Hidrológiai Közlöny 2011 (91. évfolyam)
3. szám - Dobos Imre: A „Mohai Ágnes ásványvíz” kutatástörténete
9 mat, Csillaghegyi stb-.) meleg vagy langyos ásványvizének palackozása nagy ütemben megindult és ezeket szénsavval dúsítva hozták forgalomba. Míg 1930-ban a természetes szénsavtartalmú ásványvízből (mohai, parádi, balatonfüredi, balfi) összesen 400 ezer litert palackoztak, addig a fővárosiakból ugyanakkor mintegy 18 millió palackot termeltek és értékesítettek. Ezekben az években az Édeskuty cég újabb kiadvánnyal jelentkezik (1936) és az „Ágnes-forrás "-ról kizárólag egy díszes címkét közöl, amely szöveg nélkül is eleget mond az ásványvízről (15. kép). Több nagykereskedő szép kivitelű számolócédulákkal igyekezett további fogyasztókat toborozni (16. kép). A régi konkurensek, a külföldi ásványvizek még ebben az időben is nagyban gátolták a hazaiak elterjedését. Az Édeskuty Lajos R.T. árjegyzékében még túlnyomórészt a külföldi vizek szerepelnek, bár megkülönböztetett figyelemfelhívó helyet biztosított az,^Ágnes-forrás "-nak. Valószínűleg a nagymértékű artézi kutak létesítése is hozzájárult az ásványvíz fogyasztásának csökkenéséhez, mert ezzel jó minőségű ivóvízhez jutott a lakosság nagy része. Ma viszont a környezetszennyezés hatása ismét a védett rétegekben tárolt ásványvizek felé tereli az érdeklődést, és nem véletlen, hogy 10 év alatt a kb. 3 literes fejenkénti fogyasztás a harmincszorosára emelkedett. Emellett az orvostudomány a szervezet ásványi anyag szükségletének szinten tartásához az állandó utánpótlást javasolja, amely leginkább ásványvízzel biztosítható. ' UME$:«tuji laHMBrwSl t , t M, (iir/ t JAVÄLLVA VAN: •m !. .,, _ Pet«ss i.<d«é«wd » «ül ' K • • ,í L! ( »i,! AC: . IvrtH ,<»«: ííaAr»; - -n Arr A& * > Jt lUfr r Sirtsfili Knfskliittai a,«I MuH, ».. CmetstM« I. ret ; MH-» « .. .«ffffí *»ff»w** i W' 75. kép. Szépen megformázott címke (1936) Az első időszakban a palackok tisztításához murvát használtak. A háromszori mosás után negyedikként ásványvízzel átmosták a palackokat, majd végül az üvegeket ki"föcskendezték". Töltés előtt még egyszer (ötödször) átmosták az üvegeket. A vízemelés, a töltés és a dugaszolás gépekkel történt ugyan, de ez is, mint a többi művelet a kézi erőt nem nélkülözhette. A palackozó telepen 1889-ben 10 személy dolgozott, all. hely betöltetlen volt. Moizer József kútkezelő mellett könyvelő, csomagoló, töltő, 2 felügyelő, tűzoltó, 2 kocsis és a kertészlegény alkotta az üzemi létszámot. 1980-ban a termelés még mindig régi módszerrel történt és évente csak 1 millió palackot töltöttek és kizárólag Fejér megyében terítették. A palackokat kézi erővel mosókefével mosták, a palackok zárása ugyancsak nem volt automatikus (17. kép). A fővárosban azért nem volt lehetőség a terítésre, mivel olcsósága miatt a kereskedelem inkább a drágább árút, mint pl. a kékkútit tartotta kedvezőbbnek. 17. kép. Palackzárás az 1980-as években v Legjobb aszfalt és udifó-ifal hazánk legkedveltebb savanyuvize 16. kép. Figyelem-felhívó számolócédula
