Hidrológiai Közlöny 2011 (91. évfolyam)

4. szám - Pék Éva: A magyar vidék vízgazdálkodásra alapozott fejlesztésének konfliktusai

13 megvalósításuk. A program nem kapott ezek után elég publicitást ahhoz, hogy tovább folytathassák, vagy akár szükségességét elfogadtassák. Ezért történhetett az is, hogy az alapvetően Tisza-Szamos közébe tervezett tározót az ottaniak kezdetektől elutasították, így esett a választás a közvetett vízapasztást eredményező SzamosKraszna közére. A terület gazdaságföldrajzi bemutatása során említettem, hogy milyen mértékben korlátozódik a tevékenységek köre pusztán a mezőgazdaságra, mégpedig a szántóföldi növénytermesztésre. A mezőgazdaságra vonatkozó kérdésekre egyöntetű válaszokat kaptam, miszerint a mezőgazdaság itt, akárcsak szinte az egész országban, támogatás nélkül nem fenntartható. A Szamos-Kraszna köz tőkeellátottsága sem nevezhető kielégítőnek, így egyértelmüen kijelenthető, hogy a jelen tevékenységek maguktól itt nem fenntarthatók, részben a belvizes jelleg hiúsítja meg a jövedelmező gazdálkodást, részben pedig a gyengébb minőségű földek gátolják a megfelelő terméshozamok elérését. A tájgazdálkodási formaváltásra utaló kérdésemre azonban az addig viszonylagos egyetértés megszűnt. A helyi lakosok szerint a gazdálkodások formaváltása nem kialakítható, mivel az ottaniak, pont a szegényes tőkeellátottság okából, a támogatásokra építik saját tevékenységüket így új támogatási rendszerek bevezetése nélkül nem képesek önállóan változtatni. Függetlenül attól, hogy javaslatok készültek a megfelelő környezetgazdálkodás kialakítására, érdekeltség még nem alakult ki. A vízügyi szakemberek, illetve külső megfigyelők azonban mind az új tevékenységek bevezetésében látják a kiutat a jelen szorongató helyzetéből. Legtöbben közülük megnevezték a kertészeti ágazat fejlesztését, legeltető állattartást illetve a halgazdaságok telepítését, mint lehetséges irányt. Eltérően alakultak a vélemények a tározó gazdaságra gyakorolt hatásáról is, hiszen maga a Szamos-Kraszna köz nem árvíz veszélyeztetett terület. A tározó közvetetten a Közép-, és Alsó-Tisza vidéken élők biztonságát növeli. Mivel a helyiek saját érdekeiket helyezik előtérbe, klasszikus példája jelenik meg a magán- és közérdek ellentétének. Ez a fajta konfliktus helyzet egyre inkább jellemző a magyar vidékre, a megoldás lehet az állami szerepvállalás kiszélesítése, megfelelő kompenzáció és kétoldalú megállapodások. Ezen kívül visszatérek a fontos kritériumunkra, hogy az érintettek körének pontos meghatározása és bevonása küszöbölheti ki a jövőben a köz- és magánérdek egymással szemben való helyezkedését. És alátámasztva az előző mondatot, utolsó kérdéseim az érintettek tájékozottságára vonatkoztak, és újra egyöntetű nemleges választ kaptam arra a kérdésre, hogy „megfelelőnek tartja-e az érintettek tájékoztatását a tározó-építéssel kapcsolatban? ".A. tájékoztatás nem történt meg, kétoldalú mulasztásként tudnám ezt értékelni a hallottak alapján, hiszen a kezdetekben szervezett fórumok kihagyásával a helyi lakosok mulasztottak. A megfelelő erejű propaganda hiánya, valamint a későbbiekben a közös egyeztetések elmaradása pedig az állam részéről tanúsított közömbös magatartásnak köszönhető. Fontos megemlítenünk erről a részről, hogy a tározó megépítésével kapcsolatos konfliktusok szerencsétlen módon újra egymással szembe helyezték a mezőgazdasággal és a vízgazdálkodással foglalkozó szakembereket függetlenül attól, hogy állami koordinációs hiba történt. A vízügyi szakemberek a tervezést felsőbb irányítás alatt kezdték, részükről csakis a szakmai tervek kidolgozása volt a feladat, mégis élesen szembe kerültek a helyi gazdákkal, tovább mélyítve az amúgy is ok nélkül kialakult ellentéteket egymás közt. Ahhoz, hogy ez elkerülhető legyen, szükséges felkelteni szélesebb társadalmi érdeklődést. Eltérő vélemények alakultak ki arról, hogy milyen módszerek lennének a leghatékonyabbak ennek érdekében, azonban a lakossági fórumokat szinte mindenki szükségesnek jelölte kérdőívemben. Ezen kívül a közös tervezési folyamat, valamint a tanfolyamok és tájékoztatók is hasonlóan 'szükséges' vagy 'hasznos' kategóriába kaptak besorolást. Érintettek véleménye a projekt népszerűsítésének leghasznosabb eszközeiről A 'szükséges* és 'hasznos' kategóriákat megjelöltek száma 3. ábra Saját készítés a Valójában a népszerűsítés eszköztára elég széles ahhoz, hogy kiválaszthassuk a legmegfelelőbb és kézenfekvőbb módszert, azonban gyakran ezek finanszírozási problémákba ütköznek. Épp ezért lenne szükséges minden projektre egyénileg megszabott marketing programokat kidolgozni, amelyek egy teljes körű tájékoztatást jelentenének, hogy minden érintett jól értesült legyen. Az állami szerepvállalásról szóló kérdés újból összhangba hozta a megkérdezetteket, miszerint az állami kérdőív adatai alapján szerepe ebben és az ehhez hasonló projektekben 'abszolút nem tisztázott' vagy 'általában tisztázott, mégsem tanúsít korrekt magatartást' kategóriák kapták a legtöbb jelölést. A következő fejezet során pontosabban kitérek erre a sajnálatos problémára, ami nemcsak az általunk elemzett Szamos-Kraszna közi tározó lehetséges kudarcát idézte elő, hanem az egész vízgazdálkodás témájára igen negatív hatású.