Hidrológiai Közlöny 2011 (91. évfolyam)

3. szám - Scheuer Gyula: A délnyugati Bükk karsztvizeinek és karsztos hévízeinek nyomelem vizsgálata és karsztvíz-földtani összefüggések a térség aktív lemeztektonikájával

12 HIDROLÓGIAI KÖZLÖNY 2011. 91. ÉVF. 3. SZ. Továbbá, Schréter Z. (1926) részletesen feldolgozta és értékelte az egri 1925. jan. 31.-én kipattant földren­gést, többek között tektonikai és vízföldtani szempont­ból. így megállapításaiból a térség aktív lemeztektonikai adottságaira vonatkozóan értékes adatok hasznosíthatok a nyomelem adottságokkal összefüggésben. Ezért a szeizmicitási adottságok és a helyszíni ismere­teim alapján a terület kiválasztás Eger körzetére esett. E térség karsztvíz-földtanához, és ezen belül a karsztvi­zeihez és karsztos hévforrásaihoz több évtizedes kutatá­saim kapcsolódnak, és napjainkban is az egri gyógyfor­rásoknál történő fejlesztésekben aktívan közreműködöm, így a kiválasztott területre vonatkozóan teljes körű helyi ismeretekkel rendelkezem. A nyomelem vizsgálatok alapvető célja volt még az e­lőzőekben felsoroltakon túlmenően az egri gyógyforrá­sok nyomelem adottságainak pontosabb megismerése is, mert ilyen vizsgálatok még 1973-76-ban történtek a Bá­nyászati Kutató Intézetben. E vizsgálati eredményeket Agyagási D. 1982-ben részletesen a Hidrológiai Tájé­koztatóban ismertette Cornides I. szakvéleményében közölt adatok felhasználásával. Az azóta eltelt évtizedek alatt a nyomelem vizsgálatok igen jelentősen fejlődtek, mind elemeloszlási, mind pedig mennyiségi kimutatható­sági szempontból. így ezek az új körülmények nagy pon­tosságú meghatározások indokolták újra-vizsgálatukat. 1. ábra. Áttekintő helyszínrajz a vizsgált területről a makro és nyomelem mintavételi helyek feltüntetésével 1. Fcketelen, 2. Imó, 3. Vöröskő alsó, 4. Barátréti kút, 5. Szikla-for­rás, 6. Dohánygyári-forrás, 7.8. Bervai kutak, 9. Almári kút, 10. Miklós-völgyi forrás,11. Attila-forrás, 12. Imre-forrás, 13. Forró­kút, 14. Lajos-forrás, 15-22. Egri források és kutak, 23. Egerszaló­ki kút, 24-25 At 10, At 8 kutak, 26. Bogácsi kút, 27. Zsóri-fiirdő kútja A nyomelem mintavételezést úgy irányoztam elő. hogy adatokat kapjak, mind a nyitott, mind pedig a fedett karsztra, továbbá a karsztos gyógyforrásokra és a környező hévízkutakra egyaránt. így gyakorlatilag a makro és nyome­lem mintavételezés és meghatározás kiterjedt a Délnyugati­Bükkben ismeretes összes karsztos természetes vízkilé­pésre és kutas karsztos vízkivételekre. Összegezve: a vizsgált területeken 27 helyen történt mintavétel, és tör­tént meg vizsgálatuk. A nyomelem-vizsgálatok a Magyar Állami Földtani Intézet laboratóriumában készültek, és en­nek keretében 30 nyomelem meghatározását végezték el. A mintavételi helyeket az /. és a 2. ábrán tüntettem fel, és a kapott eredményeket a jelen összeállítás kereté­ben részletesen ismertetem.. 2. ábra. Az egri hévforrások és kutak áttekintő helyszínrajza a vízmintavételi helyek feltüntetésével 15.. Török-forrás, 16. Tükör-forás, 17. József kút, 18. Bárány­uszodai források, 19. Strandi források, 20-22. Vízműkutak. 2. A vizsgált terület lemeztektonikai helyzete, adottsá­gai és ezek megnyilvánulás formái A vizsgált terület hazánk egyik legjobban karsztoso­dott hegységéhez a Bükkhöz és környezetéhez tarto­zik, amelynek kialakulását és a hozzá kapcsolódó fe­dett mélykarsztot a különböző korokban végbemenő lemeztektonikai folyamatok alakították és hozták lét­re. Ezeknek köszönhetően jöttek létre a mai vízföldta­ni adottságok és ezekhez kapcsolódó nyílt és fedett mélykarsztos hidrodinamikai rendszerek. A Csontos L.-Vörös A. (2002) közölt Kárpát-Pan­non térség nagy szerkezeti elemeit feltüntető ábrájuk szerint a vizsgált terület a Bükki szerkezeti alegység az Alcapa lemeztömb dinári részének északkeleti sza­kaszán helyezkedik el és önálló alegységkén különül el a többitől /Haas J. et el. 2004/. A Bükki alegység dé­len-délkeleten a Tiszai egység Szolnoki és Mecseki al­egységeivel érintkezik a Közép-magyarországi vonal mentén. Keleten a Zempléni alegység, nyugaton pedig a Darnó zóna határolja, míg északnyugaton az Aggte­leki alegységgel érintkezik. Északon elterjedési határa bizonytalan (Haas J. et el. 2004). A Bükki szerkezeti alegység elterjedését és vele határos egységeket 3. áb­rán szemléltetem. A földtani vizsgálatok szerint a Bükki alegység le­meztektonikailag két részből áll, egyrészt a Bükk hegységből nyílt karszttal, másrészt pedig a jelentős elterjedésű harmad és negyedidőszaki képződmé­i/BötC* 0 ij j H g|Bé.a Pétfa.va 2 ^^ M "O ji > (i Felsőtárkány jgj^g i Szarvsskő^V „ , , 8 7 • B, * \ 9*** N0S2V*i«12 V Egerbakta 10 Vif " . CttrífiíaHií Ä ««8»F»lném»t • W K • EGE R 15-22 » .Bogac >\ \ • ^iSsr-N % !\\ Szomo!ya\ \

Next

/
Thumbnails
Contents