Hidrológiai Közlöny 2010 (90. évfolyam)

2. szám - Könyvismertetés - Marton Lajos: Alkalmazott hidrogeológia

22 HIDROLÓGIAI KÖZLÖNY 2010. 90. ÉVF. 2. SZ. Könyvismertetés Marton Lajos: Alkalmazott hidrogeológia Az ELTE Eötvös Kiadó kiadása, Budapest, 2009. 17x24 cm formátum, 626 oldal, ábrákkal, táblázatokkal, 660 szakirodalmi hivatkozás. A könyv megjelenését a Környezetvédelmi és Vízügyi Minisztérium Vízügyi Szakállamtitkársága támogatta. * Az bevezető szerint ez a könyv kísérlet arra, hogy a felszín alatti vizek eredetét, pótlódását, a kőzetvázban végbemenő mozgását, minőségének változását és a szennyeződésekkel szembeni védelmét korunk új tudományos eredményeinek tükrében, világirodalmi kitekintéssel, interdiszciplináris közelítéssel és szemlélettel tárgyalja. Célja, hogy egységes, összefüggő keretbe és rendszerbe helyezze az elmúlt évtizedek tudományos eredményeit. Az utóbbi fél évszázadban számos új tudományos ismerettel gazdagodtunk, melyek hatására jól érzékelhető szemléletváltozás történt a hidrogeológiai szakmai közéletben. Az új korszak az 1940-es években kezdődött a tranziens vízmozgások, folytatódott az 1960-as években az átszivárgó áramlási rendszerek elméletének kidolgozásával, majd a hidrogeológia fejlődéséhez paradigma-váltó hozzájárulás volt a regionális áramlási rendszerek elméletének kidolgozása és gyakorlati alkalmazása. Amíg a múlt század első fele a kúthidraulika aranykora volt, a század második felében a hangsúly a regionális léptékű vízmozgások tanulmányozására tevődött át. Az aquifert mint a vizsgálat célját és közegét a regionális medence és a rétegzett áramlási rendszerek hidrológiája váltotta fel. A könyv az eddigieknél részletesebben ismerteti a háromfázisú zóna történéseit, annak felismeréseként, hogy a víz leginkább itt kapja meg azokat a hatásokat, amelyek a továbbiakban meghatározzák a minőségét. Külön fejezetet és hangsúlyokat kapott a geokémia, mivel az elmúlt néhány évtizedben elegendő bizonyíték halmozódott fel a felismeréshez, hogy a mikroszervezetek alapvető szerepet játszanak a hidrogeológiai folyamatokban. A hazai és nemzetközi szakirodalom összehasonlítása azt mutatja, hogy a hazai hidrogeológiai nevezéktan több esetben eltér az Európai Unió gyakorlatától, a fogalmak és megnevezések esetenként jelentős különbségeket mutatnak. A könyv felhívja erre az olvasó figyelmét, s a fontosabb terminológiai megnevezéseket angol nyelven is közli. A könyv 12 fejezetben tárgyalt négy részből áll. Az 1, rész (1-3. fejezet) a vizek eredetével és hidrológiai körforgásával, valamint a felszín alatti vizek osztályozásával foglalkozik. Itt veti fel azokat a kérdéseket, amelyek a hazai és nemzetközi nevezéktan eltéréseiben jelentkeznek. Itt tárgyalja a fontosabb kémiai, geokémiai és biológiai folyamatokat, amelyek a víz minőségét alakítják, valamint a víz és a kőzet kapcsolatát leíró összefüggéseket. A II. rész (4-6. fejezet) a porózus közegekben, a kőzetvázban végbemenő vízmozgások törvényszerűségeit mutatja be. A könyvnek ez a része képezi leginkább a klasszikus hídrogeológiát, és tartalmazza az alapvető definíciók és a szivárgási törvények matematikai leírását, az áramlási típusok ismertetését. Újszerűnek tűnhet, hogy jelentős teret kap benne a geotermika, a hő hatására végbemenő vízmozgás hidrológiai hatásának tárgyalása. A Nap energiája által fenntartott hidrológiai körforgás mellett ebben a részben különös tekintettel volt a geológiai folyamatok által indukált, ún. geológiai vízkörforgásra. Évtizedes probléma az idős vizek, s általában a termálvizek radiokarbon korának értelmezése. Az idős vizek héliumkora meghatározásának legújabb hazai lehetőségei kulcsot adnak a termálvizek radiokarbon korának modern értelmezéséhez, amelyet elsőként ez a köny ismert. A III. rész (7-10. fejezet) a 20. század második felének új hidrogeológiai elméleteit tárgyalja, köztük a legnagyobb hatásút, a regionális áramlási rendszerek hierarchikus felépítésű tartományainak elméletét, amelyhez szorosan kapcsolódik, és annak alapfeltételét képezi a regionális hidraulikai kontinuitás elve, ami végül is az átszivárgó hidraulikai rendszerek elméletének kidolgozásában válik nyilvánvalóvá. Ennek keretében - esettanulmány formájában - külön fejezetet kap a Nyírség átszivárgó rendszerének ismertetése, amely a Nyírség mai képének kialakulásához vezető tektonikai mozgásokról nyújt eddig még nem publikált új adatokat. E kutatási eredmények jelentősen módosítják a terület vertikális mozgásainak mértékéről eddig kialakított képet. Az esettanulmányok a könyv többi fejezetében is majd minden esetben a Nyírséghez és a tágabb Alföldhöz kötődnek. A Nyírség a maga különösen jellegzetes adottságaival, többek között, hogy felszín alatti vizeinek csak csapadék-eredetü utánpótlódása van, nemzetközi viszonylatban is ritka lehetőséget nyújt hidrológiai és hidraulikai összefüggések kutatására. A folyóvízi eredetű rétegzett vízadó rendszerek lencsés szerkezetű lerakódásainak nagy permeabilitás-különbségei jól megfigyelhető potenciometrikus eltéréseket eredményeznek, amelyek alkalmasak az áramlási rendszer tulajdonságainakjellemzésére. Ezeket a 9. fejezet mutatja be. A IV. rész (11-12. fejezet) az emberi tevékenység hatásáról szól, a vízkészletek mennyiségi és minőségi veszélyeztetéséről, de ez más fejezetekben is megjelenő téma. A mélységi víztermelés hatására Debrecenben kialakult talajvízszín süllyedésről dokumentatív erejű feldolgozást ad. Jelen évszázadunk - mint a könyv is megállapítja - többek között a víz évszázada lesz, küzdelem az egészséges és elegendő vízért, miközben az egyre nehezebben lesz elérhető. Magyarországon még olyan hidrológiai környezetben élünk, ahol kevés kivételtől eltekintve biztosítani tudjuk a jó minőségű és elegendő mennyiségű vizet, és meg tudjuk védeni készleteinket a jóvátehetetlen szennyezésektől. Kóthay László szakállamtitkár előszava rámutat, hogy hazánkban a vízgazdálkodás sok területén hiányoznak a mérnök-továbbképzési, szakmérnöki programok, s a meglévők nem képesek a keletkezett űrt maradéktalanul betölteni. Ezért minden lehetőséget meg kell ragadnunk, amelyek ugyan nem a széles nagyközönségnek szólnak, de a szakemberek kicsiny csoportjának kézikönyveként a mindennapi gyakorlat (és elmélet) pótolhatatlan tudományos alapjait tartalmazzák. * A szöveg-oldalakat és ábrákat dicséretesen nagy teijedelemben tartalmazó könyvet mindegyik felszín alatti vizekkel foglalkozó, műszaki- és környezetvédő szakember figyelmébe ajánlhatjuk, mint ahogy a Hidrológiai Közlöny olvasói az előző két évben egyes fejezeteivel a Szerző jóvoltából már eddig is megismerkedhettek, V. I.