Hidrológiai Közlöny 2011 (91. évfolyam)

4. szám - Pék Éva: A magyar vidék vízgazdálkodásra alapozott fejlesztésének konfliktusai

8 HIDROLÓGIAI KÖZLÖNY 2011. 91. ÉVF. 4. SZ. pontjából nem a Szamos-Kraszna közét kell figyelembe vermünk, hanem komplett Tisza vízrendszerét, hiszen a Szamos-Kraszna árvízmentesítése már korábban megtörtént, nem beszélhetünk potenciális fenyegetettségről. Az árvízi tározó feladata a Tisza középső és alsó szakaszain levonuló árhullámok mérséklése lenne, ami jellemzően a hóolvadásből származó tavaszi, májusi és őszi hullámokat jelenti. A hozadék és a hordalék érintettjei tehát ebben az esetben nem azonosak. A projekt hatása legerősebben azokat érinti, akiknek az árvízi biztonsága növekedni fog. A teljes veszélyeztetett területen mintegy 1.450 ezer fő él, ebből a VTT tározói több mint 1 millió számára növelnék a biztonságot, de ha csak azokat a területeket vesszük figyelembe, ahol a vízszint-csökkentő hatás meghaladja a 40 cm-t, 200.000 emberrel számolhatunk mint kedvezményezett. Ezzel szemben a 7 közvetlenül érintett település (Kocsord, Tunyogmatolcs, Szamoskér, Szamosszeg, Nagydobos, Ópályi, Mátészalka) számára jelenthet kockázati tényezőt és változtatási kényszert a tározó megépítése, ez 31.000 ember lakóhelyének közvetlen befolyásolását eredményezi. Kockázatokkal miért szükséges mégis a projekt megvalósítása? Előzetes prognózisok szerint, ha az árhullám növekedésének üteme tartósan marad, akkor a 800-900 cm feletti vízszintek akár kétszer-háromszor tartósabban maradhatnak a KözépTiszán, mint az elmúlt évtizedekben (GERE, 2007), ez 200400 cm-rel magasabb, mint az mértékadó vízszintek. A VTT kidolgozása során megállapításra került 1,5 milliárd m

3 kivezetendő víztömeg, ami mintegy 1 m-es vízszintcsökkentést jelent. Ehhez mintegy 30 tározásra alkalmas hely került megvizsgálásra a tervezési folyamat során, ebből 11 tervezését folytatták tovább. A Felső-Tisza vidéken tervezett tározók száma 5-re szűkült az első ütem megvalósításának javaslatakor, majd 6-ra bővült ki a Beregi tározó tervével. A szóban forgó tározók együtt mindösszesen 60 cmes árapasztást képesek létrehozni. Ezek közül a SzamosKraszna közi tározó rendelkezne a legnagyobb térfogattal, mintegy 126 M m

3 (2. táblázat). 2. táblázat Egyes elgondolt tiszai árvíz-tározók Tározó Tározási szint A tározó térfogata (mBf) (Mm

3) Szamos-Kraszna 112,65 126,0 Cigánd- Tiszakarád 99,00 94,0 Hányi- Tiszasülyi 90,05 247,0 Nagykunsági 88,10 99,4 Jánd-Gulácsi (Beregi) 114,90 109 Tiszarqffi 89,74 97,0 Összes térfogat 663,4 3.4.2. Belvízvédelem A Szamos-Kraszna közi belvízrendszerről (43. számú belvízrendszer) összességében megállapítható, hogy a 20-30 cm magas kotus talajréteg alatti vízzáró agyagtalaj, a magas talajvízszint, nyomás alatti rétegvíz és a jelentős román vízátvezetések miatt kedvezőtlenek. A belvíz-rendszeren belüli csatornahálózat rehabilitációt 2001 -2002-ben állami támogatással elvégezték, azonban azóta felújítások nem történtek forráshiány miatt. A csatornák állapota romlik, ami gazdálkodás szempontjából végzetesnek bizonyulhat, ha a belvizek levonulása nem történik meg gyorsan. A tervezett víztározók funkciói közt fontos helyet foglal el a belterületek és a vízborítást nem igénylő területek belvíz-elvezetésének megvalósítása. A tervezés során hangsúlyt kapott a belvíz védelmi intézkedés, biztosítva a különböző célok, a vízpótlás és a vízelvezetés összhangját. A tervekben szerepel a térség csatornáinak kotrása, depóniák rendezése, amellyel biztosíthatják a káros vizek elvezetését, és a belterületi biztonságot. 3.4.3. Vidékfejlesztés, területfejlesztés, infrastrukturális fejlesztések A VTT I. ütemének kidolgozása közben, az előkészítés során fontos szempont volt, hogy egy pusztán vízgazdálkodási tevékenységet komplexen valósítsanak meg, tehát integrálják az árapasztó tározók köztes munkálatait és hatásait a térség területfejlesztési, vidékfejlesztési és környezetgazdálkodási folyamataiba. Ezen belül konkrétan megfogalmazódtak az infrastrukturális igények, mint a felszíni vízelvezetés, csatornázás, vízrendezés, ivóvízellátás és a szennyvíz megfelelő kezelése. A kistérségi fejlesztési programok egyenként tartalmazzák a településekre szabott adekvát intézkedési csomagokat. Mindközül a legfontosabbak közé sorolhatjuk a településközi közlekedési kapcsolatok megteremtését, ezek minőségének fejlesztését, valamint a töltéskoronákon a kerékpár-út kiegészítésének szükségességét. A kerékpár-útként is funkcionáló töltésburkolatok megtervezésével közös pályázat keretében vizsgálat tárgya volt 2007 -ben a Szamos folyó hajózhatósága. Erre az elmúlt 100 évben példa nem volt, a vízi közlekedés olyan szintű fejlesztését jelentené ez, ami lehetővé teszi a kis-merülésű vízi járművek közlekedését. A területfejlesztési koncepciókat az Országos Területrendezési Terv alapján az önkormányzatok jól meghatározott érdekei, hogy a vízrendezéssel összhangban elkészítsék. 3.4.4. A halgazdálkodás fellendítése Ha halgazdálkodásról beszélünk, akkor előzetes prognózisok szerint úgy fogalmazhatunk, hogy az állattenyésztés stratégiai jelentőségű ágazata. A trendek szerint növekvő igény mutatkozik a haltermelésre, ezt jelzi a jelenlegi természetes halállományok túlhalászása is. 2030-ra az akvakultúra a kínálat 50 %-át fogja kitenni, 2050-re pedig a mai kilátások szerint a természetes állományok kimerülnek (SZŰCS STÜNDL, 2010). Az erősen importra korlátozódó EU felvevő piaca tehát elbírná a magasabb belső termelést, feltéve, hogy olyan minőségű halat tudunk forgalomba hozni, amely megfelel a fogyasztói elvárásoknak. Jelenleg a Szamos-Kraszna közben a folyókon kívül halászati és horgászati hasznosítás nagyon kevés területen működik, a Tunyogmatolcsi Holt-Szamos, Szamossályi tározókban, valamint a Kocsordon rehabilitált egykori Holt-Kraszna mederben folyik jelentéktelen mértékben. Nagy volumenű halgazdálkodási tevékenységről azonban nem beszélhetünk a térségben. A HAKI „Szamos-Kraszna közi árapasztó tározó halászati hasznosítási tervezési feladatai" címmel készített fejlesztési alprogram keretén belül pontos felméréseket végzett és modellt készített az építendő tározó hasznosítási lehetőségeiről a halgazdálkodás szempontjából. A helyi közösségek adottságai, hagyományai, képességei mind amellett szólnak, hogy érdemes itt a vizes élőhelyek fejlesztési lehetőségeivel foglalkozni. Műszaki okokból - mivel a tározók állandó üzemi szintű vízborítás alatt a haltermelés nem gazdaságos - két eltérő halgazdálkodási forma kialakítására készült a tanulmány, mégpedig a tógazdasági és fok-gazdálkodáshoz hasonló tenyésztési formákra. A Szamos-Kraszna közi tározó területén tervezett 3-36 ha között változó, összesen mintegy 125 ha területű anyagnyerő gödrök helyén tájérték növelő horgásztó formálható, amely képes a helyi igények kielégítésére és a horgászturizmus fellendítésére. Ez a térség fejlődésének szempontjából olyan pozitív hatásokat vonhat maga után, mint az ott élők életkörülményeinek javítása, a kedvező településkép kialakulása, a turisztika fellen-