Hidrológiai Közlöny 2011 (91. évfolyam)

4. szám - Pék Éva: A magyar vidék vízgazdálkodásra alapozott fejlesztésének konfliktusai

3 tős mértékben befolyásolhatja a vizek állapotát, így mezőgazdasági intézkedéseket is magában foglal. Ökológiai szemléletű irányelv, hiszen alapja a fenntarthatóság, a szennyezés csökkentése, és a víz, illetve a vízzel közvetlen kapcsolatban álló ökoszisztémák védelme. A VKI által meghatározott célkitűzéseket beváltandó feladatok végrehajtásáért a tagországok maguk felelősek. Tehát ránk hárul a vizeink állapotfelvétele, azoknak az elemzése, olyan célok meghatározása, ami az elérendő állapotra utal, valamint a hozzá fűződő intézkedések. Azonban a VKI nem pusztán az ökológiai állapotok javítása végett jött létre, hanem a gazdaság (mint ipari vízfelhasználás, turizmus, vízi közlekedés stb.) és a társadalom (ivóvíz ellátottság, szennyvíz-feldolgozás stb.) fellendítését illetve jólétének növelését is elősegíteni hivatott. Amilyen komplex a cél, olyan összetett a feladat maga. Egyszerre kell összehangolni az érintett területek érdekeltjeinek (gazdák, horgászok, települések, természetvédők stb.) elképzeléseit és igényeit. Egyszerre kell gondoskodni a védekezésről, mint az árvíz-, és belvízvédelem, és egyszerre kell gondoskodni a hasznosítási lehetőségekről, mint mezőgazdaság, turizmus, ipari vízfelhasználás és egyéb gazdasági tevékenységek. A fentiekben leírtakra készült egy átfogó, integrált program, a vízgyűjtő-gazdálkodási terv (VÍZGYŰJTŐ-GAZDÁLKODÁSI TERV, TISZA RÉSZVÍZGYŰJTŐ, 2010). Ez a kitűzött célokat, tehát a vizek jó ökológiai, vízminőségi és mennyiség állapotait úgy kívánja elérni, hogy mindez az érintettek bevonásával, az ő érdekeiknek megfelelően, és nagyon fontos, hogy véleményeik kikérdezésével és azok integrálásával készült. A vízgyűjtő-gazdálkodási terv elkészítésének határideje 2009. december 22. volt. 2.2. Vízgyűjtő-gazdálkodási terv (VGT), a Víz Keretirányelv hazai megvalósítása A magyar kormány 2010. május 5-én fogadta el Magyarország első vízgyűjtő-gazdálkodási tervét. Elkészült részvízgyüjtőnként négy vízgyűjtő-gazdálkodási terv, tehát a Tisza, Duna, Dráva, Balaton területekre központi irányítás alatt, ezeken belül pedig a 42 alegység mindegyike rendelkezik saját tervvel. Összességében elmondható, hogy olyan paradigma-váltást tapasztalhatunk bennük, ami új alapokra helyezi a hagyományos vízgazdálkodást. Ami legkifejezőbben deklarálja ezt az újfajta értékrendet, a vízpolitika új mottója: „A víz más termékektől eltérően nem kereskedelmi termék, hanem örökség, amelyet meg kell óvni, védeni és kezelni kell. " A tervezés során fontos feltétel volt a „ nyílt tervezés", ami lényegében két dolgot jelent. Részben, hogy már a tervezési munkáktól megkezdve a társadalmat kötelező bevonni, valamint a szomszédos országokkal való közös feladat-végzés megkerülhetetlen a programok megfogalmazása és végrehajtása során. A tagállami szomszédság részére kötelező az együttműködés, míg külső állam esetén elvárt. A VGT-k foglalják össze mindazokat a célkitűzéseket és feladatokat, amelyek szükségesek ahhoz, hogy a VKI megvalósulhasson, tehát ha úgy tekintjük, a Keretirányelv szó szerint keretet ad, a vízgyűjtő-gazdálkodás pedig eszközök valós gyűjteménye egy fenntarthatóbb életközeg megteremtéséért. A VGT adatgyűjtési és elemzési funkcióját a víztestek (tervezés legkisebb egységei) „természetes", „erősen módosított" vagy „mesterséges" kategóriákba való besorolásával kell, hogy kezdje. Az országban reprezentatív szakaszokként és térrészekként 869 vízfolyást, 213 állóvíz felszíni víztestet és 185 felszín alatti víztestet jelölt meg. A tervekben ezekre a víztestekre gyakorolt hatások összessége szerepel, rajtuk keresztül közvetetten Magyarország összes vizére vonatkoznak az intézkedések. Az egyes területeként, igényekre szabott, eltérő jellegű, adekvát intézkedési csomagok születtek. Ezek közül néhány: helyes táj gazdálkodásra vonatkozó javaslatok; eddig gazdasági tevékenységek kiváltása megfelelő támogatási szint mellett, környezetkímélő formára; kibocsátási határértékeke felülvizsgálata; szennyező anyagok visszaszorítása, azok mértékének meghatározása; vízzel való bánásmódra való figyelem felkeltést; különböző műtárgyak elhelyezése és létesítése, műszaki háttér kidolgozása; állattartó telepek diffúz szennyezésének kiküszöbölése stb.. A terv komplexitását kívántam érzékeltetni azzal, hogy pár intézkedés jellegére vonatkozó példát soroltam fel az előbbiekben. A tervezés folyamata rugalmasnak tekinthető, ami részben köszönhető a VKI és VGT előfutárának tekinthető integrált folyógazdálkodás-módszer kidolgozásának. 2000-től számítva a magyar kormány belátta a szükségességét egy újfajta programnak. A Tisza-völgyi árvízi biztonság megteremtése érdekében kidolgozásra került a Vásárhelyi Terv Továbbfejlesztése, melynek alapelvei jól beleilleszthetők a vízgyüj tő-gazdálkodás gyakorlatába. 2.3. A Vásárhelyi Terv és a Vásárhelyi Terv Továbbfejlesztése (VTT), az elvártak és megvalósultak elemzése Egy 1838-ban végzett felmérés szerint ekkorra 854 község került az árvizek által a potenciálisan fenyegetett települések közé az országban. Szükségessé vált egy olyan terv kidolgozása, amely mentesíti a folyó szakaszait a pusztító árvíztől. Ezen kívül fontos szemponttá vált a termőfold iránt felmerült egyre növekvő igény. A napóleoni háborúk okozta gabonakonjunktúra ugyanis sokak számára csillantotta fel a gondtalan jövő képét. Egyre-másra jelentek meg egyes területek lecsapolására, illetve ármentesitésére szerveződött társulatok a termőföld nyerés céljából. A tervek kikényszerítésének érdekessége az alulról jövő kezdeményezés volt, a „második honfoglalásként" emlegetett folyószabályozást az ott élők vállalták saját költségükre. így indult a magyar nép egyik legnagyobb ország-építő vállalkozása, a Vásárhelyi Pál - a reformkori mérnökgeneráció egyik legkiválóbb vízépítő mérnöke - és az általa vezetett mérnöki iroda által tervezett Tisza-szabályozás. Az eredeti tervben szereplő 102 átvágás közül 94 megépült. 760 km új töltést építettek (VÁGÁS, 1995., DEÁK, 1996,). Példa nélküli beavatkozásokat hajtottak végre, a Tisza folyó hossza mintegy harmadával csökkent. A beavatkozás visszafordíthatatlan folyamatokat indított el, mint a folyó esésének növekedése, medrének mélyülése, a fokozott árvíz-veszélyeztetettség, az egykor legendás halállományunk csökkenése, vagy a belvizes területek arányának növekedése. „A természeti rendszerekbe való beavatkozásokat az eltelt több mint 100 évben költséges árés belvízvédelmi, öntözésfejlesztési beruházásokkal kellett kiegészíteni, amelyek kiépítettsége, működése máig hiányos, illetve gazdaságtalan." - olvashatjuk a VÁTI által készített nagy volumenű, „A Tisza vízgyűjtő közös területfejlesztési és -rendezési tanulmánytervében" (MADARASSY et al, 2001). Ettől függetlenül a Vásárhelyi-terv bírálata elítélendő volna, hiszen a növekvő létszámú lakosságot képtelen lett volna eltartani az egykori „mocsárvilág". Ezen kívül a vidék rá volt utalva arra a társadalmi és gazdasági fejlődésre, amelyet az így kialakult jobb agroökológiai feltételek teremtettek, ám a munkálatok nélkül nem realizálódhatott volna. A hozadéka ma is egyértelműen pozitívnak ítélhető. A tudatos vízszabályozással kapcsolatos tevékenység kialakulása két fő törekvést szolgált: az egyik a pusztító erő