Hidrológiai Közlöny 2011 (91. évfolyam)

4. szám - Pék Éva: A magyar vidék vízgazdálkodásra alapozott fejlesztésének konfliktusai

JPÉI^^^^nag^a^idél^ízgaz^ 9 dítése, az ingatlanok értéknövekedése, a térség turisztikai versenyképességének javulása, a környezetterhelés csökkenése, hogy csak a legfontosabbakat említsük. 3.4.5. A mezőgazdaság fejlesztése, új tájgazdálkodási formák Az alcímben szereplő „mezőgazdaság fejlesztése" talán nem a legkifejezőbb meghatározás a változás igényének felismerésére. A jelenleg folyó mezőgazdasági tevékenységek közt dominál a szántóföldi növénytermesztés, mint ezt a fentiekben is láttuk. Azonban tekintve a táj adottságait hogy az amúgy is kedvezőtlen talaj adottságokat éves szinten egymással karöltve sújtja az aszály-, belvíz-, és esetleg árvízkár - nem rentábilis ez a tájgazdálkodási forma. Ezért az itteni tájidegen mezőgazdasági formákat ahelyett, hogy tovább fejlesztjük, új alapokra kell helyezni. A VTT keretein belül meghatározásra került, mint életfeltételeket javító földhasználati program, egy komplett tájgazdálkodási séma a tározón belüli és kívüli területek egész területére. A koncepcióhoz tartozó fontos javaslat a tájhasználat-váltásra vonatkozó, a Tisza menti mélyen fekvő területeken ártéri tájgazdálkodás kialakítása. A víztározás nem jelent önmagában pozitív hatást az érintett környezetre, így se a gazdaságra, se a társadalomra. Ezt ki kell egészíteni olyan táj gazdálkodással, ami lehetővé teszi, hogy rendszeresen, a tározóhoz kapcsolódó lehetőségeket kihasználva, víz jusson a területre, és helyreállhasson a víz kiszámítható, rendszeres körforgása. Mindehhez olyan mütárgyi ellátottság szükséges, ami a tározón belüli vízelvezető hálózatnak a vizek összegyűjtése mellett alkalmas arra, hogy az ürítés mellett a vízutánpótlást, vízszétterítést, vizes élőhelyek összekötését, revitalizálását ellátni képes legyen. A több tervezetből kialakított modell javaslatot tesz a térségben a vizes élőhelyek, gyepterületek, ligetes legelők, kaszálók, szántóterületek, erdőterületek és természetes mozaikok kialakításának módjára. A tanulmányok során kiderült, hogy intenzív szántóművelésre alkalmas összefüggő terület nincs a tározóban, a víz fokozott jelenléte kizárja ezt gazdálkodási módot. Olyan megoldást kell hát megvalósítani itt, ami a hosszú távú gazdasági érdekeket úgy elégíti ki, hogy a rövid távú gondolkodásmódot felváltva, közvetlen a termőképesség megőrzésére irányuló gazdálkodási formát ígér, egy integrált tájgazdálkodást. A víz visszatartás, a természetes eredetű vizek tározása, a csapadékvizek helyben tartása mezőgazdasági szempontból kívánatos. A nagy értékű zöldség-, és gyümölcsnövényekre való váltás esetén a termelés biztonsága és a termésmennyiség biztosítása a cél, ami az öntözés feltételeinek kialakítása során lehetővé válik. Az egész Felső-Tisza-vidéken megdöbbentő a tény, - mint a korábbiakban említettem - hogy az öntözési lehetőségek kihasználási aránya nem éri el a 20 %-ot sem. A Szamos -Kraszna közét érinti a '60-as években épült Tunyogmatolcsi öntözőfürt problémája, ami 2660 ha öntözés vízigényét kielégítő, 8 km hosszú magas vezetésű tápcsatorna. Gyakorlatilag az 1980-as évek óta a vízkiviteli mű nem működik, a kihasználatlansága miatt az üzemeltetők karbantartásának szükségességét nem látták, így az állapota egyre romlik. Az öntözésen alapuló mezőgazdaság kialakítása azonban finanszírozási problémák miatt várat magára, ami részben a müvek megépítéséhez szükséges forráshiány az állam részéről, másrészről a gazdák tőkeszegénysége. Az üzemeltetési és vízhasználati díjtól függetlenül az öntöző berendezések létesítése is komoly terheket, függően a típustól (lineár, csepegtető, stb.) hektáronkénti magas beruházási költséget jelent. A projekt céljai közt szerepel tehát annak a paradox helyzetnek a kiküszöbölése, hogy egy alapvetően vízzel bőségesen ellátott területen az öntözés nem rentábilis, emellett gyakran aszálykárokkal is szembe kell a gazdáknak nézni. 3.4.6. A turisztika, idegenforgalom fellendítése, helyi attrakciók körének bővítése Ha az idegenforgalom témakörét feszegetjük, mindenképpen meg kell jegyeznünk, hogy a Szamos-Kraszna köz helyett nagyobb volumenben, a Felső-Tisza-vidék egész területét tekintve kell gondolkoznunk. A VTT célprogramjai közt fontos szerepet tölt be az ökorégió kialakítása, tehát a tömegturizmussal szemben, a helyi lakosság megélhetését szolgáló, kisebb forgalmú, de élhető ökoturizmus feltételrendszerének megteremtésében, a további attrakciófejlesztésben. Természeti értékekben gazdag vidék komoly turisztikai adottságokat tud magáénak, amelyek jelentős része a vízhez kapcsolódik. Jelenleg még nem kialakítottak az olyan többnapos rendezvények, programok, amelyek a vízi ökoturizmust ki tudnák egészíteni kerékpáros, lovas, falusi, gasztronómiai kínálattal, gyógy- és örökségturizmussal (BODNÁR, 2009). Ehhez szükséges feltételek az infrastrukturális fejlesztések, valamint a víz minőségi, mennyiségi és időben és térben való megoszlásának megfelel koordinálása. Komoly problémát jelent jelenleg a határ menti megegyezések nem megfelelő érvényesítése, így a levonuló szennyezések veszélye, azonban a vízminőség nemcsak a folyók, de a holtmedrek és tározók esetében is kulcskérdésnek bizonyulnak. Elmaradunk ezen túl a kapcsolódó szolgáltatások minőségével, mint a rendezett és tiszta strandokkal, a kikötők és szálláshelyek színvonalával, valamint olyan specifikus kínálat hiányával, mint például a tanösvények, erdei tornapályák, stb.(NEMZETI TURIZMUSFEJLESZTÉSI STRATÉGIA 1.7). Az Országos Területrendezési Terv turisztikailag nem tartja kiemelt területnek a megyét, annak ellenére sem, hogy számtalan gyógyvizes fürdővel, természetvédelmi területtel rendelkezik. Emellett olyan különlegességgel, mint szentély típusú holtágakkal, valamint megemlítendő a történelemben visszanyúló szatmári rész épített környezete magas kultúrtörténeti értékei. A vízfelületek azonban mágnesként vonzzák a turistákat, így remélhetőleg megfelelő attrakciófejlesztéssel a terület járható és biztonságos környezetté válik nem csak a „hátizsákos" turisták számára is. 3.4.7. Természet- és környezetvédelem A Tisza árvizeinek apasztása pozitív hatással van a gazdasági és ökológiai térség fejlődésére is. Mint a fenntarthatóság elve minden intézkedésben kell, hogy érvényesüljön, itt hatványozottan szükség van azokra a megelőző intézkedésekre, hogy a beavatkozások ne okozzanak környezeti károkat. A környezet degradálódása köszönhető az árvízi, belvízi és aszályosodási folyamatoknak, mivel a természeti értékek ezzel fogyatkoznak és fokozódik a környezet elszennyeződése. Függetlenül attól, hogy a Tisza-völgye számos szabályozáson, beavatkozáson és nem racionális tájgazdálkodási tevékenységen esett már át, még mindig jelentékeny mennyiségű természeti értékkel találkozunk. A vizes élőhelyek rendszerének megszakításával, visszaszorításával olyan kedvezőtlen folyamatok indultak el, ami gyakran meggátolta ezek fennmaradását. Ezeket a tendenciákat megállítani hivatott a helyes táj gazdálkodás bevezetése, a jó ökológiai állapotú rendszerek helyreállítása. Nem új keletű ez a gondolat, mivel 1995-től kezdve indult a tervezési folyamat a Tisza zöld folyosó program keretében, ami prog-