Hidrológiai Közlöny 2011 (91. évfolyam)
4. szám - Pék Éva: A magyar vidék vízgazdálkodásra alapozott fejlesztésének konfliktusai
12 HIDROLÓGIAI KÖZLÖNY 2011. 91. ÉVF. 4. SZ. re az Igazgatóság adattárából, valamint az intézmény tevékenységéhez fűződő társaságok segítéségével. A primer adatgyűjtéshez a módszer kiválasztásában segítségemre volt FÓNAI-KERÜLŐ-TAKÁCS: „Bevezetés az alkalmazott kutatásmódszertanba" című könyve, amely könyv kifejezetten a szakdolgozók számára készült, a kutatási módszerek megismerésében és a kutatási eredmények elemzésében, az adatok feldolgozásában mankót jelentett számomra. Mivel a kérdőívem tartalmaz önkitöltéses részeket, a kimaradt válaszok feldolgozása pedig félreértésekhez vezethetett volna, úgy döntöttem, hogy a kérdőívet kiegészítem személyes interjúkkal. A segítségemre lévő érintettekkel közösen a kérdőív kitöltésével egy időben megbeszélést is tartottunk. A témám meghatározása során világossá vált, hogy többszintű információszerzésre lesz szükségem az érintett felektől. A kérdőívem kitér a megkérdezettek általános adataira, külön témaként kérdéseket tettem fel a bevontak és a vízgazdálkodás kapcsolatáról, hogy átfogó képet alkothassunk a vízgazdálkodás társadalmi megítéléséről, emellett külön részként kérdeztem rá a konkrét tározó megépítésével kapcsolatos véleményekre. A megkérdezett 15 fő véleménye nem nyúlt reprezentatív mintát egy statisztika felállítására. Dolgozatomnak nem az a célja, hogy kategorizálja a válasz alapján az egyes csoportok véleményét, hanem hogy minél szélesebb körtől, minél több szempontból vizsgálhassam meg a vízgazdálkodásról kialakult véleményeket és azok okát. Az adatgyűjtés után általános helyzetképet szeretnék alkotni a magyar vízgazdálkodás és vidék kapcsolatáról, olyan vidékfejlesztési problémákra rámutatva, ami az elmúlt időkben gyakran csírájába fojtották el az újító elképzeléseket. Emellett tényfeltárásként következtetést szeretnék leszűrni, hogy melyek azok a vízgazdálkodásbeli problémák, amelyek kihatnak a vidék fejlődésére. Az összegyűjtött adatok, információk, szakirodalom és saját tudásom segítségével problémafát kívánok felállítani, hogy bemutassam az általam végzett kutatási munkákat. A dolgozat végén következtetéssel és javaslattal zárom le a munkám eredményeit. 4.2. Értékelés, a projekt megvalósításának akadályai, a vidékfejlesztés és vízgazdálkodás konszenzusának hiánya 4.2.1. A projekt érintettjeinek általános adatai A fentiekben már említést tettem arról a meghatározó négy csoportról, amely tagjainak összefogó véleménye képet ad az általunk felvázolt problémáról. A vésztározó területén élők, gazdálkodók részéről megkérdezettek a gazdák képviseletében szólaltak meg. Maguk is a földtulajdonosok, saját földdel rendelkeznek, valamint mezőgazdasági tevékenységet végeznek. Támogatásukat a tározó megépítésével kapcsolatban a kezdeti folyamatoktól megvonták. Elmondásuk alapján a tározó tervezésében és előkészítésében semmilyen formában nem vettek részt. A 2003-ban indult projekt ismertetése olyannyira nem keltette fel a figyelmüket, és annyira erőtlen megmozdulásnak tűnt, hogy a problémával senki nem foglalkozott akkor. Amikor a tározó megvalósítása szóba került, mindannyian összefogtak és határozott tiltakozással próbáltak ellenszegülni, ami esetenként majdnem tettlegességig fajult. A támogatásukat semmi esetre sem kívánják megadni. A felmérés kritikus pontja volt számomra, amikor kibontakozott a tény, hogy a tározó megépítése az állami vezetőség részéről is megosztja a véleményeket. A helyben lévő polgármesterek és hivatali képviselők véleménye is eltérő ezzel a kérdéssel kapcsolatban. A nyár végén az országgyűlésen elhangzott Szamos-Krasznai tározóról szóló interpelláció után megkerestem az érintett parlamenti képviselő urat, aki szívesen állt rendelkezésemre, és segített a későbbiekben is. Segítségével a kapcsolatfelvételem a helyiekkel megtörténhetett. Rendelkezésemre és szabad használatra bocsátotta az eddig elhangzott vélemény-nyilvánítások összességét. Elsődleges szempont részéről a helyiek képviselete, mindenkinek kijáró jogi orvoslat, főleg ha saját otthonukat és biztonságérzetüket érzik veszélyeztetve a lakosok. A vízügyi szakemberek csoportját illetően különböző vízgazdálkodási szervezetekkel kapcsolatban álló szakembereket kérdeztem a tározó megépítésével kapcsolatban. A vélemények itt is megosztottak, azonban konszenzusos megállapodással vagy anélkül, egyetértettek abban, hogy a tározónak meg kell épülnie. Külső megfigyelők, akik érdeklődtek a tározó ügye iránt és objektívan foglalkoznak vele, szintén szükségesnek látták a tározót, azonban ők inkább az alternatív megoldások híveivé váltak, szerintük mindenképp konszenzus szükséges, hogy sikeres legyen a vállalkozás. 4.2.2. Az érintettek véleménye a Szamos-Kraszna közi tározó projektről Meglepő volt számomra, hogy a Szamos-Kraszna közi tározókról feltett kérdések némelyikére szinte kivétel nélkül egybehangzó választ kaptam, viszont egyéb kérdésekre teljesen eltérő hozzáállást tanúsítottak a kérdőívet kitöltők. A VTT-vel és célprogramjaival kapcsolatban legtöbben az árvízvédelem és belvízvédelmet jelölték meg, mint leghangsúlyosabb célt. Megdöbbentő volt, hogy a helyi lakosokat nem értesítették arról, hogy komplex vidékfejlesztési programmal állunk szemben. Ők csak az árvízvédelmet ismerték mint hozadékot, ugyanis az egyéb fejezetek, mint infrastruktúra-fejlesztés vagy mezőgazdasági modernizálás, nem kaptak publicitást, illetve későbbiekben helyet sem kaptak a projekt megvalósításában. A képviselő által elmondottak alapján valóban multifunkcionális tervet mertek elképzelni a VTT elindításakor, azonban a későbbiekben az egyes célprogramok kikerültek külön pályázati és támogatási rendszerekbe, nem képezték már szerves részét az árvízvédelmi programnak Megpróbáltam utánajárni az oknak, miszerint ha adott egy állami ígéret az érintettek részéről, vajon mi befolyásolhatja ilyen negatív irányba a kimenetelt? A terv előre haladtával a minisztériumok - köztük az akkori Földmüvelésügyi és Vidékfejlesztési Minisztérium is kihátráltak az elképzelésből, ennek a legvalószínűbb okai a pártpolitikai csatározások lehettek. Az 1998-2002 és a 2002-2010 közötti Kormány komoly nézeteltéréssel rendelkezett az ország fejlődési irányának meghatározásában. Az ellentét pedig addig vezetett, hogy az ilyen nagy méretű és jelentőségű programok is akár jelentős kárt szenvedtek, akár teljes mértékben meghiúsult a
