Hidrológiai Közlöny 2010 (90. évfolyam)

2. szám - Könyvismertetés - Marton Lajos: Alkalmazott hidrogeológia

22 HIDROLÓGIAI KÖZLÖNY 2010. 90. ÉVF. 2. SZ. Könyvismertetés Marton Lajos: Alkalmazott hidrogeológia Az ELTE Eötvös Kiadó kiadása, Budapest, 2009. 17x24 cm formátum, 626 oldal, ábrákkal, táblázatokkal, 660 szak­irodalmi hivatkozás. A könyv megjelenését a Környezetvé­delmi és Vízügyi Minisztérium Vízügyi Szakállamtitkársá­ga támogatta. * Az bevezető szerint ez a könyv kísérlet arra, hogy a fel­szín alatti vizek eredetét, pótlódását, a kőzetvázban végbe­menő mozgását, minőségének változását és a szennyeződé­sekkel szembeni védelmét korunk új tudományos eredmé­nyeinek tükrében, világirodalmi kitekintéssel, interdiszcipli­náris közelítéssel és szemlélettel tárgyalja. Célja, hogy egy­séges, összefüggő keretbe és rendszerbe helyezze az elmúlt évtizedek tudományos eredményeit. Az utóbbi fél évszázadban számos új tudományos isme­rettel gazdagodtunk, melyek hatására jól érzékelhető szem­léletváltozás történt a hidrogeológiai szakmai közéletben. Az új korszak az 1940-es években kezdődött a tranziens vízmozgások, folytatódott az 1960-as években az átszivárgó áramlási rendszerek elméletének kidolgozásával, majd a hidrogeológia fejlődéséhez paradigma-váltó hozzájárulás volt a regionális áramlási rendszerek elméletének kidolgo­zása és gyakorlati alkalmazása. Amíg a múlt század első fe­le a kúthidraulika aranykora volt, a század második felében a hangsúly a regionális léptékű vízmozgások tanulmányozá­sára tevődött át. Az aquifert mint a vizsgálat célját és köze­gét a regionális medence és a rétegzett áramlási rendszerek hidrológiája váltotta fel. A könyv az eddigieknél részletesebben ismerteti a há­romfázisú zóna történéseit, annak felismeréseként, hogy a víz leginkább itt kapja meg azokat a hatásokat, amelyek a továbbiakban meghatározzák a minőségét. Külön fejezetet és hangsúlyokat kapott a geokémia, mi­vel az elmúlt néhány évtizedben elegendő bizonyíték hal­mozódott fel a felismeréshez, hogy a mikroszervezetek a­lapvető szerepet játszanak a hidrogeológiai folyamatokban. A hazai és nemzetközi szakirodalom összehasonlítása azt mutatja, hogy a hazai hidrogeológiai nevezéktan több eset­ben eltér az Európai Unió gyakorlatától, a fogalmak és meg­nevezések esetenként jelentős különbségeket mutatnak. A könyv felhívja erre az olvasó figyelmét, s a fontosabb termi­nológiai megnevezéseket angol nyelven is közli. A könyv 12 fejezetben tárgyalt négy részből áll. Az 1, rész (1-3. fejezet) a vizek eredetével és hidrológiai körfor­gásával, valamint a felszín alatti vizek osztályozásával fog­lalkozik. Itt veti fel azokat a kérdéseket, amelyek a hazai és nemzetközi nevezéktan eltéréseiben jelentkeznek. Itt tár­gyalja a fontosabb kémiai, geokémiai és biológiai folyama­tokat, amelyek a víz minőségét alakítják, valamint a víz és a kőzet kapcsolatát leíró összefüggéseket. A II. rész (4-6. fejezet) a porózus közegekben, a kőzet­vázban végbemenő vízmozgások törvényszerűségeit mutat­ja be. A könyvnek ez a része képezi leginkább a klasszikus hídrogeológiát, és tartalmazza az alapvető definíciók és a szivárgási törvények matematikai leírását, az áramlási típu­sok ismertetését. Újszerűnek tűnhet, hogy jelentős teret kap benne a geotermika, a hő hatására végbemenő vízmozgás hidrológiai hatásának tárgyalása. A Nap energiája által fenntartott hidrológiai körforgás mellett ebben a részben kü­lönös tekintettel volt a geológiai folyamatok által indukált, ún. geológiai vízkörforgásra. Évtizedes probléma az idős vizek, s általában a termálvi­zek radiokarbon korának értelmezése. Az idős vizek héli­umkora meghatározásának legújabb hazai lehetőségei kul­csot adnak a termálvizek radiokarbon korának modern értel­mezéséhez, amelyet elsőként ez a köny ismert. A III. rész (7-10. fejezet) a 20. század második felének új hidrogeológiai elméleteit tárgyalja, köztük a legnagyobb hatásút, a regionális áramlási rendszerek hierarchikus felé­pítésű tartományainak elméletét, amelyhez szorosan kap­csolódik, és annak alapfeltételét képezi a regionális hidrau­likai kontinuitás elve, ami végül is az átszivárgó hidraulikai rendszerek elméletének kidolgozásában válik nyilvánvaló­vá. Ennek keretében - esettanulmány formájában - külön fe­jezetet kap a Nyírség átszivárgó rendszerének ismertetése, amely a Nyírség mai képének kialakulásához vezető tekto­nikai mozgásokról nyújt eddig még nem publikált új adato­kat. E kutatási eredmények jelentősen módosítják a terület vertikális mozgásainak mértékéről eddig kialakított képet. Az esettanulmányok a könyv többi fejezetében is majd minden esetben a Nyírséghez és a tágabb Alföldhöz kötőd­nek. A Nyírség a maga különösen jellegzetes adottságaival, többek között, hogy felszín alatti vizeinek csak csapadék-e­redetü utánpótlódása van, nemzetközi viszonylatban is ritka lehetőséget nyújt hidrológiai és hidraulikai összefüggések kutatására. A folyóvízi eredetű rétegzett vízadó rendszerek lencsés szerkezetű lerakódásainak nagy permeabilitás-különbségei jól megfigyelhető potenciometrikus eltéréseket eredmé­nyeznek, amelyek alkalmasak az áramlási rendszer tulaj­donságainakjellemzésére. Ezeket a 9. fejezet mutatja be. A IV. rész (11-12. fejezet) az emberi tevékenység hatá­sáról szól, a vízkészletek mennyiségi és minőségi veszé­lyeztetéséről, de ez más fejezetekben is megjelenő téma. A mélységi víztermelés hatására Debrecenben kialakult talaj­vízszín süllyedésről dokumentatív erejű feldolgozást ad. Jelen évszázadunk - mint a könyv is megállapítja - töb­bek között a víz évszázada lesz, küzdelem az egészséges és elegendő vízért, miközben az egyre nehezebben lesz elérhe­tő. Magyarországon még olyan hidrológiai környezetben é­lünk, ahol kevés kivételtől eltekintve biztosítani tudjuk a jó minőségű és elegendő mennyiségű vizet, és meg tudjuk vé­deni készleteinket a jóvátehetetlen szennyezésektől. Kóthay László szakállamtitkár előszava rámutat, hogy hazánkban a vízgazdálkodás sok területén hiányoznak a mérnök-továbbképzési, szakmérnöki programok, s a meglé­vők nem képesek a keletkezett űrt maradéktalanul betölteni. Ezért minden lehetőséget meg kell ragadnunk, amelyek u­gyan nem a széles nagyközönségnek szólnak, de a szakem­berek kicsiny csoportjának kézikönyveként a mindennapi gyakorlat (és elmélet) pótolhatatlan tudományos alapjait tar­talmazzák. * A szöveg-oldalakat és ábrákat dicséretesen nagy teijede­lemben tartalmazó könyvet mindegyik felszín alatti vizek­kel foglalkozó, műszaki- és környezetvédő szakember fi­gyelmébe ajánlhatjuk, mint ahogy a Hidrológiai Közlöny olvasói az előző két évben egyes fejezeteivel a Szerző jó­voltából már eddig is megismerkedhettek, V. I.

Next

/
Thumbnails
Contents