Hidrológiai Közlöny 2011 (91. évfolyam)

4. szám - Boromisza Zsombor: Tájhasználati, tájökológiai szempontok a Velencei-tó parti sávjának értékelésére

21 Táj használati, tájökológiai szempontok a Velencei-tó parti sávjának értékelésére Boromisza Zsombor BCE Tájvédelmi és Táj rehabilitációs Tanszék), 1118, Budapest, Villányi út 35-43. (zsombor.boromisza@uni-corvinus.hu) Kivonat: A tópartok optimális tájhasznosításának és további tájhasználati konfliktusok megelőzésének alapja a tájsáv speciális tulajdonságait figyelembe vevő, a part állapotát egyértelműen jellemző vizsgálati-értékelési módszer kidolgozása. Mivel az állóvizek parti sávja számos, ökológiai és társadalmi szempontból meghatározó funkciót lát el, a tópartok értékelési módszerének meghatározása során összetett szempontrendszer kialakítására van szükség. A kutatás során áttekintettem a Velencei-tó parti sávjának változási tendenciáit, illetve a parti sávok vizsgálatának, értékelésének, tervezésének hazai és nemzetközi gyakorlatát. Ezekre az eredményekre alapozva a meghatározott értékelési szempontok elsősorban a parti sáv terhelésének - terhelhetőségének, puffer-képességének, „érzékenységének és értékességének", rehabilitációra alkalmasságának meghatározására irányulnak; illetve az eltérő tájrendezési, szabályozási, kezelési feladatokat jelentő part-típusok lehatárolását szolgálják. Kulcsszavak: állóvíz, parti sáv, tájértékelés, tájtervezés, Velencei-tó. Bevezetés Az állóvizek parti sávjára vonatkozó kutatások jelentőségét egyrészt a táj sávok által betöltött számos funkció (biofilter funkció, fajkészlet megőrző funkció, élőhely, ökológiai hálózati elem, üdülési-turisztikai célpont és vonzástényező stb.) indokolja. Másrészt, a parti sávok számos társadalmi érdek metszéspontjában állnak, a fokozott hasznosítási igények sok esetben a fentiekben említett funkciókat korlátozhatják, megszűntethetik, pl. vízszint-szabályozás, part- és mederszabályozás, a parti sáv beépítése következményeként. A témakör jelentőségét mutatja, hogy számos, országos szintű terv is nevesít állóvizek partjához kapcsolódó feladatokat: Nemzeti Éghajlat-változási Stratégia, Duna-vízgyűjtő magyarországi részének vízgyűjtő-gazdálkodási terve, Nemzeti Környezetvédelmi Program (2009-2014). A fentiekben említett folyamatok jelenleg is dinamikusan változó egyensúlya aktuálissá teszi Magyarország egyik legnagyobb, elsődlegesen üdülési hasznosítású állóvizére, a Velencei-tóra irányuló kutatási, tervezési folyamatokat. A Velencei-tó parti sávjában koncentrálódó igények, tájhasználati konfliktusok, környezeti problémák, természeti és táji értékek megfelelő kezeléséhez a táj sáv tudományosan megalapozott értékelési, tervezési módszereinek kidolgozása szükséges. A tópartok speciális tulajdonságait jól tükröző táj értékelési folyamat során komplex szemlélettel, tájökológiai és tájhasználati szempontok együttes figyelembe vételével határozható meg a parti sáv állapota, illetve határolhatók le a tájrendezési, kezelési, szabályozási szempontból eltérő-jellegü part-típusok. A kutatás további célja az állóvizek parti sávjának tervezési elveit meghatározni. Anyag és módszerek A kutatás elsődleges módszere az irodalomkutatás volt, amelynek során feltártam a parti sávok funkcióira, veszélyeztető tényezőire, tervezési gyakorlatára vonatkozó hazai és nemzetközi forrásokat. Áttekintettem a Velencei-tóhoz kapcsolódó ökológiai, vízminőségi kutatásokat, továbbá a tó környékének területi tervezési előzményeit. Kiemelten foglalkoztam a tószabályozási folyamatokhoz készült vízügyi tervdokumentációkkal. Történeti térképek és korábbi tervek segítségével áttekintettem a parti sáv állapotában végbement változásokat az elmúlt 50 év távlatában. A parti sáv jelenlegi állapotának vizsgálatát légi-fotók, topográfiai térképek elemzésével, és terepi felmérésekkel végeztem el. Eredmények A kutatás első fázisában áttekintettem a parti sávokra vonatkozó hazai és nemzetközi szakirodalmat. Ennek során feldolgoztam a parti sáv funkcióira, veszélyeztető tényezőire vonatkozó forrásokat, illetve a vizsgálati, értékelési, tervezési módszereket. A parti sávokhoz kapcsolódó források között egyaránt jelen vannak tudományos kutatások, felmérések, tervek, szabályozási módszerek. A tájépítészeti gyakorlat szempontjából is meghatározóak Sebestyén (1963) és Felföldy (1981) kutatásai, amelyek a parti sávok ökológiai jelentőségét fogalmazták meg, illetve átmeneti jellegű élőhelyként, táj sávként értelmezték a partot. Szintén a parti sáv ökológiai szemléletű vizsgálatára mutat példát Lakatos és munkatársainak (2009) Balaton parti övéhez kapcsolódó munkája. A hazai szabályozási gyakorlatban a parti sáv, mint a vízügyi szakigazgatási feladatok ellátására szolgáló 3-10m-es területsáv jelenik meg (21/2006. Korm.rend.). A hazai tópart vizsgálati, értékelési módszerek közül legjelentősebbek a balatoni vízpart-rehabilitációs tanulmánytervek (283/2002. Korm. rend.), de a Kiskörei-víztározóhoz (A Kiskörei-tározó víztereinek és partjainak környezet-használati terve és szabályzata 1998) és a Velencei-tóhoz (VÁTI 2001) kapcsolódóan is készültek a parti sávra koncentráló tervek. A nemzetközi kutatásokban a parti sáv fejlesztésének ökológiai hatásait feltáró vizsgálatok (Engel-Pederson 1998, Ostendorp et al. 2004) mellett kiemelkednek a tópartok állapotának értékelésére vonatkozó források. Az Egyesült Államokban több évtizedes hagyományai vannak az állóvizek felmérésének, ezek közül is érdemes kiemelni az állóvizek ökológiai állapotának, rekreációs célú hasznosítottságának hasznosíthatóságának megismerésére irányuló „nemzeti tófelmérési programot" (USEPA 2007), illetve a Minnesota állóvizeire kidolgozott „érzékeny tópart azonosítási módszert" (MDNR 2009). Egyes kutatások az érvényben lévő tervezési, szabályozási folyamatokhoz kapcsolódnak. A Massachusetts! Egyetem kutatása során a rendelkezésre álló adatbázisok, korábbi kutatások eredményeit összegezve hasonlította össze a hatályos szabályozás által kijelölt puffersávot, illetve a parthoz kötődő állatfajok tényleges élőhelyi igényeit, migrációjukat a szárazföld irányába (Boyd 2001); Leduc megyében parti puffersáv meghatározási módszert dolgoztak ki (White 2010). Szintén tervezési eszköz az Ontario állóvizeire kidolgozott „tópart-terhelhetőségi vizsgálat" (MNR 2007). Németországban a Bodeni-tóhoz kapcsolódóan számos kutatás, terv készült, a konstanzi kutató-csoport a parti sáv veszélyeztető tényezőit, jelenlegi állapotát a táj sáv védelmi és rehabilitációs lehetőségeinek figyelembe vételével dolgozta fel (Ostendorp 2004). A kutatás következő fázisában áttekintettem a Velenceitóhoz kapcsolódó kutatási, tervezési előzményeket. Megállapítottam, hogy a tóhoz kapcsolódó első jelentősebb tudományos kutatások a két világháború (Sédi 1936) között indultak meg. Az 1960-70-es évektől a tó üdülési hasznosítására irányuló nagyszabású beavatkozásokhoz számos tudo-