Hidrológiai Közlöny 2011 (91. évfolyam)

4. szám - Pék Éva: A magyar vidék vízgazdálkodásra alapozott fejlesztésének konfliktusai

5 árvíz újból felülmúlta. Az árvizeket kísérő belvízi elöntések, a kisvízfolyások rendkívüli árvizeinek hatásai 2010ben is történelmet írtak a Felsőzsolca és Edelény térségében bekövetkezett katasztrófák nyomán. Egységes álláspont az árvizek növekvő szintjének okáról még nem alakult ki, hiszen annyi hatás formálja, hogy elébük menni és csírájában elfojtani nem tudjuk őket, ezért szükséges megtanulnunk: nem küzdeni ellenük, hanem együtt élni velük. A probléma nemcsak a társadalmat veszélyezteti, hanem komoly gazdasági terhet is ró az államra. A 2001. évi felsőtiszai töltésszakadás helyreállítása mintegy 60 milliárd forintra rúgott, míg a 2006-os tavaszi árvíz kárértéke majdnem megütötte a 135 milliárd forintot. Ezek azonban csak a rekord mennyiségű helyreállítási költségek, ezen kívül sok egyéb kisebb árviz okozott olyan károkat, amelyek számottevő támogatás és segély mozgósítását követelték meg. A jelenlegi állapotok már nem fenntarthatók, így jutottunk el tehát a Szamos-Kraszna közi tározó megtervezésének szükségességéig. A terület ismertetésével világossá fog válni a későbbiekben, hogy milyen praktikus szempontok diktáltak a Szamos-Kraszna-köz kiválasztásakor, miután az első tervezési helyszín társadalmi ellenállás miatt nem felelt meg. Ezen kívül a fejezet végén kifejtem, hogy milyen hozadékai lehetnének a környékbeliek számára annak, ha a VTT megyénkben megvalósuló hat tározója közül itt épülhetne az egyik.. 3.2. A Szamos-Kraszna köze földrajzi jellemzői 3.2.1. A terület kialakulásának története, éghajlata és domborzat A 2-2 tervezési alegység két részre bontható: a SzamosKraszna közére és a Kraszna bal parti részére. Gyakran azonosítják ezt a területet Ecsedi-láp néven, ugyanis régen ősi ligeterdők borították, morotvák, lapályok és lefolyástalan területek, hínár, mocsár és lápi vegetációkat rejtettek magukban. A Szamos melletti hordalékkúp és a Nyírség délkeleti része közt létrejövő lápvidék, melynek vizét a Kraszna sohase tudta teljesen elvinni, állítólag olyan hatalmas mocsárvilág volt, mint a Balaton területének kétharmada. A láp gazdasági célú lecsapolása maradandó károkat okozott az őstermészetben. A munkálatok 1895-ben kezdődtek, és rövid időn belül a tájnak mezőgazdasági jelleget kölcsönöztek. A lecsapolás azonban nem váltotta be a hozzá fűződő reményeket, a terület máig nem tud megfelelni a nagyüzemi termelés versenyképes termésátlagainak. Ezt a korántsem adekvát tájgazdálkodási formát kiküszöbölni való indult el a FETIKÖVIZIG irányítása alatt az „Ecsedi-láp rehabilitációja" program, ami a területet turisztikai hasznosítására alkalmas térséggé kívánja változtatni. A Szamos-Kraszna közi tájra feltöltődött folyómedrek hajlataiból keletkező mikrodomborzat jellemző. Átlag terepmagasság 115 mBf, a terület sík jellegű, negatív reliefül. A Kraszna bal-parti területe kelet felé haladva fokozatos lejtésű, majd síkvidékivé változik, nyugati és déli szélén 150164 mBf-ről keletre 110-115 mBf magasságra csökken. A tervezési alegység éghajlatára jellemző a mérsékelten szárazföldi jelleg, nagy napi- és évi hőmérséklet-ingadozásokkal és nyári aszályokkal. Uralkodó széliránya az északi, a sokévi átlagos hőmérséklet pedig 9,2-9,5°C. A területen lehullott csapadék átlag mennyisége 650 mm, de eloszlása egyenetlen, ami kedvezőtlen az alapvetően belvízzel és aszállyal fenyegetett zónákban, még inkább a későbbiekben szóba kerülő árvizek kialakulása számára. 3.2.2. Földtan, talajtakaró és az élővilág

2(LENTI, 2009) Az alegység legfontosabb természeti erőforrása a talaj. A talaj határozza meg a terület bio-geokémiai körfolyamatait, a biológiai reprodukciós képességet. A talajra jellemző puffer képesség hozzájárul a felszín alatti vízkészletek, földtani képződmények védelméhez. A genetikai osztályozás szerint a Szamos mentén nem karbonátos öntés és öntés réti talaj, máshol lápos réti talaj, kotus láp talaj és telkesített rétláp talaj található. Talaj fizikai osztályozás szerint 50 % agyag, 30 % vályog és agyagos vályog, 20 % tőzeges kotu. Ezek vízgazdálkodási tulajdonságuk szerint erősen víztartó talajok. Kivétel a fenti besorolás alól az Ecsedi-láp területe, ahol a tőzeges kotu aránya 60 %. „...A Kárpát-medence - íija Varga Zoltán - biológiai sokféleség szempontjából különleges jelentőségű terület. " Olyannyira igaz ez, hogy napjainkban az Európai Unió tudományos világából ránk vetülő fényéből a természetvédelmi alapdokumentumon keresztül eljutott annyi, hogy a belső területeket önálló életföldrajzi egységnek tekintheti a világ és „Pannon régió" névvel illetheti. A medence révén elzárt körzetben önálló evolúciós utat bejárt élővilág vetette meg a lábát. A Szamos-Kraszna alegység florisztikai szempontból a Pannóniai flóra-tartomány, Alföld flóravidék (Eupannonicum), Észak-Alföldi (Samicum) és a Nyírségi flórajáráshoz (Nyírségense) tartozik. Éghajlatilag túlnyomórészt az erdőssztyepp- zónába tartozik, de eredeti növénytakarójának csak töredékei maradtak fenn a mezőgazdaság térhódítása következtében (BORHIDI, 2003). Reliktumokat őrző láp-komplexek alakultak ki (Bátorliget, Nyírábrány, Kállósemjén, Vaja), ezen kívül a természet színe-javát: fűzlápokat, nyírlápokat, nádasokat, zsombékos és magas sásos réteket, valamint zsombékközi társulásokat ismerhetünk meg. Tiszai tölgy, kőris, szil, gyertyános-tölgy, éger, cserestölgy, kocsányos tölgy, nyár biztosítják, hogy némi tájidegen telepítés segítségével a terület erdősültségi állapota megfelelőnek mondható. A tervezési alegység állatföldrajzi szempontból az Alföld (Pannonicum) faunakörzet, Nagyalföld (Eupannonicum) faunajárásba tartozik. A Felső-Tisza vidékére lehúzódó növényfajok hozták magukkal a rovar-, bogárvilágukat is. A madarakkal együtt itt találtak élőhelyet a szürke gémek, a bakcsók, elvétve a selyemgémek, de még a nagyon ritkán mutatkozó fekete gólyák is. Gazdagítja a madarak hadát: a barnakánya, az egerésző ölyv, a kabasólyom, a macskabagoly, a harkály, a nagy fakopáncs, a küllő, a fekete harkály. Az erdőkben csigafajok, a futrinkák, hernyólepkék találtak biztos élőhelyet. Mint a későbbiekben kiderül, a víztározó megépítése előnyére szolgál annak az elvárásnak, hogy a fentiekben felsorolt értékek továbbra is a táj sajátosságai maradhassanak. 3.2.3. Védett területek, páratlan értékek A Tiszántúl majdnem teljes területe felszín alatti víztől függő ökoszisztémának tekinthető, így a vízgyűjtő területén fennmaradt élőhelyek és a tájegységek ökológiai egyensúlyának megtartása a talajvíz mennyiségétől függ. Ez elvárássá teszi a vízgyűjtő területek ökológiai állapotának javítását. A Szamos-Kraszna közi tervezési alegység területén 9 védett természeti terület található, a különleges természet megőrzési területek száma viszonylag magas, ilyen: Grófi erdő, Kraszna menti rétek, Fényi erdő, Tunyogmatolcsi Holt -Szamos stb.. Az alegység területén nem található egyetlen különleges madárvédelmi terület sem. Védett természeti területek jellemző víztől függő élőhely típusai (Natura 2000)