonló eredményre jutott Károlyi Zoltán. 10-15 éves időszak vizsgálata tapasztalataim szerint, téves eredményre vezet.) Minden évben vizsgálni kell, hogy a területet milyen kultúrával, céllal hasznosították, hogy voltak-e vízhiányos és víztöbbletes időszakok; s ha igen, akkor meg kell keresni azok okait, valamint elemezni kell az okok megelőzésének, kezelésének lehetőségeit. A hasznosított területen belüli vízproblémák kezelésének kérdésétől, a területen belüli létesítmények üzemeltetésétől, külön vizsgálom a vízgondok megoldásához igénybe vehető szolgáltató rendszereket, és azok üzemeltetését. Feltételezem, hogy a területre jutó vízzel - a jogszabályokkal és engedélyekkel összhangban - a terület hasznosítója gazdálkodik, ő dönti el, hogy mikor kíván területéről vizet elvezetni, illetve vizet vételezni; s a területen belüli vízgazdálkodási rendszert ennek megfelelően alakította ki, illetve lehet azt kialakítani. A szolgáltató müvek üzemeltetői a területet használók egyeztetett érdekeinek megfelelően és az ő jóváhagyásukkal kialakított rend szerint végzik munkájukat (az eredeti társulati elvek alapján). Az így kialakított rendet az egyes területhasználók tudomásul veszik, ahhoz alkalmazkodnak. A vizsgálat szempontjából közömbös, hogy a szolgáltató rendszereket hányan és kik üzemeltetik, kik a tulajdonosok. Feltételezem, hogy munkájukat valamennyien a kialakított rend szerint a területhasznosítók érdekeinek figyelembevételével végzik. Az időszerű feladatokat meghatározó vizsgálat alapelve: A vízelvezető rendszerek - kevés kivételtől eltekintve - több mint 28 évvel ezelőtt épültek ki, a kapcsolódó területeket művelik, hasznosítják, tehát működő rendszert tudunk vizsgálni és értékelni. Ma már egy működő rendszer vízgondjait kell megoldani, egy működő rendszert kell korszerűsíteni. Ehhez első lépésként értékelni kell az elmúlt 28 év tapasztalatait. 60-150 évvel ezelőtt egy új rendszert kellett kialakítani, a területeket müvelés alá kellett vonni, ki kellett alakítani a rendszerek működtetési szisztémáját, módját stb., tehát más feltételekből kellett kiindulni. A kialakult vízhiányos és víztöbbletes helyzetek értékelésénél meghatározó szerepe van annak, hogy hogyan alakult a talajvízszint, illetve a talaj vízállapota az optimálishoz képest. Feltételezem továbbá, hogy ismert a vizsgált területen a talaj rétegeződése, a talajt jellemző főbb paraméterek, a terület homogenitása, továbbá a vizsgált időszakban a területhasznosítás célja és művelésének módja. Minden esetben a ténylegesen kialakult helyzetet kell értékelni. (Utas példával élve, nem elméleti számítással határozom meg egy adott útszakasz, csomópont várható gépkocsi forgalmát - autók számából, autósok szokásainak ismeretéből, életszínvonalból, munkahelyek ismeretéből, stb.-, hanem a tényleges forgalmat számolom a jellemző időpontokban és prognosztizálom a jövőt). Vízgazdálkodási egység vízgondjainak kezelése Víztöbbletes időszakok vizsgálata Egy adott területen - a tényleges hasznosítástól függően - víztöbbletet idézhet elő a területre hulló csapadék, továbbá területen belüli és kívüli ok,- vagy okok, valamint az előbbiek kombinációja. Külterületi vízgazdálkodási egységen belüli lehetséges okok; - Ha a talajvízszint az optimális alatt helyezkedik el: - A csapadék intenzitása nagyobb, mint a beszivárgási intenzitás, ezért a csapadék egy része a felszínen tározódik, és/vagy oldalirányban mozog (pl. zivatarok, felhőszakadás esetében). - A talaj felső rétege be van tömörítve, tömörödve, ezért a csapadék nem, vagy csak korlátozottan tud beszivárogni; a víz egy része így a felszínen tározódik, és/vagy oldalirányban elmozdul. - A talaj (nedves) felső rétege fagyott, a csapadék nem tud beszivárogni. - A szántott réteg alatt kialakult az eketalphatás, kvázi vízzáró réteg. A csapadéktól a szántott réteg túl telítődik, a szántott rétegben a mikro domborzati viszonyoktól függően megindul a víz oldalirányú mozgása, a mélyebb részeken megjelennek a túlnedvesedett területek, felszíni vízfoltok. - A szántott réteg alatt vízzáró, vagy kis vízáteresztő képességgel rendelkező talaj van, a szántott réteg csapadékkal való telítődése után a mikro domborzati viszonyoktól függően megindul a víz oldalirányú mozgása a szántott rétegben, a mélyebb részeken megjelennek a túlnevesített területek, felszíni vízfoltok. - Ha a talajvízszint az optimális felett helyezkedik el: - Az optimális talajvízszint alatti esetben ismertetett változatok gyorsabban következnek be, a termőréteg túlnedvesedését, illetve a felszínen elöntést okozva. - A talajvízszint felszínig emelkedésével a talaj kétfázisúvá válik, a területre jutó csapadék a felszínen tározódik. Külterületi vízgazdálkodási egységen kívüli lehetséges okok; Talajvízszintet emelő okok: - A magasabb területekről (szomszédos vízgazdálkodási egység területéről) a talajban áramló víz megemeli a talajvíz szintjét az optimális szint, vagy a felszín fölé; a termőréteg túlnedvesedését, illetve felszíni elöntést okozva (fold áija). - A folyók magas vízszintje, a magas vízszintü öntözőcsatornák a talajvízszintet az optimális szint fölé emelik, lecsökkentve a talaj tározó kapacitását, vagy túlnedvesítik a termőréteget, esetenként felszín fölé emelve a talajvízszintet, s ezzel felszíni elöntést okoznak (szivárgó és fakadó vizek az árvízvédelmi töltések és magas vezetésű öntöző csatornák mentén). - A belvíz-elvezető csatornákban lévő magas vízszint a környező területeken az optimális szint fölé emeli a talajvízszintet, ezzel lecsökkenti a talaj tározó kapacitását, vagy túlnedvesíti a termőréteget (csatornákból a talajon keresztül kifelé áramlik a víz). - A vízgazdálkodási egység közelében olyan tevékenységet folytatnak, amely károsan megemeli a talajvíz szintjét az egység területén belül is (pl. rizstelep, halastó, hígtrágya tározó, stb.). Többlet vizet okozó felszíni, vagy a szántott rétegben megvalósuló vízmozgások: - A belvíz elvezető csatornákból a víz kifelé folyik, felszíni elöntést okozva. - A környező magasabb területekről (szomszédos vízgazdálkodási egység területéről) a felszínen lefolyó víz elöntést, többletvizet okoz.