Hidrológiai Közlöny 2011 (91. évfolyam)

4. szám - Boromisza Zsombor: Tájhasználati, tájökológiai szempontok a Velencei-tó parti sávjának értékelésére

22 HIDROLÓGIAI KÖZLÖNY 2011. 91. ÉVF. 4. SZ. mányos kutatás született, többek között a tó vízrajzi adottságaira (Szilágyi-Baranyi 1972), élővilágára, vízminőségére (Tóth 1970) vonatkozóan. A megindult tervezési folyamatok elsősorban a hasznosítási igényeket szolgálták, jellemzően műszaki-gazdasági szemléletet tükröztek (KDTVZIG 1974, Andorkó 1978). Az 1980-as évektől már jóval nagyobb hangsúlyt kaptak az ökológia, tájvédelmi szempontok a tervekben, illetve a korábbi beavatkozások felülvizsgálatai során (Csima et al. 1996, Szilágyi et al. 1989, Tombách 1993, Víz-Inter 1995). A Budapesti Corvinus Egyetem Tájvédelmi és Táj rehabilitációs Tanszékén a Velencei-tóhoz kapcsolódó kutatás az elmúlt években elsősorban a parti sáv vizsgálatára és értékelésére irányult (Boromisza-Csima 2008, Boromisza 2009). A Víz Keretirányelv teljesítése, hazai alkalmazása érdekében újabb ökológiai kutatások indultak meg a tóhoz kapcsolódóan (Pomogyi 2005). A mintaterület kutatása során megállapítottam, hogy a parti sáv természetes állapotának megváltozását a tó vízszint-szabályozása indította el. A hasznosítási érdekek miatt minimálisra redukált vízszint-ingadozás következtében a parti sáv számos, alapvető jellemzőjét elveszítette, az élővilág életfeltételei alapvetően módosultak, ezáltal biodiverzitása is csökkent. A közvetlen vízparti sáv természeti adottságai hasonlóvá váltak a távolabb eső szárazföldi területekhez, ami többek között a beépítéseknek is utat adott. A fenti folyamat számos problémát vethet fel vízkészlet-gazdálkodási, természetvédelmi, halgazdálkodási és üdülési szempontból egyaránt. Az ezt követő tószabályozási folyamatok (mederkotrás, parti területek feltöltése, partvédőmüvek kiépítése) következtében megváltozott a part vonalvezetése, tájképi jellege, hullámzásnak kitettsége, elérhetősége-megközelíthetősége, a parti nádasok aránya jelentősen lecsökkent. A parti területek beépítésével jelentős kommunális szennyezőforrások jelentek meg puffer-funkciót ellátó természetközeli területek helyén, az állóvíz öntisztuló képessége romlott, nyitottabbá vált a külső terhelésekkel, szennyezésekkel szemben, számos parti-partközeli élőhely szűnt meg (Tombách 1993, Tóth 1970). Számos, vázolt folyamat esetében megfigyelhető ok a megfelelő szabályozási rendszer hiánya. Ez egyaránt értelmezhető a nem kellőképpen koordinált tóhasználati, parthasználati tevékenységekre (pl. egymást is zavaró turisztikai formák), és a fenntartási kötelezettségekre. A helyi építési szabályozás jellemzően nem veszi figyelembe a parti sávok jellegzetességeit, nem képes kellően differenciáltan kezelni különböző megjelenési formáit, az eltérő part-típusokat. Számos esetben jelent további veszélyeztető tényezőt a parti sávok nem megfelelő kezelése - fenntartása. A fenntartási folyamatok során jelentkező problémák oka ugyanakkor sok esetben a korábbi beavatkozások következtében alakul ki, pl. a Velencei-tó esetében a feltöltött parti területek nem megfelelő vízelvezetése, roskadása, partvédőmüvek romló műszaki állapota, csónakkikötők feliszapolódása (Víz-Inter 1995). A fenti problémák jelentős részének ugyanakkor alapvető oka, a parti sáv állapotát befolyásoló társadalmi réteg (lakosság, gazdálkodók, hatóságok) környezet-tudatosságának hiánya, a parti sáv funkcióihoz, jelentőségéhez, megfelelő kezeléséhez kapcsolódó kevés ismeret; a használat - környezeti állapot - életminőség összefüggései nem tudatosultak kellően az emberekben (Boromisza 2009). A táj alakulás-történet, táj használati konfliktusok és témakörre vonatkozó kutatások alapozták meg a Velencei-tó parti sáv értékelési módszertanát. A kutatás jelenlegi fázisában Sukoró és Velence közigazgatási területére eső partszakaszon hat szempont alapján készült vizsgálat és értékelés: partvédelem jellege; vízben található, mocsári növényzettel borított sáv szélessége; szárazföldön található növényzet jellege; aktuális terület-felhasználás; feltöltéssel érintett partszakaszok; partszakasz elérhetősége. A fenti szempontok szerint 44, tájhasználati, ökológiai, tájképi szempontból eltérő jellegű partszakaszt határoltam le. A legmeghatározóbb típus a „merőleges vasbeton partvédő mű - 0-0,8m széles vízben található, mocsári növényzettel borított sáv - gyepes part - zöldterület terület-felhasználás - szabad elérhetőség - feltöltött terület" kombináció (1. ábra). Szintén gyakori, és térben jól elhatárolható típust jelent a „rézsűs kőburkolatú part - 0,86m széles mocsári növényzet - gyepes part - zöldterület terület-felhasználás - szabad elérhetőség - feltöltésen" kombináció (2. ábra). Ez jellemző csónakkikötők környezetére, illetve Velence közigazgatási területén más szituációkban is megfigyelhető. Nagyobb, összefüggő egységet képeznek a „természetközeli part - 6-20m széles vízben található, mocsári növényzet - különleges terület - szabad elérhetőség - feltöltött területen" területegységek is, amelyek a sukorói partszakasz nyugati felén koncentrálódnak. A további típusok elsősorban Velencén igen mozaikosan, kis szakaszokra szakadva jelennek meg. Ez a fajta szabdaltság a mocsári növényzet változatosságára vezethető vissza. Figyelemre méltó, hogy az igen változatos elrendeződésben megjelenő, jelentősen különböző ökológiai jelentőségű partszakaszokat a településrendezési tervek szabályozási kategóriái csak igen kis mértékben képesek követni. Az eredmények értékelése A kutatás eddigi eredményei alapján megállapítható, hogy az értékelési módszer a készítés céljától, az állóvíz típusától (pl. víztározók, holtágak, bányatavak), táji-természeti adottságaitól (partmorfológia, használat, állvíz nagysága stb.) jelentős mértékben függ. A Velencei-tó esetében a partszabályozás során kialakult, feltöltött területen elhelyezkedő, művi partvédelemmel rendelkező partszakaszok dominanciája határozza meg az értékelés módszerét. Számos nemzetközi példához hasonlóan jelen kutatás esetében is meghatározó a terepi helyszínelés, adatgyüjtés, ami a parti sávra vonatkozó információ hiányt jelzi. A feltárt tájhasználati konfliktusok összetettsége igazolja, hogy a parti sáv tudományosan megalapozott tervezéséhez a tájértékelést komplex módon, tájökológiai és tájhasználati szempontok együttes figyelembe vételével kell elvégezni. A kutatás jelenlegi fázisában elhatárolt partszakaszok igen nagy változatosságot mutatnak egyedi jellemzőik, gyakoriságuk, területi kiterjedésük és térbeli eloszlásuk tekintetében egyaránt. A további kuta-