Hidrológiai Közlöny 2011 (91. évfolyam)
3. szám - Scheuer Gyula: A délnyugati Bükk karsztvizeinek és karsztos hévízeinek nyomelem vizsgálata és karsztvíz-földtani összefüggések a térség aktív lemeztektonikájával
^CHEUEI^jY^^éln^ug^ 13 nyekkel lefedett hévizes mélykarsztból (3. ábra). A hegységi rész az egész alegységnek kb.20%-t alkotja, melynek alapján így megállapítható, hogy a Bükki szerkezeti alegység nagyrészt fedett mélykarsztból áll, amelyeknek karbonátos kőzetekből álló felszínének mélysége több helyen meghaladja a 3500-4000 m-t is. Vep° r egység DI6«ienöl_voniÍ_ Mátra Dunántúliközéphegységi egység Oy««®** / / , / /.' /vV - / m*m¥v w 3 M«tS*w»we l'/ / / t • 3. ábra. A bükki szerkezeti alegység földtani helyzete és elterjedése Haas J. (2004)nyomán a különböző karszt hidrodinamikai rendszerek szerinti bontásban A. Kiemelt helyzetű bükki nyílt karsztvízrendszer, B. Fedett mély karszthidrodinamikai rendszer hévízzel A fent leírtakból összegezhető, hogy a Bükki szerkezeti alegység karszt-hidrodinamikailag önálló egységes rendszert alkot. Ez két részből áll: a kiemelt helyzetű tápterületként funkcionáló hegységi szakaszból, amely egyben önálló karsztvíz-forgalommal rendelkezik, továbbá a hévíztároló fedett mélykarszt rendszerből, amelynek dinamikus hévízkészletét a hegységben beszivárgó víz azon része biztosítja, amely átáramolva a mélykarsztba, felmelegedve természetes hévforrásokként a hegység peremi részeken felszínre lép, mint pl. a nyomelemekre vizsgált egri gyógyforrások is. A mélykarszt megújuló hő, vízforgalmát és kémiai összetételét pedig alapvetően azok nagy mélységre (4000-6000 m) lesüllyedt karbonátos kőzettestek biztosítják és vezérlik, ahol a földi hőáram átadása legerőteljesebben érvényesül, mint pl. a hegység déli előterében kimutatott Vatta-Makiári árok (Csiky G. 1961). Jelentős vízföldtani szerepet játszanak még a fedett karszton belül kimutatott kiemelt helyzetű karbonátos kőzettestek is, amelyeket a különböző célzatú kutató fúrásokkal feltártak, ezekből hévizet „fakasztottak" bizonyítva azt, hogy a Bükk hegység karsztos kőzetei fedetten a mélyben folytatódnak. E mélykarszt a lemeztektonikával összefüggő földtani folyamatok és eseménysorok eredményeként, alakult ki, és létrejött egy hatalmas elterjedésű karsztos hévizes hidrodinamikai rendszer, áramlási pályákkal, jelentős dinamikus és statikus hévízkészlettel. A Bükk hegységet alapvetően triász karbonátos kőzetek építik fel. Ezek a karsztosodott kőzetek a vizsgált Délnyugati-Bükkben csak korlátozottan fordulnak elő a felszínen, így többek között a Berva-bércen, a várhegyi vonulatban és kisebb karsztrögök formájában a Lökvölgy mentén, ahol a jura palák alól bukkannak ki a felszínre. így a hegységrészre jellemző módon a karsztos kőzetek a felszínen túlnyomórészt hiányoznak, mert a vízzáró jura palaösszlet takarja le ezeket, és ennek következtében a karsztvíz-földtani adottságokban és a karsztvíz felszín alatti körforgalmában már egyedi a hegység többi részétől eltérő viszonyok alakultak ki és érvényesülnek már a fedett karszt vízkörforgalmára jellemző törvényszerűségek is. Ezért a hegységrészen egyaránt előfordulnak leszálló és felszálló karsztforrások. Továbbá megállapítható, hogy a vizsgált nyílt és fedett karsztrendszer mai fejlődési szakasza a térségre jellemző lemeztektonika által vezérelt földtörténeti fejlődési folyamatsorok eredményeként jött létre. 3. A lemeztektonikai folyamatok mai aktivitása Eger környékén A bevezetőben már említettem területileg a nyomelem vizsgálatok kiválasztása szempontjából alapvető követelmény volt hazai vonatkozásban, hogy a lemeztektonikai folyamatok napjaink aktivitását jelző szeizmicitási körülmények és adottságok emelkedjenek ki környezetükből. Ilyennek minősítették szeizmicitási szempontból Eger és környékét, ahol az elmúlt évszázadokban aktív lemezmozgást jelző számos kis és mérsékelt erősségű földrengés pattant ki. Ezek közül az 1925. jan. 31-i földrengésről Schréter Z. (1926) számolt be részletesen. Továbbá a földrengésekkel foglalkozó hazai és külföldi szakirodalom szerint Eger és környéke szeizmicitás kockázati szempontból kiemelkedik környezetéből, mert Musson R. M. W. (1999) cikkében, mint ahogy már a bevezetőben leírtam, a Kárpát-medencén belül (4. ábra) Egert és környékét szeizmicitási aktivitás és gyakoriság szempontjából önálló egységként tárgyalja. Megemlíti, hogy az eddigi legerősebb rengés 5,3 magnitúdót érte el, és a térségben a földrengések kipattanásának mélysége 9-16 km között ingadozott. 4. ábra. A Kárpát-medence szeizmicitásának kockázati valószínűség térképe Musson R. W. M. szerint A. Csekély kockázatú szeizmikus térség, B. Kárpát-medencében legaktívabb körzetek mérsékelt kockázattal. 1. Kárpát-medence, 2. Veszprém körzete, 3. Közép-Duna mente, 4. Eger térsége. A vizsgálataimhoz messzemenően felhasználtam még az 1988-ban megjelent Magyarország földrengés kataszterét is (Zsíros T.-Mónus P.-Tóth L.). Ebből kigyűjtöttem az általam vizsgált területre vonatkozó a kataszterben közölt földrengéseket. Az adatgyűjtés alapján megállapítható volt, hogy Eger és térségében 1988-ig számos földrengés pattant ki, ezért a város és térsége szeizmicitási szempontból igen aktív. Ebből arra lehet
