Hidrológiai Közlöny 2011 (91. évfolyam)

3. szám - Rónaki László: Az orfűi Vízfő-forrásbarlang vízgyűjtő területén történt vizsgálatok és azok eredményeinek áttekintése

RÓNAKIL Azorfíi^ízfWomstolan^izsgálat^ 41 Szuadó-völgyi-víznyelőbarlang (4124.630.0l.BO 412069) [18.SSZ.] 185/52 m. A III. (később 3.) számmal jelzett 1960 évi víznyomjelzés helye. Az SZKBCs az aktív víznyelőt 1994-ben megbontotta, majd a további kutatással jelentős feltárásra jutottak. Térképe BARTA et al. (1995) dolgozatban található. Trió-barlang (4124.630.03. BO 4120-71) [21. ssz.] 230 /54,8 m. A BIH BCs három kutatója 1969-ben az időszakos víznyelőt 3,5 m mélységig bontotta. Ekkor a legnagyobb nyelő kapacitást figyelhettük meg, mivel árvízi hozamnál a Szuadó-patak teljesen elnyelődött. (RÓNAKI 1967-70) Az SZKBCs további feltáró munkája jelentős barlang megismerését eredményezte. Térképét elkészítették. Kutatása tovább folyik. Vásáros úti-víznyelőbarlang (4124.725.01. BO 412062) [22. ssz.] 50/30 m. Valójában egy lefuződött víznyelő, melyet 1967-ben elsőként a szerző két társával kezdett bontani. A 7 m mélységig bejárhatóvá tett üreg bontását a BIH BCs, majd a PN BCs kutatói folytatták. Térképe elkészült. (PN. 1995 ÉJ.) Bejáratát lezárták. E felsorolás után kiegészítésként megjegyzendő, hogy a Vizfő vízgyűjtőjén kívül - itt térképen nem ábrázolt - még 15 jelentős méretű Ny-mecseki barlangfeltárás ismert, melyek térképi rögzítése és dokumentálása egyéb munkákban fellelhetők, (RÓNAKI 2005), továbbá a DDNPI.-on a kutatócsoportok évi jelentéseiben és a Környezetvédelmi Minisztérium Barlangtani Osztályon a Közhiteles Barlang-kataszterben megtalálhatók. 6. ábra. A Torony-ág (Részlet Szabó Zoltán 2003-as térképének 280°-os irányú vetített hosszmetszetéből.) Geológiai kutatás, hidrogeológiai, geofizikai, tektonikai, morfológiai és régészeti adatok Az uránérc bánya (Mecseki Ércbányászati Vállalat MÉV) a Mecsek nyugati részén a Jakabhegy kiemelkedő tömege alatt működött az '50-es évek közepétől az 1989. évi bezárásáig. E közben az É-i dőlésű érctelepeket követve a bányaművelés a szomszédos Abaliget-Orfu területének karsztos képződményei alá jutott. (RÓNAKI-ÁDÁM 2007) Kézenfekvő érdek volt megismerni a karsztot. Ez a feladat a MÉV Kutató- Mélyfúró Üzem Hidrogeológiai csoportjára hárult. A fúrásos érckutatás a karsztos területet is magába foglaló bányahatáron belül igen sok karsztosodott mészkövet harántoló fúrással járt. Ezek hidrogeológiai vizsgálata a fedő képződményekre is kiterjedt. így a fúrómagok földtani dokumentálása mellett a lyukgeofizikai mérésekre is sor került. Mindez számos jelentésből és egyéb dokumentumokban a megszűnt bánya vállalat utódjának (MAFI által kezelt, a kővágószőlősi volt egyes üzem helyén lévő) adattárában talán még fellelhető. A földtani adatok megismerése és térképekre rögzítése a MÉV geológusait követően a MÁFI által kiadott térképek révén megismerhetővé vált. így ismertek a Vízfő vízgyűjtőjét is magába foglaló területekről kiadott 10 000-es léptékű színes nyomatok. Itt röviden a fontosabbnak ítélt vizsgálati eredményekről kívánunk áttekintést nyújtani. A vállalati munka mellett a MÉV támogatásával szervezett Mecseki Karsztkutató Csoport tevékenysége alig különíthető el, jóllehet a „társadalmi munka"-ként elért eredmények az üzemi munkával együtt teljesedtek ki. A víznyomjelzések bonyolításakor és számos műszeres mérésnél a felszerelés és gépkocsi használat e hátteret igényelte. Szerencsére a MÉV és üzemeinek vezetői a MKCs-ot segítették. Földtani munkák terén a mecseki dolomitok vonatkozásában végzetteket kell kiemelni, miszerint az országban általánosan elteijedt felfogással ellentétben a mecseki előfordulások általában a mészkőhöz hasonlatos üregesedéssel jellemezhetők. (RÓNAKI-KONRÁD 1981) Figyelmet érdemelnek a Vízfő barlangjában végzett vizsgálatok, köztük a dús mangán kiválás előfordulásának dokumentálása (RÓNAKI 1970). A mecseki hévízfeltörés nyomainak kimutatását hivatott előadás anyaga több szakértő véleményével együtt olvasható RÓNAKI (1969) dolgozatában. A tektonikai vizsgálatok egyrészt a barlangokban mért adatokra, valamint a morfológiai térkép készítés mellett a dolinák és egyéb karszt objektumok iránystatisztikai kiértékelésére teijedt ki (RÓNAKI 1974). így jól kijelölhetővé vált négy jellegzetes törés irány. Meghatározóként az É-D-i, másodlagosan az ÉNy-DK irányú töréseket lehetett tapasztalni. A Zuhatagos terem közelében a tektonikus „Szakadékban egy dilatáció mozgás érzékelő beépítésére került sor a MAFI Területi Hivatal vezetőjének dr. Kassai Miklósnak kezdeményezésére. Az érzékelőnek a regisztráló egysége a szivattyú házban volt elhelyezve. Ezzel kísérlet történt a Vízfő barlang egyik tektonikus hasadékának műszeres mozgás érzékelésére (RÓNAKI 1983). A sorozatos műszer hibák miatt sajnos a regisztrátum nem volt értékelhető. így az észlelés rövid idő múltán befejeződött. A Spirál barlang genetikáját meghatározó törésvonalak vizsgálatáról készített dolgozatból (GLÖCKLER-GÁL 2008) a térképvázlatot itt az 5 a-b sz. ábrán mutatjuk be. A geofizikai mérések a radiológiai komponensek barlangbeli eloszlását tárta fel a vizek radioaktív tartalmának kimutatása mellett (RÓNAKI 1968, 1972.). Sikeres felszíni kísérleti geofizikai mérések történtek a karszt üregek kimutatására (BARANYI-RÓNAKI 1973, RÓNAKI-VÁRHEGYI 1980, RÓNAKI 2002). Utóbbi publikáció Szarka Rudolf geofizikus tagtársunk újszerű megoldással találmánynak minősülő módszerére hívja fel a figyelmet. Mérései révén a felszínen kijelölte a Spirál-víznyelő környékéről a Vízfőhöz vezető nyomvonalat, melyhez oldalágként a IX. (9.) víznyomjelzési helytől (Lóri úti-aknabarlang) induló ismeretlen patakos barlang folyosójának becsatlakozását jelezte a később kibontott Rejtett-zsomboly [13. ssz.] alatt. E