Hidrológiai Közlöny 2011 (91. évfolyam)

3. szám - Rónaki László: Az orfűi Vízfő-forrásbarlang vízgyűjtő területén történt vizsgálatok és azok eredményeinek áttekintése

42 HIDROLÓGIAI KÖZLÖNY 2011. 91. ÉVF. 3. SZ. geofizikai mérés hitelességét igazolni látszik a víznyomjelzés eredményének felülvizsgálata során kapott áramlási sebességi adat. A fenti táblázatban szereplő 66 m/nap a Vízfő vízgyűjtőjén ugyanis kiugróan kis sebesség értéket jelzett a légvonalbeli távolsággal számolva. (Csak kiegészítő adatokként megjegyzendő, hogy a megjelent maximális festék koncentráció 2-3 gamma/liter volt, míg a jelzőanyag veszteség 77,35 %-nak adódott.) Ez a sebesség anomália kitűnik a III. (3.) nyomjelzés 318 m/nap adatával történő összehasonlításból, ugyanis az a légvonalbeli feltételezett nyomvonallal azonos földalatti út hossznak megfelelően van számítva. Ha a geofizikai mérés szerint kimutatott barlang folyosó közelítő 2100 m-es hosszát fogadjuk el, akkor a 408 óra elteltével megjelent fluoresceinnel festett víz 309 m/nap áramlási sebességet jelez, vagyis ez már reális adatnak számít. Mindez arra utal, hogy a felszínen kimért ismeretlen barlang patakos folyosója valóságos feltárási lehetőség. A MÉV Kutató-Mélyfúró Vállalatának geofizikai részlegén kísérleti méréseket végzett Bárányi István kolléga, melynek során publikáltuk többek közölt a Sárkány-szakadék mentén történt üreg kimutatási méréseket. Ezeket dr. Szederkényi Tibor kolléga irányításával kitűzött térképező fúrásokkal (Orfü-4 és -5) igyekeztünk igazolni. Ez figyelmet keltő eredményre vezetett a fluoresceines víznyomjelzés (XIII.) révén (7. és 8. ábrák), ugyanis a vízgyűjtő határ kijelölésében, valamint a Vízfő közelében a réten fakadó vízmegjelenések (Pécsi barlangkutatók-forrása) eredetével kapcsolatos ismereteket nyertünk. Orfű Hidrogeológiai térképeken rögzítettük a bányatereket magába foglaló alsó triász és permi homokkő fedőjét képező alsó triász lemezes-, valamint a középső triász karsztosodott-mészkő elteijedését. Lehatároltuk a nem karsztos vízgyűjtőhöz tartozó területeket, mint pl. a Büdöskút környékén található felső triász becsípődött - nagyobb részt - homokkőből álló pikkelyét. (RÓNAKI 2009 p.258. NAGYHÁMOR 1967-es földtani szelvénye.) Ugyanitt jeleztük a mélyen észlelt karsztvízszint feletti lebegő karsztvíz létezését. Ábrázoltuk még a karszt-víz mozgását hidro-izohipszákkal kezdetben hipotetikusan, majd a fúrási adatokkal korrigáltan (RÓNAKI 1970, 2002). A Büdöskúti patak forrásától 570 m-re talált és 12 m mélységig 1997-ben kibontott Akvárium nevű időszakos víznyelőben a környező középső triász anízuszi mészkőtől eltérően már a bejárati szakaszon feltűnt a szállbanállónak látszó sötétszürke színű kőzet. A lemezes szerkezetű vékony-réteges (8=352/40°) bitumen szagot adó, igen finomszemű homokos agyagmárga szerű palás kőzet mikroszkóposán a közeli felső triász homokkő pikkely D-i végét lezáró középső triász ladini képződménnyel volt azonosítható (RÓNAKI 2008. 5. ábra.) Azonban mint ahogy Sütőné által a MÁFI-ban is megvizsgált mintából kiderült, inkább miocén korú kőzet, a számos meghatározott spóra alapján. Célszerűen e képződmény előfordulása további vizsgálatot érdemel. A Mecseki forráskataszter (MOLNÁR et al. 1987.) nyomán a vízgyűjtőn található források helyét feltűntettük a 2. ábrán. A szomszédos uránércbánya karsztvízre ható depressziójának időbeli változását kimutató tanulmány közlése a korábbi titkolózás leplét volt hivatva feltárni. (RÓNAKI-ÁDÁM 2007). Hidrokémiai adatgyűjtés terén a karsztforrások kémiai eredményeinek összehasonlításáról adtunk áttekintést (RÓNAKI 2006). Ebben számos információ közlés mellett az 1960-7l-es időszakból a Vízfő 8 vizsgálati eredménnyel mg -ekv.% ábrázolásával szerepel a 9 teljes analízissel vizsgált vízmegjelenés között. Újdonságként számos elméleti és gyakorlati megállapítás, kutatási eredmény került közreadásra a Ny-mecseki karszt áttekintő vizsgálata közben megismert legnagyobb hozamú karsztforrás adatgyűjtésekor. így a karszt területek sokrétű vizsgálatainak első, konferencián elhangzott írásbeli közreadása RÓNAKI (1972) anyagában található, majd megtörtént az elkészült tematikus térképe

k (hidroReológiai. barlangtani, morfológiai) bemutatása külön anyagban (RÓNAKI 1975). A víznyomjelzése

k vonatkozásában nem feledhető eredményekről található több tanulmány közül itt kettő kiemelhető (RÓNAKI 1966, 2007). A morfológiai munkák sorában a dolinák elhelyezkedése és méret különbözésük, valamint ezek és a barlangokban mért tektonikai adatok irány statisztikai kiértékelése is publikálásra került (RÓNAKI 1974). Említést érdemel a barlangi aeroszol eredetű borsókö észlelés kutatási irányt kijelölő szerepére utaló munka RÓNAKI (1981). A karszt, a karsztvíz térbeli elhelyezkedésével kapcsolatos mozgását is vizsgálva született azok nomenklatúrája RÓNAKI (1972) tollából. A barlangi régészeti kutatások ismertetése - köztük a Vízfő területére vonatkozóak is - GÁBOR (2001) munkájának függelékében található. Itt a MKCs Évi Jelentéseiből Rónaki számos adatközlésére hivatkozva dr. Kordos László, dr. Kretzói Miklós és dr. Vértes László által meghatározott, a Lendület BCs, a BIH BCs és a MKCs által feltárt csontmaradványok sokaságáról tájékoztat. Ezek: - Az 1952-ben és 1962-ben történt kutatások révén a Mamutos-lyukból pleisztocén kori orrszarvú-, mamut-, szarvas-, ló-csontok kerültek elő faszén maradványokkal. - Vízfő közeli töbör bontásakor 1955 és 1962-ben állat csontokat találtak. - A „6-os víznyelő"-ből 1962-ben kardfogú tigris agyara került elő, majd - 1972-ben a Madárka-zsomboly feltárása közben mamut csontmaradványok és tigrisfog lelet került meghatározásra. - A Csontos zsombolyból 1997-ben a feltárása során mamut csont maradványok tömegét tekinthette meg Kordos, akinek véleménye szerint a lelet nem áthalmozott, hanem az időben a barlang üreg nyitottan fogadta be az állatot. Ősi falmaradványok feltárását tervezik a Vízfő-forrás közelében, azzal átellenben emelkedő dombon (Tájékoztatás Kovaliczky Gergely régésztől). Érdekességként említhe-