Hidrológiai Közlöny 2011 (91. évfolyam)

4. szám - Pék Éva: A magyar vidék vízgazdálkodásra alapozott fejlesztésének konfliktusai

2 HIDROLÓGIAI KÖZLÖNY 2011. 91. ÉVF. 4. SZ. terük megóvása érdekében? És milyen fejlődésnek szabtak gátat ezzel a megmozdulással a saját életközükben? A terv lényege alapvetően az volt, hogy komplex legyen, tehát az árvíz-szabályozáson kivül az érintettek vidékfejlesztési programok részesei legyenek. Életminőség javító, komplex árvízvédelmi program indulhatna be, és ezek közt a települések számára legfontosabb hozadékként az infrastrukturális fejlesztések is megvalósulhatnának. Ezen kívül célként fogalmazták meg a helyes tájgazdálkodásra való áttérést, hiszen az itt folytatott gazdálkodás váltása és a víz megfelelő felhasználása nélkül ezen a területen nem lehet hosszú távon mezőgazdaságot, mint jövedelmező tevékenységet folytatni (SZLÁVIK 2004). A tározó úgy indult tervezésnek, mint a helyiek által régóta várt fejlesztés, ami a többcélú fenntarthatóságot alapozhatta volna meg, s olyan folyamatokat indíthatott volna, amelyek önindukáló fejlődést eredményezhettek volna. Mégsem épülhet meg, legalább is addig, amíg a jogi procedúrák döntést nem eredményeznek. A nyíregyházi székhelyű Felső-Tisza-vidéki Környezetvédelmi és Vízügyi Igazgatóság jóvoltából már régóta foglalkozhatok a víz világával. Több éve hallottam először a vízgyűjtő-gazdálkodás megvalósításának terveiről. Számomra tisztának és egyértelműnek tűnt, hogy miért van szükség ezekre a beavatkozásokra. Azonban vannak, akik másképp látják ezt a kézenfekvő és kivitelezhető programot. Hosszú tervezési folyamatok, több milliárd forint, szakemberek tucatjának munkája látszik elveszni. Úgy döntöttem, hogy a problémát megvizsgálva megpróbálok következtetéseket levonni, mik állhatnak a hátterében, és hogyan lehetséges az, hogy a magyar jogrend lehetőséget ad arra, hogy a magánérdek ilyen mértékben háttérbe szoríthassa a közérdeket. Milyen szerepe van ebben az államnak, és mekkora felelősséget kell vállalnia azokért, akik a program ellen és akik a program mellett szólnak? Altalános célkitűzéseim: Az általam kiválasztott terület bemutatása, az itt élők lehetőségeinek feltárása és elemzése; - a víz értékeinek feltárása, a víz helyes kezelése és megbecsülése szükségességének bizonyítása; - a konfliktus okokat képző ellentétek felkutatása, azok elemzése és megszüntetésének lehetőségei; - a vízgazdálkodási tevékenységek nehézségei a vidék fejlődésére való vetületének bemutatása, amelyek példát szolgáltatnak arra, hogy tükröt mutassunk a magyar vidék gazdasági elmaradottságának okára; - megfelelő célkitűzések megfogalmazása, a lehetséges megoldások megkeresése. Hipotézisem: A vízgazdálkodás fejlődésének akadályai hátterében a magyar vidék általános problémái állnak. Be kell látnunk azonban, hogy Magyarországon a vidékfejlesztés helyes vízgazdálkodási gyakorlat nélkül nem valósulhat meg. Ez nem lehetséges, járható útja a vidék lehetőségeinek, hanem olyan elhagy hatatlan alapköve, ami nélkül a vidékfejlesztés, mint intézmény, ingatag talajon állna. A vízgazdálkodás értékteremtő képességéhez hasonló volumenű nemzeti és nemzetközi érdek nem válhat a magánés közérdek ellentétének kérdésévé. 2. Helyzetelemzés a magyar vízgazdálkodás területén A Víz Keretirányelven belül az országunk négy rész-vízgyűjtőn belül 42 alegységre felbontott tervezési egységet jelöl ki (WATER FRAMEWORK DIRECTIVE, II). A részvízgyűjtők közt legnagyobb területtel, mintegy 46.380 km

2rel a Tisza rendelkezik, 21 alegységgel majdnem az ország felét elfoglalja a Duna-Tisza-közétől keletre (VÍZGYŰJTŐGAZDÁLKODÁSI TERV, TISZA RÉSZVÍZGYŰJTŐ, 14). Az általam vizsgált Szamos-Kraszna, 2-2 alegység Szabolcs-Szatmár-Bereg megye keleti részén helyezkedik el, délről a román határ, keletről a Kraszna bal partja, nyugatról pedig a Nyírség határolja. /. ábra (Forrás: Vízgyűjtő-gazdálkodási terv, Szamos-Kraszna) Ahhoz, hogy bizonyossággal nyilatkozhassunk a Szamos-Kraszna közi víztározó projekt megalapozottságáról, szükséges ismernünk a hazai vízügyre vonatkozó legfontosabb nemzetközi és hazai programokat. Mivel a Víz Keretirányelv életbe lépése óta az uniós szabályozás a vízgazdálkodásra vonatkozó szabályok 30-40 %-át teszi ki, - és nem fordíthatunk hátat annak a ténynek sem, hogy a folyóink több mint 96 %-át külföldről kapjuk, tehát erősen függünk a nemzetközi viszonylatoktól és megegyezésektől - fel kell hagynunk a problémákat „szőnyeg alá söprő" gondolkodásmódunkkal. Ezentúl a ránk szabott feladatokat úgy kell végrehajtanunk, hogy az megfeleljen a nemzetközi viszonyoknak. Ha olyan vízgazdálkodási stratégiára törekszünk, ami összhangban áll a magyar vidék fejlesztésével, a hozzá kapcsolódó irányelvek, célok, programok elvárásainak megfelel, akkor érdemes már a tervezési folyamatban olyan fenntartható gazdálkodási forma meghatározása, amely integrált a terület energia-, közlekedés-mezőgazdaság-, halászati politikájába, a regionális tervekbe és az idegenforgalmi koncepciókba. A következőkben a vízgazdálkodásra ható releváns nemzeti stratégiákat, programokat, terveket kívánom bemutatni, illetve azok jelen témára vonatkozó tételeit. 2.1. A Víz Keretirányelv (VKI) általános bemutatása, elvárásai az országgal szemben Az Európai Unióban 2000-ben lépett hatályba a 2000/60 /EK irányelv, amely csatlakozásunk óta Magyarországra is érvényes. A dokumentum szerint 2015-ig minden felszíni és felszín alatti vizet jó állapotba kell hozni, de csak amelyek esetében lehetséges, nem ésszerűtlen és kirívóan gazdaságtalan ezt megtenni. A VKI nem csak a vizekkel való bánásmódot határozza meg, állapotukra való elvárásokat fogalmazza meg, hanem minden olyan tevékenységet, ami jelen-