Hidrológiai Közlöny 2011 (91. évfolyam)

3. szám - Scheuer Gyula: A délnyugati Bükk karsztvizeinek és karsztos hévízeinek nyomelem vizsgálata és karsztvíz-földtani összefüggések a térség aktív lemeztektonikájával

14 HIDROLÓGIAI KÖZLÖNY 2011. 91. ÉVF. 3. SZ. következtetni, hogy a mélyben napjainkban olyan lemeztektonikai folyamatok mennek végbe, amelyek befolyásolhatják a karsztok vízkörforgalmait. A földrengés kataszterben közölt adatok alapján szerkesztettem meg az 5. ábrát, amelyből megállapítható, hogy Egerben és környékén majdnem minden községben regisztráltak földrengést, egyeseknél többet is (Ostoros), de a legaktívabb lemezmozgások Eger alatt vannak, mert itt jelentős számú rengést tartanak nyilván (Zsíros T.-Mónus P.-Tóth L. 1988) (5. ábra). i ^ _J -sSÜl ^ 5. ábra. Áttekintő helyszínrajz Eger és környékén kipattant csekély és mérsékelt erősségű földrengések számának helyiségek szerinti bontásban Zsíros T.Mónus P.-Tóth L. alapján (1988) Az Eger környéki lemezmozgások aktivitására vonatkozóan nagyon értékes információkat közölt Schréter Z. 1926-ban megjelent cikkében. Ebben részletes leírását adja meg az egri-ostorosi 1925. jan. 31-én kipattant földrengésnek és ehhez kapcsolódva részletes tájékoztatást ad még hogy a gyógyforrásoknál, milyen jelenségeket, megnyilvánulás formákat idéztek elő a rengések. Leírását azzal vezeti be, hogy erős földrengés rázta meg a Bükk hegység délnyugati oldalán elterülő dombvidéket, amely Egerben és a környékbeli községekben jelentékeny pusztításokat okozott, megjegyezve, hogy Eger és környéke már régóta ismert, mint szeizmikus aktivitású terület. Ennek igazolására felsorolja, hogy a 19. században és a 20. század elején hol és mikor voltak földrengések. Közleményében a vizsgált 1925. jan. 31-i földrengésnek kiterjedését részletesen községenként megadva tárgyalja. Rögzíti, ahol a rengést emberileg érzékelték még területileg ÉK-DNY-i n elérte kb. 300 kmt és legnagyobb szélesség erre merőlegesen kb. 170 kmben volt tapasztalható. Ehhez kapcsolódva még részletesen megadja, hogy közvetlen környéken egyes községekben milyen változó erősséggel észlelték a rengést az egri -ostorosi epicentrumtól távolodva. Ebből a leírásából egyértelműen megállapítható, hogy a tárgyalt rengés területileg kiterjedt az általam nyomelemekre vizsgált Délnyugati-Bükk előterére, mert észlelték a rengést a Tárkányi-völgyben Felsőtárkánynál, Felnémet környezetében, délen pedig többek között Mezőkövesden. Egertől keletre fekvő összes községben egészen Miskolcig változó intenzitással. Nyugatra is a rengés nagy területeket érintett. Schréter Z. cikkében külön fejezetben tárgyalja a földrengés összefüggését a földtani és hegyszerkezeti viszonyokkal címen. Megállapítja, hogy az egri földrengés tektonikus eredetű volt, „mert a rengést a föld kérgét Eger környékén átjáró vetődések egyike-másika mentén való közvetlen megzökkenése idézte elő". Rögzíti, hogy a földrengés által legjobban megrázott területek ÉENY-DDK irányúak voltak, vagyis a hosszanti vetődések irányára nagyjából merőleges vetők játszották a főszerepet, ezért az egri földrengés tehát harántrengés jellegűnek mondható. Figyelemre méltó még, hogy a két legjobban megrázott rész Ostoros és Eger nem fekszenek azonos törésvonalon. A hosszanti lefutású vetők mentén, mint amelyek a Várhegy-Nagy Eged-i vonulat két oldalán mutathatók ki, a rengés alig volt érezhető. Ehhez kapcsolódva megjegyzi, hogy a Bükk hegység „azt mondhatjuk, rengésmentes szigetként" viselkedett a földrengés során. Schréter Z. foglalkozott még a földrengésnek kísérő jelenségeivel is. Rögzíti, hogy a rengés a felszínen igen csekély deformációt okozott. Ilyen volt Ostoroson a 3040 m hosszúságú és 2-3 m széles hasadékképződés. A felszín alatti vizek közül a talajvízre a földrengés, érdekes módon, alig gyakorolt hatást. De leírja, hogy jelentős számú kútból elszökött a víz, míg másokban 0,5-1,0 m emelkedést is megfigyeltek. A gyógyforrásokra gyakorolt hatását már korábban részletesen ismertettem (Scheuer Gy. 2008) a Bárány uszodával kapcsolatos közleményben. Összefoglalóan megállapítható, hogy a mai lemeztektonikai folyamatoknak egyik mozgó-aktív megnyilvánulás-formája a földrengés, amelyek a vizsgált területen gyenge, és ritkábban mérsékelt erősségű rengésekben nyilvánulnak meg. Vagyis Eger térségében a lemez-mozgások a mélyben gyakori gyenge és ritkán erősebb károkat okozó rengésekkel jellemezhetők. A rengések során megfigyelt és tapasztalt hatások a felszín alatti vizekre azt bizonyítják, hogy a lemezmozgások befolyásolhatják többek között a karsztos hidrodinamikai rendszerek felszín alatti víz-körforgalmát a fő le- és feláramlási pályák irányát és mélységét, a vizek hőmérsékletét a makro- és mikro elemek mennyiségi és minőségi összetevőikkel együtt. Továbbá, hogy a lemeztektonikával szorosan öszszefüggő szerkezeti mozgások eredményezték azt a kőzet töredezettséget, amely a karsztosodás egyik alapvető feltétele. A mai mozgó lemeztktonikához kapcsolódó nagy mélységre lehatoló haránttöréseket bizonyítanak a vizsgált területen a földrengések 9-16 km mélységű hipocentrumai. 4. A délnyugati bükki karszt és karsztos hévizek makro és nyomelemeinek vizsgálata Az aktív lemeztektonikai folyamatokhoz kapcsolódó egyes külföldi karsztos ásványvizek vizsgálatai során be-