Hidrológiai Közlöny 2011 (91. évfolyam)

2. szám - Scheuer Gyula: Az aktív lemeztektonikai folyamatok hatása a Kárpát-medence körüli karsztos ásványvizekre

38 HIDROLÓGIAI KÖZLÖNY 2011. 91. ÉVF. 2. SZ. Összehasonlítva a gyiigyi forrásoknál kapott adatokkal, a szliácsi szegényebb nyomelemekben, de egyes elemekben gazdagabb, mint pl. a stroncium az aluminium, a mangán és az urán. A szlovákiai vizsgált forrásokkal kapcsolatban hidrodinamikailag összefoglalóan a következők állapíthatók meg. A leírtakból megállapítható, hogy vízföldtanilag a szénsavas nyomelemekben rendkívül gazdag karsztos hidrodinamikai rendszerek lemeztektonikai okokra viszszavezethető kialakulásán, létrehozásán túlmenően a folyamatosan megújuló ásványvíz képződést, gázt és kémiai összetételt, olyan felszín alatti víz-körforgalom biztosítja, ahol a felszínen kibukkanó kiemelt helyzetű karbonátos kőzetekbe beszivárgó víz fedezi alapvetően a megújuló vízkészletet és a mélyben kialakult lemeztektonikai folyamatok révén kialakult áramlási pályák mentén adódnak át a nyomelemeket hordozó fluidumok és a C0

2 gáz. 2.2.4. Erdélyi nyomelem vizsgálatok Ha végigtekintünk Dél-Európának az alpi lemeztektonikailag érintett mozgó zónákhoz tartozó országain és azokhoz kapcsolódó változatos hőmérsékletű, gáztartalmú és összetételű ásványvizeket szolgáltató hidrodinamikai rendszereken, azonnal szembetűnő különbségek tapasztalhatók. Ilyen különbségként mutatható ki a szénsavas karsztos ásványvizek tömeges elteijedése egyes országokban. Ilyen szénsavas ásványvizek tömegesen ismertek az Appeninekben, Kárpátokban, továbbá a Nagy Kaukázusban . Ilyen szempontból kiemelkedő jelentőségűek a KeletiKárpátok belső nyugati részén a lemeztektonikai folyamatokkal kapcsolatban kialakult intrakárpáti medencék sora, ahol pl. a Csiki-medencében tömegesen törnek fel túlnyomóan szénsavas ásványvizek (Péter E.-Makfalvi Z. 2008) és száraz C0

2 gázömlések. Továbbá ezeken belül egyes vízkilépéseknél kiugróan magas nyomelem tartalmat mutattak ki a vizsgálatok. ílyen nyomelemek közé tartoznak többek között a bór, lítium, bárium, stroncium, rubidium, cézium (Péter E.-Makfalvi Z 2008.) A hegyláncokkal körülvett Kárpát-medencét önálló egységekként szigethegységek tagolják, amelyek közül az egyik legjelentősebb az Erdélyi-középhegység, amelynek déli peremén a Maros völgyének közelében fakadnak az általam vizsgált Bánpatak-Feredőgyógy-i szénsavas karsztos hévforrások. Az Erdélyi-középhegység kiterjedésével és tájegységi felosztásával korábban Pálfy M.-Rozlozsnik P. (1939), részletesen a közelmúltban Góg I. (2002.) a Hidrológiai Tájékoztatóban foglalkozott hivatkozással a Hidrológiai Társaság által a hegység megismerése érdekében tett tanulmányutakra. Leírja, hogy a tiszai Alföld és az Erdélyi-medence között alakult ki és észak-déli kiterjedése kb. 250 km és szélesség 50-150 km között változik és 18 300 km

2 nagyságú. Elterjedésének természetes határa északon a Visó -völgye, délen pedig a Maros. A hegység földtani, vízföldtani, ásványtani, teleptani, őslénytani és nem utolsó sorban változatos és színes karsztjelenségei révén nem csak Erdélynek, hanem az egész Kárpát-medencének is kiemelkedő természeti értéke. Az egyes hegységrészek közül karsztosodási szempontból kiemelkedő jelentőségű a Királyerdő, a Béli- és a Bihar-hegység, továbbá még a Torockói-havasok a Tordai-hasadékkal. A hegység kialakulásában és fejlődésében alapvető és meghatározó szerepet játszottak a hegységben végbement lemeztektonikai folyamatok (pl. takaró képződés), mert ezek biztosították azokat a feltételeket, amelyek a karsztosodáshoz és a hozzájuk kapcsolódó hidrodinamikai rendszerek kialakulásához szükségesek. így például a lemeztektonika egyik érdekes felszíni megnyilvánulásának tekinthető többek között a Tordai-hasadék. A középhegység déli részén fekvő hegység-részeken (Nagyági- vagy Csetrás-hegység, Zalatnaihegység) a neogén vulkáni tevékenységhez kapcsolódó hídrotermás ércesedés miatt jelentős színesfém-bányászat alakult ki. 2.2.4.1. A Bánpatak-Feredőgyógyi ásványvizek nyomelem vizsgálatai Az Erdélyi-érchegység déli részén a Maros völgyéhez közel fakadó termális ásványvizeket és lerakódásaikat már a múlt század elején Pálfy M. (1907) ismertette a Földtani Közlönyben. A források a Maros mellékvölgyeiben fakadnak és csapolják meg azt a karsztos hidrodinamikai rendszert, amely a hegység déli előterében kialakult, folyamatosan megújuló hévízkészlettel, gáztartalommal és hő-utánpótlódással. Ezt a karsztos hidrodinamikai rendszert is a területen lezajló lemeztektonikai folyamatok hozták létre, amelyek erre a hegységre jellemzők. Csontos L. (2002) lemeztektonikai leírása alapján a forrásterület a Tisza-Dácia-i lemeztömb részéhez tartozik, és ezen belül a tiszai egységhez kapcsolódik. Továbbá megemlíti még, hogy a Tisza lemeztöredék rátolódásos nagy takaró egységei legszebben az Erdélyi-középhegységben alakultak ki. Továbbá hogy a középhegység déli peremén húzható meg a tiszai lemeztömb déli határa és itt közvetlenül érintkezik a Maros öv ofiolitos takaróival, amelyek a Fruskagora irányába folytatódnak. Ezek a lemeztektonikához kapcsolódóan kialakult szerkezetek képezik azt az alapot, amely azután a későbbi korokban a további lemeztektonikai folyamatokon keresztül elvezetett a karsztrendszer mai fejlődési szakaszához és teremtődtek meg a termális szénsavas mészképző ásványvizek kialakulásának feltételei, beleértve a belső kárpáti miocén mészalkáli vulkánosságot is. ' Szelistye O 7. ábra. Az Erdélyi-középhegység déli részén fakadó vizsgált szénsavas karsztásványvíz források áttekintő helyszínrajza 6.Bánpatak (Banpotok), 7. Feredőgyógy (Geoagiu Bai). Továbbá nyilvánvaló még, hogy a miocénben lezajló lemeztektonikai folyamatok is már létrehoztak paleokarsztos hidrodinamikai rendszereket és ércképző hídrotermás tevékenységet, amelyek a hegységhez kapcsolódnak. Ez a korai karsztrendszer fejlődött tovább ahol napjainkban mészképző szénsavas ásványvizek fakadnak. Ezek közül Bánpataknál és Feredőgyógynál történt mintavétel és nyomelem vizsgálat (7. ábra).